Kézilabda - Lékai: A szezon lélektani fordulópontja időben megjött, a BL-döntőé viszont nem
Lékai: A szezon lélektani fordulópontja időben megjött, a BL-döntőé viszont nem
Fotó: Europress/AFP

Lékai: A szezon lélektani fordulópontja időben megjött, a BL-döntőé viszont nem

Mártha BenceMártha Bence
2019/06/22 12:27

Mi jött meg David Davisszal, ami Ljubomir Vranjes alatt hiányzott a Veszprémből? Mi történt a BL-döntőben, aminek hátrányban is a Veszprém tűnt az esélyesének tíz perccel a lefújás előtt? Hogy jön ki egy romokban heverő csapatból BL-rekordot beállító győzelmi sorozat? Ilyesmikről beszélgettünk Lékai Mátéval, amikor a Telekom Veszprém szezonját értékeltük. 

“Nem vagyok elégedett” - kezdte a beszélgetést Lékai Máté, a Telekom Veszprém irányítója, amikor a Hosszabbítás felkérte az óriási hullámvasutazást hozó szezon értékelésére. “A bajnoki címnek, és a Bajnokok Ligája Final4-részvételnek nyilván örülök, de az elveszített kupadöntő, illetve a BL-finálé miatt annak ellenére van bennem hiányérzet, hogy nagyon nagy utat jártunk be már azért is, hogy odaérjünk ezekre a döntőkre.” 

A nagy út vége Kölnbe vezetettA nagy út vége Kölnbe vezetett Fotó: Veszprém Handball

Az út valóban hosszú volt, hiszen történelmi mélypontról kellett felkapaszkodnia a Veszprémnek, és talán nem túlzás azt állítani, hogy a legelvakultabb szurkolók sem bíztak a csapatban a szezon elején, amikor egymást érték a súlyosabbnál súlyosabb pofonok Ljubomir Vranjes irányítása alatt.

Éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége

A szezon elején látott veszprémi vesszőfutás nem volt előjel nélküli, hiszen Vranjessel a 2017-18-as idény is botrányosan sikerült. A csapatot a Skjern már a legjobb nyolcba jutásért kiejtette a BL-ből, a Szeged pedig bajnoki címet ünnepelhetett az elképedt veszprémi szurkolótábor előtt. Semmi nem nézett ki jól ekkor, és bár a levegőben lógott, hogy a svéd edzőt a nyáron elküldik, végül vele kezdte el a szezont a Veszprém.

“Engem nem lepett meg, hogy vele kezdtük el a szezont, és nem csak azért, mert az alapozást is együtt csináltuk végig. Először is rá lehetett fogni az előző idényre, hogy Vranjes megörökölt egy keretet, amivel nem tudta azt játszani, amit szeretett volna, másodszor nyáron érkeztek olyan játékosok, akiket kifejezetten ő kért.”

“Lehet, hogy kívülről jobban látszott, hogy a katasztrófa felé menetelünk, de én belülről egy kicsit másként láttam a dolgokat. Azt nyilván éreztem én is, hogy ennek nem lesz jó vége, de nem a csapat erőnlétére, taktikájára vagy a játékosok korára, súlyára, magasságára gondoltam, hanem arra, hogy szemmel láthatóan egyre jobban megbomlott a csapat egysége. Ha pedig nincs meg az összhang a kulcsjátékosok és az edző között, abból ritkán sül ki bármi jó” - idézte fel a szezon elejét Lékai.

Az irányító egyébként talán az egyetlen veszprémi játékos volt, akinek a teljesítményére nem volt rossz hatással a Vranjessel lehozott teljes szezon, sőt Lékai talán élete formájában játszott az egyre inkább romjaiba dőlő csapatban.

