Kézilabda - Hatalmas űr tátong a női és a férfi kézilabda utánpótlása között
Hatalmas űr tátong a női és a férfi kézilabda utánpótlása között
Fotó: MTI

Hatalmas űr tátong a női és a férfi kézilabda utánpótlása között

Mártha BenceMártha Bence
2019/07/28 16:19
Miközben a női utánpótlásunk letarolja a nemzetközi kézilabdatornákat, és ennek már kézzel fogható jelei vannak a felnőtteknél is, addig a férfiaknál régen látott mélypontra került a szakág helyzete. Valami nem stimmel.

Két hazai rendezésű világesemény, két aranyérem: a tavalyi U20-as vb-győzelem után idén az U19-esek nyerték meg az Európa-bajnokságot a lányoknál, ráadásul az idősebb korosztályból jó néhány játékos már nemcsak kopogtat a felnőtt válogatott kereténél, hanem stabil tagja Kim Rasmussen csapatának. A fiúk U21-es válogatottjában is vannak olyanok, akik már pályára léptek a felnőtteknél, de a két nemnél egészen más a helyzet.

Kezdjük mindjárt azzal, hogy míg a lányok megnyerték az aktuális kontinenstornát, addig a közvetlen utánpótlást jelentő férfi U21-es válogatott a világbajnokság 15. helyén végzett. (Két nappal a fiúk versenye után még az EYOF-on is beesett egy bronz a lányoknak). Érdemes elolvasni, mit nyilatkozott a torna után a szövetségi edző, Gyurka János.

Óriási volt a különbség

“Önkritikát kell gyakorolnunk, hiszen mindenki láthatta, mennyire nehezen tudtuk felvenni a versenyt az ellenfelek átlövőivel. Az igazság az, hogy a csoportkörben elszenvedett három vereség során esélyünk sem nyílt jobb eredményre, komoly szintkülönbség döntött a riválisok javára” - mondta Gyurka az Utánpótlássportnak.

Gyurka JánosGyurka János Fotó: MKSZ

Bahreint és Koszovót legyőzte a csoportban a magyar csapat, de Horvátországtól öt, Portugáliától nyolc, Brazíliától hat góllal kikapott, így hiába játszotta a dánok elleni nyolcaddöntőben a legjobb meccsét, egy góllal kikapott, és mehetett a 15. helyért játszani Dél-Korával. A helyosztót végül 40-36-ra megnyerte, de itt is visszaköszönt az egyik legnagyobb probléma, a gyenge védekezés, ami Gyurka szerint elsősorban a sebességkülönbségből adódott.

“Egyszerűen csak nem értették meg egymást a pályán. Ez látszott a védelmünkön is: képtelenek voltunk egységesen, magasan védekezni, faultolni, ezért kaptunk olyan sok gólt a mérkőzéseinken. (...) Nagyon látványos volt a meccseinken kialakult sebességbeli különbség, és nem a javunkra. ” - mondta a szövetségi edző.

A magyar válogatott átlagosan 31,5 gólt kapott meccsenként, egyedül a Koszovótól kapott 21 gól tűnik elfogadhatónak, mert a másik két győztes meccsen Bahrein 30-at, Dél-Korea pedig 36-ot lőtt a magyaroknak. Így nagyon nehéz.

Azt is tudjuk, hogy mi a baj

Gyurka az interjúban nemcsak a problémákat ecsetelte, hanem az okokra is kitért. “Olyan játékosokra lenne szükség, akik támadásban és védekezésben egyaránt bevethetők, mert a sok csere sok lerohanásos gólhoz vezet. Ebben meglehetősen rosszul áll a szénánk, a magyar tehetségek döntő része csak támad a klubjában, és optimális esetben nem a válogatottban kellene megtanulniuk védekezni.”

Ez a kijelentés evidensnek tűnhet, de ha megnézzük, hogy pontosan ugyanez a legnagyobb problémája a felnőtt válogatottunknak is, akkor inkább súlyos képzési hiányosságnak néz ki a dolog.

