Kézilabda - Kézi-vb: Kim Rasmussen gyenge pont volt a vébén, de szűklátókörű kontárság lenne kirúgni
Kézi-vb: Kim Rasmussen gyenge pont volt a vébén, de szűklátókörű kontárság lenne kirúgni
Fotó: Europress/AFP

Kézi-vb: Kim Rasmussen gyenge pont volt a vébén, de szűklátókörű kontárság lenne kirúgni

Mártha BenceMártha Bence
2019/12/07 14:31

Ugyan még nem ért véget a magyar női kézilabda-válogatott számára a világbajnokság, ami hátravan, puszta formalitás. Egy jó stressztűrő-képességgel megáldott barátom mondta közvetlenül a magyar-román lefújása után, hogy ha a vb előtt azt mondja valaki, kupáért játszhatunk a franciákkal, ott helyben szívrohamot kap, ám így, hogy már tudjuk, ez a resztlinek kiírt Elnök-kupa lehet, már nincs akkora zsongás.

Kézi-vb: Nem ezt érdemeltük, de fejben még túl nagy feladat volt a románok elleni ki-ki meccs | Hosszabbítás

Minden megfordult a szünet után, és a parádésan kézilabdázó magyar válogatott végül szívszaggató körülmények között kikapott Romániától, és nem jutott a középdöntőbe a világbajnokságon. Planéta Szimonetta elmondta, mit kellett volna csinálni a 7-6 ellen támadó románok megállítására, és óva int mindenkit a túlzottan erős kritikák megfogalmazásától.

Vagyis nagyon is van zsongás, nemcsak mondjuk a Hosszabbításra érkezett kommentekből olvasható a közhangulat, de a szövetség oldalán, sőt még a kézis szakblog, a Hatosfal kommentelői is a felelősök példás büntetését követelik a váratlan (?) kudarc után.

Az I. számú bűnbak mindig a kapitány

Kim Rasmussennek sok vitatható döntése volt már a keret összeállításánál is, ám ezek ugyanúgy be is válhattak volna (mint a tavalyi Eb-n), mint ahogy nem váltak. Valóban voltak olyan hiányosságok a csapat játékában, amik egyértelműen a kapitány felelősségét mutatják, és a hab a tortán a románok elleni meccsen, pusztítóan rossz időpontban Rasmussenre fújt kétperc volt, ami ha úgy vesszük, simán lehetett döntő tényező.

Gyenge román válogatott győzött leGyenge román válogatott győzött le Fotó: MKSZ

Mielőtt azonban a dán edző fejéért, majd utána reflexből Hajdu Jánosért kiáltunk, érdemes szenvtelenül végigvenni néhány tényt. Kezdjük azzal, hogy a magyar fülek számára meglehetősen szokatlan módon Rasmussen kiállt, és minden döntéséért vállalta a felelősséget, bocsánatot kért a hibáiért és nem keresett kibúvókat, holott bőséggel álltak volna rendelkezésére ilyenek. A bírókat és a zsűrit azért keményen kiosztotta, tegyük hozzá, teljes joggal: 

A közvélemény mindig az eredmény alapján ítél, pedig ha nem fújják be a nevetséges kamubüntetőt a románoknak, mi jutunk tovább. Ha a szélsője nem hibáz tiszta ziccert az utolsó előtti támadásunknál, mi jutunk tovább. Ha a jobbátlövője nem vét buta hibát az utolsó támadásnál, mi jutunk tovább. Ha a bírók kiegyensúlyozottan fújnak, mi jutunk tovább. Ha pedig Rasmussen a románok elleni első félidőben még a világ legjobb edzője volt, akkor miért követeljük a fejét pusztán a második miatt?

Van, amiben tényleg hibázott

Utólag nagyon úgy fest, nem volt jó döntés három kapust vinni ahelyett, hogy helyet szorítottunk volna mondjuk Kiss Nikinek, akivel egy jó védőt, és potenciálisan a szaggatottról lőtt gólokat veszítettünk. A jó kettes védő amúgy is hiánycikk volt a vébén, de még annál is jobban hiányzott egy jobbátlövő, mert erről a posztról szinte semmi nem jött az egész tornán, miközben a három kapusnak sem vettük semmi hasznát.

Rasmussen döntése annyiból védhető, hogy egyrészt nincs nemzetközi szintű átlövőnk (Kiss Niki sem az, csak reméljük, hogy majd az lesz), másrészt a kapusteljesítmény a játékunk alfája, ha nem jönnek a védések, kábé végünk van, ezért akart biztosra menni a kapitány. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Rasmussen is látta, milyen formában vannak a kulcsjátékosai támadásban, ezért még inkább a védekezést akarta erősíteni, hogy a megszerzett labdákból sok könnyű gólt tudjunk szerezni.