  Jött a flowJött a flow Fotó: Veszprém Handball

“Nekem nagyon fontos a bizalom, és Vranjes bízott bennem. Szerettem azt a fajta nyomást, hogy nekem kell húzni a csapatot, és sokszor jött is a flow, ami elkapott, és csak vitt magával. Voltak gyengébb meccseim, de én is úgy éreztem, hogy jól megy a játék. Kulcsszereplő lettem, ami nagyon fontos volt számomra. Aztán jött a sérülés a kupadöntőben, és a bajnoki fináléban nem is tudtam játszani, úgyhogy számomra még keserűbb volt az év vége, mint a szurkolók számára. Mindenesetre optimistán vártam az új szezont, ami végül nagyon nem úgy indult, ahogy szerettük volna.”

A fordulópont: David Davis érkezése

A Vranjessel elkezdett idény eleje nem hozta meg a várt áttörést, sőt nemcsak visszaköszöntek az előző szezon problémái, de egy újabbal bővült a lista: a Telekom Veszprém csapnivaló erőnléte miatt sorozatban bukta el a meccseket a hajrában, köztük a MOL-Pick Szeged elleni bajnoki rangadó veszprémi meccsével.

A türelem október elsején fogyott el, ami a létező legrosszabb helyzet, hiszen ebben az időszakban lehetetlen kiemelkedő edzőt igazolni. Veszprémben azonban, mint később kiderült, belenyúltak a tutiba az egyiptomi válogatottól elcsaklizott David Davisszal.

“Oké, padlón volt a csapat, de az öltözőben azért más hangulat uralkodott, mint a lelátón. Nem temettük magunkat, még a legkellemetlenebb vereségek után is arról beszélgettünk, hogy nagyon hosszú ez a szezon, és bőven van még időnk tavaszig formába lendülni. Tudtuk, hogy vannak gondok, amik azonnali megoldás után kiáltottak, de közben azt mondogattuk egymásnak, hogy aki tavasszal, az egyenes kieséses szakaszban kap majd minket, az nagyon szomorú lesz. Így is lett” - tette hozzá széles mosollyal Lékai.

Megjött a megoldásMegjött a megoldás Fotó: Eurohandball

“Davis érkezésekor meghúztunk egy vonalat, és azt mondtuk, mostantól semmi nem számít, ami eddig történt. Csak előre nézünk, csak előrefelé megyünk, mert tudtuk, hogy sokra hivatott csapat vagyunk. És hát ezek a dolgok úgy működnek, hogy ha van egy helyzet, amiben semmi nem működik, akkor minden apró pozitív lépésnek óriási jelentősége van, lendületet vesz az ember, és ha az megvan, akkor nagy dolgok történhetnek.”

És jöttek is a nagy dolgok

“Kívülről még talán keveset lehetett érzékelni a változásokból, hiszen Davisszal is volt néhány vereségünk az elején, de mi azonnal éreztük, hogy a helyes útra léptünk” - idézte fel Lékai az októberi időszakot, amikor a Veszprém időtlen idők óta először egymás után két bajnokin kapott ki (Szeged otthon, Tatabánya idegenben), és a BL-ben is akadtak kudarcok, de november elején, a Kristianstad otthonában elszenvedett vereség, mint később kiderült, a döntőig az utolsó veszprémi vereség volt.

“Nyilván én is megmértem volna a lázát annak, aki akkor azt mondja, hogy tizenkét meccses győzelmi sorozattal menetelünk a BL-döntőig - mondta nevetve Lékai -, de azt éreztük, hogy megvan a fonal. Ha egy ennyire erős keretben hirtelen mindenki elkezd egy irányba húzni, akkor a siker szinte magától jön, és mi megéreztük, hogy jó úton járunk. Jött a visszaigazolás, hogy azt csináljuk, amit kell, vele pedig az önbizalom is visszatért.”

“Pedig borzasztó nehéz dolgunk volt, mert úgy kellett mindent az elejétől kezdve felépíteni, hogy olyan dolgokkal is foglalkoznunk kellett, amikkel a bajnokságnak ebben a szakaszában normális esetben nem kell. Iszonyatos mennyiségű edzés volt bennünk, hiszen egy teljesen új, a korábban alkalmazottól szinte mindenben különböző taktikát kellett elsajátítanunk úgy, hogy közben az erőnlétünket is októberben kezdtük el gatyába rázni. 2018 őszén biztosan mondhatom, hogy többet láttam a csapattársaimat, mint a családomat” - tette hozzá mosolyogva Lékai.

