Kézilabda - Hol rosszul, hol pechesen választ kapitányt a kéziszövetség a TAO-mennyország időszakában
Hol rosszul, hol pechesen választ kapitányt a kéziszövetség a TAO-mennyország időszakában
Fotó: MTI

Hol rosszul, hol pechesen választ kapitányt a kéziszövetség a TAO-mennyország időszakában

Mártha BenceMártha Bence
2020/01/08 13:47
Nem kevesebb, mint tizennégy kapitány ült a női és férfi kézilabda-válogatottak kispadján az elmúlt évtizedben, és bár akadt köztük kiváló választás is, a Magyar Kézilabda Szövetség valahogy szinte minden helyzetből pechesen jött ki. Tíz év edzői vesszőfutásának krónikája. 

Ha a kézilabdára is igaz Puskás Ferenc halhatatlan mondása a kis pénz-kis fociról, akkor az elmúlt évtizedben a magyar kézilabda aranykorának kellett volna eljönnie. A TAO-rendszer egyik nagy kedvezményezettjeként a sportágba dőlt a pénz az utóbbi években, de az eredmények kizárólag klubszinten jelentkeztek, aminek logikus folyományaként a válogatottak hanyatlásnak indultak. 

Ennek az az oka, hogy hiába volt előttünk a norvég és a dán példa, egyikből sem sikerült tanulnunk, és a rendelkezésre álló forrásokat (leszámítva Mocsai Lajos NEKA-jának juttatott óriási összegeket) külföldi légiósok bérezésére költöttük a magyar tehetségek helyett. 

Az eredmény: a legutóbbi válogatott tornákon a BL-győztes Győr egyetlen mezőnyjátékost adott a női válogatottba, a BL-döntős Veszprém pedig egyetlen egyet sem a férfiakhoz.

Mivel a rendszer alapjaiban rossz, így a szövetség a válogatottakat tekintve abszolút kényszerpályára került. A tehetséges fiatalok egyáltalán nem, vagy csak kisebb csapatokban jutottak szerephez, így ahelyett, hogy betömtük volna a hiányzó generáció okozta lyukat a válogatottakban, további szakadékok nőttek elsősorban a férfiaknál. Ennek köszönhetően a szövetség, hiába álltak rendelkezésre szinte korlátlan források, vakrepülést végzett a szövetségi kapitányok kérdésében, és sajnos a 2010 óta a női és férfi válogatottaknál megforduló tizennégy (!) kapitány között bőven akadt mellényúlás is.

Amikor jót akartak, csak pechjük volt

Volt az elmúlt tíz évben egy csomó jó edző a válogatottak élén, valahogy mégis összesen két kiemelkedő eredmény jött össze 2010 óta: Mocsai Lajos férfi válogatottja elődöntős volt a 2012-es olimpián, Karl-Erik Böhn női csapata ugyanabban az évben bronzérmet szerzett az Európa-bajnokságon. Ezeken kívül néhány jó torna, és egy-egy részsiker jutott nekünk, ami persze csak részben az elnökség hibája.

A két óriási pech közül az első szegény Karl-Erik Böhn esete volt. A zseniális norvég edző kiváló munkát végzett Siti Beával az oldalán, és úgy nézett ki, hosszú távon megoldhatja a női válogatott gondjait (amikkel előtte Mátéfi Eszter hasztalan küzdött), ám sajnos betegsége tragikusan korán elragadta.

Sajnos Böhn nem fejezhette be a megkezdett munkátSajnos Böhn nem fejezhette be a megkezdett munkát Fotó: MKSZ

A másik szerencsétlen húzásban azért van felelőssége a szövetségnek is, hiszen bár Talant Dujshebaev remek választásnak tűnt a férfiak mellé, sőt a mellé delegált Sótonyi László is megfelelt a feladatnak, csakhogy ott sertepertélt a válogatott környékén a szegedi Fidesz erős embere, Bartók Csaba, aki addig menedzselte a csapatba a fiatalokat, míg katasztrofális eredményekbe nem üldözte a kirgiz-spanyol szakembert. Dujshebaevet meg lehetett volna tartani, ha bűnbánatot gyakorol, de arrogánsan reagált a kudarcra, így nem volt maradása. 

Amikor jót akartak, de rosszul

Az MKSZ először 2014-ben nyúlt csúnyán mellé, amikor a hazai rendezésű női Eb-re Németh Andrást nevezte ki kapitánynak. Az akkor Vácon szakmai igazgatóként dolgozó szakember tudását nem lehet megkérdőjelezni, csakhogy a kézilabda rengeteget változott azóta, hogy utoljára európai súlyú csapatot irányított, ami meg is látszott a csapata játékán, illetve a teljesítményén.

Tulajdonképpen a férfiak spanyol korszak utáni kapitánya is jó döntésnek tűnt elsőre, hiszen Ljubomir Vranjes sok más ok mellett azért is választotta a Veszprémet, mert szövetségi kapitány is akart lenni, és így tudta a kettőt egyszerre megoldani. Illetve mindenki azt hitte, hogy a BL-győztes edző meg tudja oldani, de sajnos mindkét állomáshelyén kiderült róla, hogy távolról sem olyan komplett edző, amilyennek a Bundesligában tűnt. Szakmai munkássága Magyarországon inkább kontárkodásnak tűnt, de ezt előre nem tudhatta senki. 