Más kérdés, hogy a védekezésünk is távol volt a tökéletestől, még ha Tomori Zsuzsi - akinek a bevetésétől sokan tartottak, de a csapatunk legjobbja volt a vébén -, és a két fiatal beálló nagyon szépen megoldotta a hármas posztokat. Az átlövőkön védekező kettesek azonban nem hozták a belső védők szintjét, ezen ment el a spanyolok és a montenegróiak elleni meccs is, és ebben van felelőssége a kapitánynak is.

FelelősFelelős Fotó: MKSZ

Ferling Detti mondta a Montenegró elleni meccs szünetében, hogy “kikéri magának ezt a rengeteg cserét”, mert ha nincs egy legerősebbnek vélt kezdőnk, az rossz hatással van az össze-vissza forgatott játékosokra. Érdekes szakmai vita, hogy érdemesebb-e keresni azt a játékost, aki majd elkapja a fonalat, vagy erőltetni valakit, míg egyszer majd csak elkapja, mindenesetre Rasmussennek nem lett igaza, mert kettesben végig gondjai voltak a csapatának.

Aztán ott volt a románok elleni sorsdöntő meccs, ahol az első félidőben kireklamálta a kezünkből a labdát, a másodikban pedig ráfújtak egy kétpercet. Ezen kívül Siti Bea elárulta a meccs előtt, hogy a terv szerint csere nélkül megfutjuk a románokat, és kifárasztjuk őket, mert hosszabb a padunk. Mindenki döntse el, ki fáradt el jobban a meccs végére, az eredmény második félidei alakulása mindenesetre nem azt mutatta, hogy ők.

Felróható a kapitánynak, hogy sem a spanyolok, sem a montenegróiak ellen nem tudott megoldást találni, pedig mindkétszer látszott, hogy egy játékelemmel vernek meg minket, és végül ez lett a vesztünk a románok ellen is, ahol a 7-6 elleni támadásokkal nem tudtunk mit kezdeni. Erre mondta Rasmussen, hogy “jobb kapitányt érdemeltek volna a lányok a mérkőzésre”, és bár afelől nincs kétségünk, hogy a dánnál nagyon is jó helyen van a marsallbot, ebben most egyetértünk vele.

Közös a felelősség

Szokták mondani, hogy löncshúsból nem lesz stroganoff bélszín még a legjobb séf keze alatt sem, és bár a kapitány keze alatt már nemcsak ígéretes, de eredményes csapat kezdett kialakulni, az idei vébének nagyon sok kérdőjellel futott neki Kim Rasmussen. És ezekre nemhogy ráhatása nem volt, de úgy kellett összeraknia a vb-keretet, hogy nem voltak válaszai számtalan fajsúlyos kérdésre.

A védekezés nem állt összeA védekezés nem állt össze Fotó: MKSZ

Elsőként a kulcsjátékosok - klubjukból hozott - sportformáját kell említenünk, ha már Siti Bea is azt mondta, közös a felelősség. A vb alatt a stúdióban ülő Elek Gábort valószínűleg sokan megtalálják ezért, de a válogatott gerincét adó Fradi edzője is kényszerpályán mozog a sérülések miatt. Mindenesetre az tény, hogy a támadójátékunk lelkének felfogható Kovacsics-Háfra páros gyenge formában érkezett a vébére, Klujber Keti pedig hiába játszott kiváló meccseket a BL-ben, a világbajnoki szintet minden tehetsége ellenére még nem tudta megugrani.

Ez a körülmény azonnal kényszerpályára is terelte Kim Rasmussent, mert a játékosok formája védekezésben ugyanolyan aggasztó volt, mint támadásban. A dán kapitány felmérte a helyzetet, nem véletlenül nyilatkozott nagyon óvatosan a vébé előtt, sőt a Hosszabbításnak belengette azt is, hogy bizony benne van a pakliban a kiesés is.

Rasmussen: Fontos a vb és az olimpia, de legfontosabb a jövőbe fektetett befektetés | Hosszabbítás

A tehetség megvan, a rutin még hiányzik a női kézilabda világbajnokságra készülő magyar keretből, de Kim Rasmussen kapitány szerint most az a legfontosabb, hogy a mieink helyét megalapozzuk az élmezőnyben, és ezért áldozatokat kell hozni. A kapitánnyal a vb-rajt előtt beszélgettünk.

Rasmussen abban bízhatott, ami tavaly fényesen bejött: a nemzetközi mezőny előtt teljesen ismeretlen újoncok közül valaki, vagy valakik nagyot dobnak a tornán. Tavaly védekezésben Planéta Szimonetta elképesztő vezérré nőtte ki magát, Háfra Noémi németeknek lőtt utolsó perces bombagóljától pedig még most is áll a szőr a hátunkon. Ezt a szerepet idén Klujber Ketire osztotta Rasmussen, de hiába vártuk tőle (a BL alapján megalapozottan) a Háfrát idéző debütálást, ez elmaradt.