Fizikailag is mindenki fölé nőttünk

A spanyol szisztéma persze nem volt új a csapat nagy részének, hiszen Vranjes előtt spanyol edzők, Xavi Sabaté és Carlos Ortega irányították a klubot, úgyhogy az nem volt meglepő, hogy a veszprémiek játéka meglehetősen gyorsan összeállt. Az erőnlét kérdése azonban már egészen más kávéház.

“Én nem szeretnék köveket dobálni Vranjesre. Nem az én stílusom. Mindenki látta, hogy rettenetes állapotban vagyunk fizikailag, ami talán abból is fakadt, hogy Vranjes előttünk a Bundesligában dolgozott, ahol annyi kemény meccset játszanak a csapatok, hogy az edzésmunka jelentős részét tétmeccseken végzik el a csapatok.”

Mindenkinél bikábbak voltunkMindenkinél bikábbak voltunk Fotó: EHFCL.com

“A változások azonban ezen a területen is elég látványosak voltak. Annyira, hogy megkockáztatom, Davis érkezése után, vagyis mondjuk novembertől az összes ellenfelünk fölé nőttünk fizikailag. Nézzék csak meg: Szkopjéban és Kielcében is jó hajrával nyertünk, márpedig egyik sem az a csarnok, ahova győzni járnak az ellenfelek. De mondhatnám a Barca legyőzését, vagy a flensburgi győzelmet” idézte fel a 12-meccses győzelmi sorozat legemlékezetesebb állomásait az irányító.

Taktikailag sem volt azért könnyű

Bár a spanyol rendszer nem volt ismeretlen a keret nagy része előtt, Lékai szerint nehéz dolguk volt, mire Davis mindenkinek megtalálta a helyét a rendszerében, illetve mindenki megtalálta a saját helyét és feladatát az új edző irányítása alatt.

“Támadásban még nem volt probléma, nagyjából ugyanazt csináltuk, mint Ortega és Sabaté alatt, a védekezésünk azonban a spanyol szisztémán belül is egészen más volt, mint a korábbi spanyol edzőkkel. Azt hiszem, a legtöbb energiát abba fektettük, hogy a védekezésünk olyan hatékony legyen, amivel már Davis is elégedett lehet” - mondta Lékai az edzőről, aki hírhedten nem elégedett soha, és a nagy sikerek után is mindig volt néhány megjegyzése.

“Tavaszra álltunk össze teljesen, pedig én tartottam kicsit tőle, hogy az ősz végén megszerzett lendületet megtöri a világbajnokság. Ez ilyenkor reális veszély, főleg az olyan csapatoknál, ahol szinte az egész keret érintett a januári tornákon, legyen az vb, vagy Eb. Végül ez sem fogott vissza minket, és úgy meneteltünk végig a tavaszon, hogy egyetlen igazán rossz meccsünk volt a BL-döntő előtt: a Szeged elleni kupadöntő.

A tavasz egyetlen bakija: a kupadöntő

Korábban a Hosszabbításon megjelent egy interjúnk Roberto Garcia Parrondóval, a Vardar edzőjével, aki a Szeged elleni BL-negyeddöntőre készülve alaposan kielemezte a Veszprém-Szeged kupadöntőt. A spanyol szakember akkor azt mondta, szerinte igenis remek ötlet volt, amivel a Veszprém próbálkozott a döntő elején, csak nem volt szerencséjük. Erre a véleményre csak ingattuk a fejünket, mert bár mi csak utólag tudtunk okosak lenni, azért az nem tűnt egy világrengető ötletnek, hogy Petar Nenadiccsal zavaróban 5+1-et védekezzen a Veszprém, és hát a Szeged laposra is verte ellenfelét a kupadöntő első félidejében.

