Kézilabda - Fejben még nem nagy csapat a Szeged, erre ment rá az idei szezonja
Fejben még nem nagy csapat a Szeged, erre ment rá az idei szezonja
Fotó: MTI

Fejben még nem nagy csapat a Szeged, erre ment rá az idei szezonja

Mártha BenceMártha Bence
2019/05/24 15:04

Minden jel arra mutat, hogy a Vardar elleni BL-kiesésen nem tudott túllépni a MOL-Pick Szeged, amelynek az egész szezonja rámegy a szkopjei utolsó tíz percre. Az ott kapott ütést azóta még két botrányos második félidővel fejelte meg a bajnoki címvédő, amely szezonja utolsó három meccsén mindent tönkretett, amit egész évben felépített. 

A Telekom Veszprém, kissé talán váratlanul, de mindenféleképpen megérdemelten törölte fel a Veszprém Aréna parkettáját a MOL-Pick Szegeddel a bajnoki döntő első összecsapásán. A bajnoki cím ezzel gyakorlatilag eldőlt, nehéz olyan szcenáriót elképzelni, amiben 11 (amint a Veszprém meglövi Szegeden a 25. gólját, már 12) gólról vissza tudna jönni a címvédő, amivel egyúttal azt is mondjuk, hogy a Szeged két félidő alatt szétcsapta a teljes szezonját.

A Szeged 12 perc alatt tönkretette egy teljes szezon munkáját | Hosszabbítás

Talán nem túlzás kijelenteni, hogy az idei férfi kézilabda BL sötét lova volt a MOL-Pick Szeged, amivel azt is elmondtuk, hogy a világon semmi nem utalt arra, ami végül a Vardar elleni BL-negyeddöntő utolsó negyedórájában történt. A súlyos összeomlásért iszonyatos árat fizetett a Szeged, amelynek elhanyagolható esélye maradt csupán a továbbjutásra, pedig nagyon úgy tűnt korábban, hogy idén a csillagos ég a határ.

Sőt, ha kibontjuk, valójában egy félidő alatt tett tönkre mindent, hiszen az nem lehet kérdés, hogy a Vardar elleni kiesésnek komoly, ha nem mindjárt döntő hatása volt a veszprémi összeomlásra. Az egész eset elsősorban azt tanítja, hogy hiába van minden rendben, ha mentálisan megrogyott a csapat.

Három második félidő tette tönkre az idényt

A Szeged szezonját taccsra vágó három mérkőzés menetében olyan sok hasonlóságot mutatott, hogy lehetetlen nem észrevenni. A BL-negyeddöntőben Szkopjéban és Szegeden, majd a bajnoki döntőben Veszprémben is nemcsak jó, hanem helyenként egészen kiemelkedő játékot nyújtott a Szeged, és semmi nem utalt arra, ami mindhárom második félidőben történt.

A Veszprém védekezett úgy, ahogy a Szeged tette korábbanA Veszprém védekezett úgy, ahogy a Szeged tette korábban Fotó: MKSZ

Szkopjéban - igaz, nem a legjobb játékkal - de mindössze kétgólos hátrányban volt a Szeged, hazai pályán pedig minden előzetes várakozással ellentétben ledolgozta nyolcpontos hátrányát a szünetre. Veszprémben pedig, bár az első félidőben is voltak rosszabb periódusaik, még vezetni is tudtak az első félidő után.

Nagyon jó lenne visszamenni az időben, és beülni a szegedi öltözőbe mindhárom szünetben, hogy lássuk, mi történt, milyen lelkiállapotban voltak a játékosok, és mi hangzott el Juan Carlos Pastor szájából. Talán ez közelebb vinne a három, egymáshoz félelmetesen hasonlító összeomlás okainak feltárásában, mindenesetre ezek hiányában csak tippelni tudunk.

Nem menthető fel Pastor sem

Ha már a párhuzamoknál tartunk, talán vonhatunk egyet Juan Carlos Pastor és Mocsai Lajos közé is. Mindketten mindent tudnak a kézilabdáról, elméleti jártasságuknak köszönhetően pontosan tudják, hol és hogyan lehet megnyerni egy meccset, és a fejükben előre lejátsszák a lehetséges forgatókönyveket.

Ugyanakkor az élsport pont attól érdekes, hogy az egyenletben rendszerint rengeteg a változó, és ahogy Pastor, úgy Mocsai sem a legerősebb a hirtelen beálló változások kezelésében. A szegediek spanyol edzője például a legutóbbi három mérkőzésén kvázi tétlenül nézte végig, hogy a szünet után felkoncolják a csapatát. Nemhogy megállítani nem tudta a meredek zuhanást, de igazából komoly próbát sem tett rá.