A felnőtteket sújtó problémák gyökere természetesen a fiatalok képzésében keresendő, így az U21-esek problémái értelemszerűen hamarosan a felnőtt válogatott stábjának fejét fájdítja majd. Gyurka elsősorban a fürediek párosára, Máthé Dominikra és Szita Zoltánra gondolt, arra a két játékosra, akik már a felnőttek között is bemutatkoztak (nem is rosszul), és Máthé egy tavaszi interjúban érmet várt a csapattól az U21-es vb-n. 

Elöl megvoltunkElöl megvoltunk Fotó: MKSZ

Csakhogy a klubjukban egyikük sem védekezik rendszeresen, ami már csak azért is megdöbbentő, mert az elmúlt évtizedek egyik legjobb magyar védőjátékosa, Csoknyai István a klubedzőjük. Az a bizonyos, Gyurka által is említett nemzetközi rutin, ami a játékosokból hiányzik, nem támadásban, hanem védekezésben sebez nagyot. Ezzel valamit kezdeni kell. 

Aki akar is valamit, az gyorsan távozik

A helyzet az, hogy a magyar válogatottba sokkal könnyebben verekszi be magát egy fiatal tehetség, mint akár a Veszprémbe, akár a Szegedbe. A két BL-csapatban hemzsegnek a légiósok, így tényleg extrát kell tudnia egy-egy fiatalnak, hogy szerepet kapjon bármelyiknél, így számukra marad a hazai második vonal, a Füred, a Tatabánya, és a többiek. De hogy fognak szintet ugrani ezek a fiúk, ha fiatalon kimarad a képzésükből a játéktudás felét kitevő védekezés?

Hogy fejlődjenek így?Hogy fejlődjenek így? Fotó: MTI

Úgy, hogy eligazolnak. A sort Faluvégi Rudolf kezdte, aztán szintén nagyon fiatalon távozott Bartók Donát, majd Borbély Ádám (ő pont idén tér vissza). A 23 éves Fekete Bálint Spanyolországba igazolt, a mostani csapatból pedig Szita Zoltánt adja kölcsön a Wisla Plocknak a Veszprém (csak kölcsönben szerepelt Balatonfüreden). Szegedről került Svédországba Sunajko Stefán, illetve Koncz András. Ha bejön, ha nem, menni kell, mert az álló vízből nem lehet kitörni.

Persze a két magyar csapat is igyekszik magához kötni a legjobbakat, ifjabb Rosta Miklós a Tatabányából igazol Szegedre, Székely Mártont pedig Mikler Roland pótlására szerződtette a Veszprém. Az országon belüli jövés-menésbe még belefért az U21-esek egyik legjobbjának, Schäffer Zsoltnak a Fradiba igazolása.

Óriási a szakadék a nők és a férfiak között

A férfi szakág lemaradása a nőihez képest részben magyarázható azzal is, hogy a női bajnokságunk összehasonlíthatatlanul erősebb. A lányok már egy középcsapatban is világsztárokkal játszhatnak együtt (ennek nyilván bőven vannak negatív hatásai is), egy Siófokkal EHF-kupát lehet nyerni - bár a szívünknek kedvesebb példa a szinte csak magyarokkal nyerő Dunaújváros.

A férfiaknál azonban egészen más a helyzet. A jelenlegi felnőtt válogatott gerincét adó Balatonfüred bejutott ugyan az EHF-kupa csoportkörébe, de ott csak egy meccset tudott megnyerni, míg a Tatabánya a negyeddöntőig jutott. Ez lehetne akár az a szint, ahol egy fiatal játékos komoly fejlődésnek indulhat, de ehhez olyan minőségű szakmai munka kellene, ami a jelek szerint hiányzik. 

Míg a nőknél a két topcsapaton kívül is olyan edzők dolgoznak, mint Tor Odvar Moen (Siófok), addig a férfiaknál a két BL-csapaton kívül szinte csak egykori NBI-es játékosokat találunk. Nem lenne ezzel semmi gond, ha azt látnánk, hogy a játékosként abszolút nemzetközi szintű kézilabdázókból hasonló minőségű edzők lettek volna, ez azonban nem így van.

Hozzászólások