A bajnokságban azért sikerült visszaszerezni a tróntA bajnokságban azért sikerült visszaszerezni a trónt Fotó: MTI

“A világ legjobb ötlete is csak annyit ér, amennyit megvalósít belőle a csapat. Davis megpróbálta meglepni a Szegedet ezzel a húzással, de végül mi jöttünk ki rosszul a dologból. Nem azért, mert az ötlet rossz volt, hanem azért, mert nem gyakoroltuk eleget ezt a formációt ahhoz, hogy tényleg működőképesen tudjuk alkalmazni” - magyarázta Lékai.

A Veszprém a második félidőre összeszedte magát, és bár a kupagyőzelmet már nem tudta kiharcolni, végül izgalmassá tudta tenni a döntőt azután, hogy a szünetben 17-10-re vezetett a Szeged. “Mondtam, hogy fizikailag ekkor már nem voltak gondjaink, de az első félidőben túl nagy hátrányt szedtünk össze ahhoz, hogy a magunk javára fordítsuk a döntőt. Peches dolog volt, de ez sem tört meg minket.”

Sosem látott esély a BL-döntőben

A Veszprém lerázta magáról a kupadöntő emlékét, és a bajnoki fináléban alaposan visszavágott a Szegednek: hazai pályán 11 góllal döngölte a padlóba riválisát, amelynek még a szépségtapaszt sem engedte felnyalni a visszavágón, amely 27-27-es döntetlennel zártult. A bajnoki címét tehát visszaszerezte a csapat, de hátra volt még a legnagyobb küldetés, a Bajnokok Ligája négyes döntője.

“Mi is úgy éreztük, hogy jó esélyünk van a BL-győzelemre. Nagyon egyben volt a csapat, de a Final4 egy teljesen más lebonyolítású torna, mint azok, ahol lehet esélyekről beszélni. Nézzük végig a négyes döntőket, hányat nyertek meg azok, akiket bombafavoritnak tartottak… Nem sokat, az biztos.”

A Veszprém öldöklő küzdelemben, de teljesen megérdemelten legyőzte a Kielcét az elődöntőben, és azzal a Vardarral került össze a fináléban, amelynek alig 8-9 játékos állt a rendelkezésére. A Barca elleni elődöntőjük után szűk egy nappal nagyon úgy nézett ki, hogy történelmi esély nyílik a Veszprém előtt, de a döntő első félideje borzasztóan sikerült.

Ezt meg kellett volna nyerniEzt meg kellett volna nyerni Fotó: EHFCL.com

“Sajnos nagyon rosszul védekeztünk, a támadásokban pedig kapkodtunk, aminek az lett az eredménye, hogy ötgólos hátrányba kerültünk. Nem csak az volt a baj, hogy 16 gólt kaptunk, ami szokatlanul sok ellenünk, hanem hogy csak 11-et lőttünk. Semmi nem jött össze, és én továbbra is azt mondom, hogy az első félidőben ment el a döntő.”

Nem jött a lélektani fordulópont

Az utóbbi állításával kapcsolatban vitába szálltunk Lékaival, hiszen a második félidő 9. percében már az egyenlítésért támadott a Veszprém, azaz meglehetősen gyorsan ledolgozta a hátránya jelentős részét. Ráadásul ott volt még a fáradtság is, ami a Vardar ellen dolgozott, fel is vetettük az irányítónak, hogy az utolsó negyedórára fordulva minden azt ígérte, hogy a Veszprém bedarálja az ellenfelét.

“Én is így gondoltam. Azt vártam, ami a bajnoki döntő veszprémi meccsén történt: az első félidőben még vezetett a Szeged, aztán elkaptuk a fonalat, és bedaráltuk őket. Amikor egy csapat megérzi, hogy az ellenfél 100 százalékon pörög, könnyen elveszítheti a fonalat, és a Szegeddel így is történt. A Vardar viszont nem esett szét akkor sem, amikor már lépni sem volt erejük a játékosaiknak.”