Bodó gól nélkül zárt, Balogh a lelátón ültBodó gól nélkül zárt, Balogh a lelátón ült Fotó: MKSZ

A veszprémi meccsre Pastor nem is nevezte Balogh Zsoltot, aki nem egyszer szórta már meg durván a Veszprémet, ezúttal azonban a lelátóról esélye sem volt, hogy kilendítse a csapatát a második félidő gödréből. Bombac és Bodó gól nélkül zárt (!), a második félidőben pedig mindössze tíz gólra volt képes a Szeged, miközben egy potenciálisan gólveszélyes támadó a lelátón ült. Azt már hagyjuk is, hogy a szegediek három hetest is kihagytak.

Van azért mentsége a szegedi edzőnek

Pastor mentségére szól, hogy Blazeviccsel a legfontosabb védője esett ki, ami nemcsak a védekezésre volt hatással, hiszen a horvát ütőgép helyén játszó Gaber így nem tudta támadásban kiváltani a szegedi támadójáték lelkét, Bánhidi Bencét. A szerkezeti gondok azért elsősorban védekezésben jelentkeztek, a 24 szerzett gól valamelyest védhető (főleg egy kétmeccses párharc első meccsén), a 35 kapott gól viszont vállalhatatlan teljesítmény, főleg egy olyan csapattól, amelynek a védekezése a legfőbb erénye.

A gyenge védekezés, illetve ennek hatása a kapusteljesítményre már eleve döntő faktor volt - különösen annak fényében, hogy a Veszprém fala szilárdan állt a lábán, Mikler pedig közel 50 százalékkal fogott a második félidőben -, a katasztrófa előjelévé pedig akkor vált, amikor Pastor Henigmannal próbálkozott a védelem közepén.

Mikler gyilkos voltMikler gyilkos volt Fotó: MKSZ

A legfontosabb faktor azonban egyértelműen Mikler Roland volt, más szóval ezúttal nem a szegedi oldalról jött az a meghatározó kapusteljesítmény, ami a kupadöntőben, illetve szinte az egész szezonban jobbára a Szeged oldaláról jött. Ezzel nincs mit tenni, bár azt halkan hozzátehetjük, hogy Alilovicnak nagyon okosan lőtték a veszprémiek a láb közöttieket, míg a szegedi támadók nem tudtak mit kezdeni Miklerrel.

Ez is fejben dőlt el

A meccs előtt két szegedi játékossal is beszéltem. Hétfőn Bodó Ricsivel, szerdán pedig Mirko Aliloviccsal, és mindkettőjüket arról faggattam, mennyire sikerült maguk mögött hagyni a Vardar elleni kudarcot. Mi mást tehettek volna, mindketten magabiztosan jelezték, hogy fáj ugyan a kiesés, de már maguk mögött hagyták, és csak a bajnoki döntőre koncentrálnak.

A második félidőben nyikkanni sem tudott a SzegedA második félidőben nyikkanni sem tudott a Szeged Fotó: MKSZ

Aztán kiderült, hogy ez távolról sem így történt. A baj ugyanis az volt, hogy a Vardar ellen történtek tökéletesen váratlan események voltak, hiszen az egész szezonból pont az ellenkezője következett volna. A Szeged képes volt rossz játékkal is nyerni, és egyszer sem omlott össze úgy, mint Szkopjéban, a Vardar viszont bőséggel bukta el a pontokat az utolsó percekben, hiszen egész évben csupán 9-10 játékosra számíthatott Garcia Parrondo.

A szegediek nem is tudták fejben rendbe rakni magukban a váratlan, de végül teljesen megszolgált kiesést. Az egész évben látott önbizalom elillant, a csapat magába vetett hite rendült meg azzal, hogy a Vardar a semmiből verte agyon őket Szkopjéban, és ez már a macedónok elleni visszavágón is olvasható volt: hiába jött már a szünetre vissza a meccsbe a Szeged, a második félidőben hiányzott az a plusz, amivel meg lehetett volna állítani a Vardar feltámadását.

Veszprémben is hasonló történt: amikor a Veszprém igazán elkapta a fonalat, a Szeged szinte azonnal szétesett. Furcsa ilyet leírni egy előzetesen ennyire kiegyenlítettnek gondolt meccsről, de már bő negyedórával a meccs vége előtt biztos volt, hogy itt óriási verésbe szalad bele a bajnoki címvédő. Látszott a játékosokon, hogy innen nincs visszaút. 

Az érzelmi töltet is a Veszprémet segíti márAz érzelmi töltet is a Veszprémet segíti már Fotó: MKSZ

Túl azon, hogy emlékeim szerint a Szeged még soha nem verte meg a Veszprémet olyan arányban, ami most az ő bajnoki címüket jelentené, a hátrány az összes létező szempontból szinte behozhatatlan. A veszprémiek fizikailag is sokkal jobban néznek ki, David Davis is jobban forgatja a fiait, arról nem is beszélve, hogy az önbizalom is átlibbent a veszprémiek oldalára. És ezért lehet csak igazán dühös a Szeged, amely irtózatos előnyben volt még másfél hónappal ezelőtt is.

Hozzászólások