A Fradi-sor két rutinosabb tagja közül Háfrának már voltak felvillanásai, ha továbbjutunk, talán még a fonalat is elkapja, így azonban ez összességében lankasztó teljesítmény volt. Más a helyzet Kovacsics Anikóval, aki a románok ellen bebizonyította, hogy nemcsak fantasztikus kézilabdázó, de az a fajta vezér is, akit önkéntelenül követ a serege. Kovacsics élete talán legrosszabb formájából rángatta ki saját magát, és 10-esre játszott a románok ellen.

10/1010/10 Fotó: MKSZ

De a vébé nem egy meccsből állt, és a kulcsjátékosok formája végig nagy problémát jelentett. A csapat a románok elleni első félidőben megmutatta, hogy össze tudja szedni magát, és minden gondja ellenére képes idézni a tavalyi Eb-formáját, de sajnos túlságosan sok körülmény szólt most a nagyon fiatal csapat ellen ahhoz, hogy mentálisan elbírjuk a terhet.

Nem kell kidobni a világbajnokságot

Akárhol végzünk is, a végeredmény csalódás, a románok elleni meccs pedig akkor is hosszú ideig sajgó seb lesz, ha végül az Eb-n elért 7. helyünk olimpiai selejtezőt ér. Kim Rasmussen azonban már a vébé előtt leszögezte, hogy a torna egy jövőbe tett befektetés, ahol néhányan áteshetnek a tűzkeresztségen, mások pedig tovább gyarapíthatják nemzetközi rutinjukat.

Ezt megtehette, mert a csapatunk sok csatát megélt kulcsjátékosai, Schatzl, Kovacsics, Tomori, Kiss Éva még bőven jó korban vannak, de annyira erős korosztályaink jönnek fel az utánpótlásból, hogy a kapitányon komoly nyomás volt a juniorok minél gyorsabb beépítését illetően.

És ha most súlyos kudarcnak is tűnik a tizenikszedik hely, a világbajnokságon megnézhettük a párizsi olimpiára szánt csapatunk tagjait, és nagyon sok szép dolgot láttunk tőlük. Hosszú idő után megoldódtak a beállósgondjaink, sőt bónuszként nagyszerű középső védőket is nyertünk a Tóvizi-Szabó párossal. A megbízható Schatzl-Lukács páros mögött bátor tehetségek jönnek, akiknek bőven jutott súlyos pillanat a világbajnokságon. Reméljük, épülésükre szolgál.

Nem szabad kidobni ezt a vébétNem szabad kidobni ezt a vébét Fotó: MKSZ

Klujber fejlődése nem állhat meg, a Fradi jobbátlövőjének is fontos tanulságokat kell levonnia a világbajnokságból, de hogy sok van benne, az nem lehet kérdés. A végére hagytam, de egyáltalán nem azért, mert a legkevésbé fontos: Vámos Petra személyében megérkezett Kovacsics Anikó tökéletes társa, majd későbbi utódja. Szinte megmosolyogtató, mennyire a fiatal Kovacsicsot idézi a debreceni irányító játéka, aki szeptemberben múlt 19 éves.

Rasmussen kirúgása a legrosszabb, amit tehetünk

“A magyarok imádják a kézilabdát, és fontos nekik a jelen, illetve a pillanatnyilag elérhető eredmény. Megértem, hogy mindenki sikereket akar, ugyanakkor nekem nem csupán az olimpiai selejtező elérése a feladatom, hanem hogy a magyar női válogatott hosszú távon erős, ütőképes szereplője legyen a nemzetközi tornáknak” - mondta a Hosszabbításnak Rasmussen a torna előtt.

Előbb mondjunk jobbat nálaElőbb mondjunk jobbat nála Fotó: MKSZ

Az utóbbi években láttunk a magyar válogatottak élén sokféle szakembert, és a sok tutista közül magasan kiemelkedik a kockázatvállalásra bármikor kész Kim Rasmussen. A dán pontosan úgy, abban a ritmusban és sebességgel építi a csapatát, ahogy azt kell. Karaktert adott a mieink játékának, koncepciózusan építi fel és be a játékosait, aminek váratlanul gyorsan nemcsak játékban, de eredményekben is meglett a hatása.

Az út, amin elindultunk, jó. Azzal tud ütőképes lenni a csapatunk, amit Rasmussen játszat velük, és ezt a játékosok abszolút elfogadták. A csapatnál jó a hangulat, a Siti-Rasmussen kettőst szeretik és elfogadják a csapat tagjai, és ha valakinek más szempontok fontosak, akkor szögezzük le, hogy a csapat hozzáállása minden meccsen példaértékű volt, mindenki kiadott magából mindent, ami benne volt. 

Ahogy a játékosoknak, úgy a szövetségi kapitánynak sem ez volt a legjobb tornája. Azok a szükségszerűen kockázatos döntések, amikre Rasmussen kényszerült, nem váltak be, így a vártnál sokkal korábban véget ért számunkra a világbajnokság. Egy szigorú hangú szövetségi állásfoglalást megértek - még ezzel is megvárnám, beférünk-e az olimpiai selejtezőkbe -, de minden más retorzió túlzó és szűklátókörű. Kontár, ostoba marhaság.

Hozzászólások