“Azt gondolom, ha sikerült volna utolérni őket, megnyerjük a döntőt. Az lehetett volna a lélektani fordulópont, de hiába volt többször is labdánk az egyenlítéshez, ez végül nem jött össze egyszer sem. Ebben nyilván szerepe volt annak is, hogy a játékvezetők hagyták, hogy a Vardar minden egyes támadása legalább egy percig tartson, de még ennél is nagyobb baj volt, hogy a hosszú támadások végén szinte mindig vagy gólt lőttek, vagy hetest harcoltak ki, vagy kiállítottak tőlünk valakit. Meg kell adni, nagyon jól csinálták, amit csináltak: ránk tudták erőltetni azt a játékot, ami nekik volt jó, és végig is vitték.”

Davis az elődöntő utánDavis az elődöntő után Fotó: Europress/AFP

“Úgy gondolom, mentálisan és fizikálisan is rendben voltunk, és nem tudok szemrehányást tenni a csapatnak az elveszített döntő miatt. Fáj, nagyon fáj, hogy nem sikerült, de kiváló csapat győzött le minket, amely mindent bevetett a győzelem érdekében. Hiába próbáltuk, nem tudtuk kellően gyorsítani a játékot, mert jöttek a faultok, aztán törlést kértek, húzták az időt, és a játékvezetők partnerek voltak ebben. Nem kenem rájuk a vereséget, de tény, hogy a Vardar minden támadását hagyták végigfolyni, még akkor is, amikor látszott, hogy eszük ágában nincs a kapunk felé játszani” - tette hozzá Lékai.

Davis igazi csodatevőnek bizonyult idén, de a döntő után őt is érték kritikák. Többen a szemére vetették, hogy kicsit tutista módon állt hozzá a döntőhöz: volt egy alapjáték, amivel győzni akart, és nem próbált semmi meglepőt húzni még akkor sem, amikor már látszott, hogy baj lehet.

“Nem hiszem, hogy Davis tutista lenne. A saját elképzeléseihez ragaszkodik, de igenis képes és hajlandó is váltani, sőt ha valakinek a játékával nem elégedett, úgy lekapja a pályáról, mint a huzat, bárki legyen is az illető. Szerintem - egyébként helyesen - azt gondolta a döntő előtt, hogy azok fogják eldönteni a kupa sorsát, akik frissebbek, de az első félidőben kiderült, hogy a BL-döntő speciális atmoszférájában ez nem ilyen egyszerű dolog. Jót és jól akart, és bár arról utólag lehet vitatkozni, mit lehetett volna másképp csinálni a hajrában, ez már csak okoskodás, semmi több.”

Jövőre veletek ugyanitt?

A Telekom Veszprém komoly változásokon megy át, hiszen két világsztárja, Momir Ilic és Nagy László visszavonultak, Mikler Roland pedig a MOL-Pick Szegedhez igazol. A veszprémiek komoly játékosokat igazoltak a helyükre, de egy generációváltásnak mindig megvan a maga kockázata.

KarmesterKarmester Fotó: Veszprém Handball

“Furcsa nekem is, hogy az egyik legidősebb játékos leszek jövőre a keretben - mondta nevetve Lékai -, de csak büszkeséggel tölt el, hogy magyarként is megállom a helyem a világ egyik legjobb csapatában. Boldog és büszke vagyok, hogy ennek az óriási klubnak lehetek a játékosa, az pedig soha nem érdekelt, honnan jönnek a csapattársaim” - magyarázta az irányító, aki jövőre az egyetlen magyar mezőnyjátékosa lesz a csapatnak. 

“Biztosan nehéz időszak előtt állunk, hiszen olyan világklasszisokat kell pótolnunk, mint Nagy Laci. Davisnak sem lesz könnyű, egyrészt össze kell kovácsolnia a csapatot, másrészt meg kell találnia a húzóembereit. Gyakorolni biztosan fogunk tudni, hiszen jövőre újra elindulunk a SEHA-ligában, ahol - mint az összes többi sorozatban - természetesen a végső győzelem a célunk. Izgalmas lesz, az biztos.”

Hozzászólások