Kézilabda - Jól játszva szorítottuk meg az Eb-döntőst, de látszanak a gondjaink
Jól játszva szorítottuk meg az Eb-döntőst, de látszanak a gondjaink

Jól játszva szorítottuk meg az Eb-döntőst, de látszanak a gondjaink

Mártha Bence ·
2018/12/01 18:51

Kezdésnek nem rossz, a magyar női kézilabda-válogatott tökéletesen vállalható vereséget szenvedett az Eb-döntős hollandoktól, de azért a gondjaink az ideálisnál jobban látszottak: nem elég, hogy nem tudtunk futni, még a szélsőink is gyenge napot fogtak ki. A horvátok ellen ki-ki-meccs jön. 

Egy nagy torna első meccs mindig izgalmas. A tétmeccs semmivel össze nem hasonlítható hangulata és nyomása ad választ a magyar női kézilabda-válogatottal kapcsolatban mindig felmerülő kérdésre, hogy tudják-e élesben is hozni, ami egész jól ment az edzéseken. Kim Rasmussen kapitány még az első Eb-jén csodálkozott rá, hogy ez nem annyira egyértelmű, azóta azonban sokat fejlődött ebben is a csapata.

Erre az Európa-bajnokságra visszafogott elvárásokkal, de nagy reményekkel érkeztünk. Előzetesen benne volt a pakliban több dolog is, és tudtuk, hogy minden eredményt a csapatot sújtó szerkezeti- és egészségügyi gondok fényében kell értékelnünk. Ugyanakkor a jó szellemű, megfelelő korú és sok tehetséges játékost felvonultató csapat védekezése a Möbelringen Kupán rekordsebességgel állt össze, és igazából az volt a kérdés az Eb-döntős, vb-harmadik hollandok elleni nyitómeccsen, hogy a támadásokat sikerül-e gatyába rázni.

ÖsszeraktaÖsszerakta Fotó: MTI

A válasz nem teljesen egyértelmű. Egyrészt ugyebár kikaptunk, ráadásul elsősorban a támadásban elkövetett hibáinkból induló ellentámadások miatt, és több, már korábban is ismert probléma felbukkant a meccsen. Másrészt viszont a 25 lőtt gól nem rossz, és az utolsó tíz percig meccsben volt a magyar csapat. Annyit leszögezhetünk, hogy az első mérkőzés, ha vereség is lett a vége, semmiképpen nem nevezhető csalódásnak.

Pompás első félidő

Ha nem is mondható, hogy Rasmussen minden elképzelését megvalósította a magyar csapat, amely lerohanásból elért gól nélkül zárta az első félidőt (és később az egész meccset), de a legfontosabb, a masszív védekezés, és mögötte a kimagasló kapusteljesítmény megvolt. Bíró 44%-kal védett az első félidőben, de a nyolc védés is kevés volt egyetlen lerohanásból lőtt gólhoz.

Ezt azzal ellensúlyozta a döntetlenre végződő félidőben a csapat, hogy szépen elosztotta a gólokat: kilenc játékosunk talált be, és bár senki nem szórta meg magát, a szünet előtt jobban használtuk ki a helyzeteinket, mint a vb-bronzérmes. Rasmussen jól forgatta a csapatát, és amíg Bíró szórta a védéseket, elég szépen kordában tartottuk a hollandokat, pedig a gondjaink egy része azért már ekkor is meg-megmutatta magát.

Kovacsics vezér voltKovacsics vezér volt Fotó: Europress/AFP

A 11-11-es félidei eredmény azt mutatta, inkább úgy alakult a meccs, ahogy mi szerettük volna, így akár azt is mondhatnánk, hogy mi irányítottuk a játékot, de ebben azért van némi túlzás. Azt viszont jó volt látni, hogy magabiztosan, jó szellemben kézilabdázott a magyar csapat a szünet előtt.

60 percig még nem bírjuk

A második félidőben sebességet váltottak a hollandok, és gyorsan elléptek 2-3 góllal. Ahogy telt az idő, egyre többet mutattunk meg a hibáinkból, és ezt egy olyan erős csapat, mint az Eb-ezüstérmes - amit ráadásul a világ egyik legjobb irányítója vezérel - simán kihasználja. A küzdőszellem viszont megmaradt, Kiss Éva két büntetőt is kivédett, és a bátran lövő Kovács Anna góljaival nem hagytuk ellépni az ellenfelet, pedig a szünet után már elég sokat tettünk érte.

Bírjuk majd tovább isBírjuk majd tovább is Fotó keziszovetseg.hu

Rengeteg volt az eladott labda, mert Kovacsics és Kovács körül nagyon leszűkítették a területet a hollandok, hiszen ekkorra egyértelművé vált, hogy őket kell kivenni a játékból. A szélsőink ugyanis borzasztóan lőttek, Lukácstól kevésbé meglepő a 3/7, de a keret legstabilabb pontja, Schatzl is kihagyott kettőt, a beállóhoz pedig nem is nagyon tudtuk már eljuttatni a labdát. 

Jöttek a holland lerohanások, nem csoda, hogy a kapusaink védési hatékonysága is alaposan visszaesett (32 százalékkal zártunk, a ziccerek számának fényében nincs rajta mit szégyellni), így igazából kimondott bravúr volt, hogy nemcsak billegtünk a 2-3 gólon, hanem az utolsó tíz percre fordulva utolértük Hollandiát, elsősorban a bátran próbálkozó Háfra góljaival.

Az a kettős emberelőny nagyon fájt

Kovacsics egyenlítése után gyorsan kaptunk egy kiállítást, majd egy rossz csere miatt még egyet, ami félő volt, hogy eldönti a meccset. Így is lett. A hajrát már uralták a hollandok, hiába próbáltunk hét játékossal támadni. Egy 0-4-es sorozat mutatta, hogy támadásban teljesen szétestünk, ekkor már semmi nem sikerült, az elszórt labdákból pedig indultak a hollandok.

Ebben most ennyi voltEbben most ennyi volt Fotó: keziszovetseg.hu

Annak ellenére, hogy a végére szétestünk és el is fáradtunk, a vereség nagyon is tisztesnek mondható. Rasmussen alig néhány órányi közös edzés után jól építette fel a védekezést Planéta köré, így a legfontosabb feladatát végig jól megoldotta a magyar válogatott. Hangsúlyozzuk, nem akárki ellen.

Mi lesz most?

Mivel a minimális elvárás mindig a csoportból való továbbjutás, a következő fordulóban nem túlzás, hogy az egész Eb-t meghatározó mérkőzés következik Horvátország ellen. A hétfői mérkőzésen még a mostani összeállításában is esélyes lesz a magyar válogatott, és ezt a pályán is el kell bírnia.

Az továbbra sem várható a mieinktől, hogy hirtelen lesz egy játékosunk, aki szétlövi az ellenfelet, és a beállóktól sem számíthatunk meccset eldöntő teljesítményre. 

Ezek nélkül még el is vagyunk, de a szélsőinknek nagyon össze kell kapniuk magukat, egyrészt, mert a támadójátékunk alapköve, hogy ők nem hibázzák el a helyzeteiket, másrészt nagyon fontos lenne, hogy lerohanásból, vagy legalább második szándékból gyors, könnyű gólokat tudjunk szerezni, ez pedig javarészt az ő dolguk lenne.

A védekezés és a kapusteljesítmény rendben volt, a játékunk is egészen a hajráig stabil maradt, ami mindenképpen örvendetes, de hétfőn győzni kell, a horvátok ellen nincs hősies vereség, csak katasztrofális. 

Hozzászólások