Még ennél is kisebbnek tűntMég ennél is kisebbnek tűnt Fotó: Europress/AFP

A férfiaknál Dujshebaev és Vranjes között egy újabb veszprémi edző, Xavi Sabaté lett a kapitány, ami alapjában véve kiváló ötlet volt, hiszen a válogatott gerincét adó játékosok mind a spanyol rendszerben játszottak, így nem kellett alapjaiban átgondolni a csapatunk játékát. Sabatéval azonban túlságosan gyorsan ment felfelé a hullámvasút, és a veszprémi és a válogatott nyomás együttesen nagyon sok volt neki, pszichésen teljesen kikészült a fiatal szakember.

Sabatéval kapcsolatban nem a kinevezésekor hibázott a szövetség, hanem az elküldésekor. A spanyolt - aki mellesleg tűrhetően megtanult magyarul is - itt kellett volna tartani, ha kell, koordinátorként, de a válogatott mellett is lett volna helye, és ha csak ez lett volna a feladata, sokkal jobban meg is tudta volna oldani. Tegyük hozzá, a férfiak az elmúlt nyolc évben mindössze két fontos bravúrt mutattak be, ebből az egyiket Sabatéval a 2017-es vébén, ahol Dániát legyőzve mentünk be a nyolc közé.

Aztán ott voltak a kapitánypárosok, amik hol átmeneti megoldásként jöttek össze (mint az Elek-Martín kettős), hol komolyan gondolták a szövetségnél, hogy ez lehet hosszú távú a megoldás. A Csoknyai-Matics kettős mindenesetre elperecelt a férfiaknál, bár a vébén elért 10. hely tulajdonképpen inkább fájdalmas realitás volt, mint sokkoló meglepetés. Sok plusz mindenesetre nem jött a padról.

Amikor nem is tudjuk, mit akartak

Az összesen tizennégy szakemberválasztás között csak két olyan döntés akadt, amikor valóban meg lehetne kérdezni a szövetséget, hogy mi a bánat járt a fejükben. Az egyikre igazából tudjuk a választ: szegény Gulyás Pistát behajítják a krokodilok közé a héten kezdődő férfi Eb-n, hiszen a nehéz csoport és a brutális ág mellé egy rutintalan, nagyon fiatal csapattal utazik a kapitány. Ebből nem lehet más, csak bukás, és a szövetség látszólag nem foglalkozik vele, milyen hatással lesz Gulyás edzői karrierjére, hogy megégetik az első adandó alkalommal.

Ez a döntés valamelyest védhető, hiszen a világ legjobb edzői sem tudnának kiemelkedő eredményt elérni a mostani férfi válogatottnál, a nőknél azonban az MKSZ elkövette az elmúlt évtized legsúlyosabb szakmai harakirijét Kim Rasmussen kirúgásával.

HarakiriHarakiri Fotó: MKSZ

Szemben a férfiakkal a női válogatottunk nagyon is ígéretes társaság, a következő évek egyik meghatározó női csapata lehetett volna, ha hagyják tovább dolgozni az eredményekkel peches, de a csapatát okosan, és a lehető legjobb vonalat követve építő dán kapitányt. Rasmussen kirúgásával nemcask az elmúlt négy év ment a kukába, hanem talán a következő ciklus is, hiszen a pótlását sem sikerült megoldani.

Az Elek-Danyi páros megint felveti a kapitányi feladatok megoszlásának kérdését, ráadásul Rasmussen csapatának pont Elek Gábor játékosainak borzasztó formája volt a legnagyobb gondja. Ha a Fradi-játékosok jó formában érkeznek a vébére, most nem lenne miről beszélnünk, ráadásul ha pusztán az eredményeket nézzük, sikerült kirúgnunk a világ legjobb női kézilabdaedzőjét.

Itt a legnagyobb gond az, hogy az éppen zajló generációváltásnak sem tesz jót az edző-, és koncepcióváltás, a fiataloknak sokkal jobb lett volna, ha folytatódik a válogatottnál megkezdett munka, és nem azért, mert Elek és Danyi nem jó edző, hanem azért, mert Rasmussen jobb náluk, és ez a vébén elkövetett hibái ellenére is igaz.

Átmeneti kapitányok az olimpiai ciklus végén

Bár mindkét válogatottnak van még esélye kijutni az olimpiára, a férfiaknál ezzel szemlátomást nem számolnak az MKSZ-nél sem, a nőknél pedig vészmegoldást választottak ahelyett, hogy megpróbálták volna valahogy kibulizni Rasmussen levegőben lógó eltiltásának visszavonását. Ha sikerült 4. helyezett csapatként selejtezőt rendeznünk, talán ez sem lett volna lehetetlen küldetés.

A kialakult helyzet nem az MKSZ hibája, sok esetben az elnökség is csak sodródott egyik balszerencsétől a másikig, mindenesetre nem lesz könnyű lenyeletni a közvéleménnyel a keserű pirulát, ha zsinórban másodszor nem lesz ott egyik csapatunk sem az olimpián - a nőknek ez már a harmadik kihagyott olimpiájuk lenne zsinórban. 

A női válogatottnak még így is jó esélye van kijutni Tokióba (leegyszerűsítve Szerbiát kell megverni a győri olimpiai selejtezőben), a férfiaknál azonban már a 2022-es, hazai rendezésű Eb a beszédtéma. A tokiói játékok évébe lépve mindkét válogatottunkat átmeneti kapitány irányítja, ami azért nem fest valami jól, kivált annyi pénzből, amennyit erre a sportágra költünk.

Hozzászólások