Kézilabda - Ezernyi kérdésre kell választ találnia Csoknyainak
Ezernyi kérdésre kell választ találnia Csoknyainak

Ezernyi kérdésre kell választ találnia Csoknyainak

Mártha Bence ·
2018/10/25 14:44

Lejátszotta első mérkőzését Csoknyai István irányítása alatt a férfi kézilabda-válogatott, és bár alapjáraton nem sok szót érdemelne egy Szlovákia elleni magabiztos győzelem, most mégis érdemes kicsit a dolgok mögé nézni. Az egykori veszprémi legendával visszatérhet a spanyol szisztéma, ami a legjobban fekszik a csapatnak, de ettől még nem oldódnak meg a gondjaink. 

Csoknyai csak beugró - gondolták sokan, amikor a szövetség bejelentette, hogy a 2010-ben egyszer már csúnyán megégő edző veszi át a válogatott irányítását. Igen ám, csakhogy miközben mindenki arra várt, hogy Xavi Sabatét elhozza a Wisla Plocktól a szövetség, Kocsis Máté elnök az Echo Tv-nek nyilatkozva kijelentette, hogy 

a vébére is vele megyünk, és az azt követő időszakban is gondolkodunk a személyében.”

A balatonfüredi edző az első feladatához nagyon jól nyúlt hozzá. Nem arról van szó, hogy értékmérő lenne a szlovákok legyőzése, vagy hogy az ellenük működő páros kapcsolatokból bármire is következtethetnénk a világbajnokságot illetően, csupán arról, hogy Csoknyai nem akarta egyből megváltani a világot: bízott az összeszokottságban, és néhány játékos jó formájában, és nem rúgta rá az ajtót a csapatára.

A kulcs az összeszokottság

Csoknyai már a meccs előtt azt mondta, mivel összesen három edzést tud tartani az erőltetett menetelés miatt egyébként is holtfáradt csapatának, abban bízik, hogy az összeszokottságból fakadóan összeáll a csapat védekezése és támadójátéka is. Elsősorban párokban gondolkodott, a meccs elején úgy is állt fel a magyar fal, hogy a bal oldalán szegediek (középen Bánhidi, kettesben Bodó), a másik oldalon exveszprémi fradisták (Schuch és Ancsin) szerepeltek.

Timu támadásban?Timu támadásban? Fotó: MKSZ/Kovács Anikó

Ezen a vonalon haladt tovább a meccs további részében is, amikor a hármas poszton a két tatabányai, Ilyés Ferenc és Sipos Adrián szerepeltek. A dolog nem működött rosszul, 22 gólon tartottuk a szlovákokat, és bár ebben nagy szerepe van a brillírozó magyar kapusoknak (Mikler az első félidőben 50 százalék környékén fogott), ez természetesen nem független a jól záró faltól. 

Lesz itt még bunyóLesz itt még bunyó Fotó: MKSZ/Kovács Anikó

Lékai a meccs után elmondta, hogy nem érte őket váratlanul a szlovákok támadásvariációja, amiben üresen hagyott kapuval heten támadtak, és ez érződött is a csapaton. Röviden: Csoki ebben a vonatkozásban is jól szerepelt. 

Támadásban sem volt gond, a nyitott védekezést a gyors lábú irányítókkal - elsősorban a régi fényében csillogó Lékaival -, illetve a beállós körül megnyíló területek precíz kihasználásával ziláltuk szét, amikor pedig visszazártak, egyszerűen átlőttük őket. A támadójátékkal azért inkább voltak gondok, mint a védekezéssel, több helyzet maradt ki a mi hibáinkból, pedig tulajdonképpen jól lőttek a szélsők is - főleg Bóka a bal szélről.

Spanyol vagy-e, vagy skandináv?

A kötelezőnek mondott győzelmeket a legnehezebb szállítani, főleg úgy, hogy a magyar kulcsjátékosok erőltetett menetben vannak a BL-ben, és a bajnokságban is lejátszották a csúcsrangadót, ami a veszprémi lelkeknek sem tett igazán jót. Ebből a szempontból Csoknyai bemutatkozása tulajdonképpen maradéktalan volt, de a nagy kérdésekre nem Szlovákia ellen kapjuk meg a válaszokat.

Az első kérdés természetesen az, hogy milyen típusú csapatot akar a pályára tenni a kapitány. Csoknyaival a napokban beszéltem, a meccs előtt azt mondta, ő ugyan nem spanyol, de az a szisztéma áll hozzá sokkal közelebb, majd hozzátette, amit mindannyian tudunk. 

Egyrészt a válogatott kulcsjátékosai ebben a rendszerben játszanak, vagy legalábbis jól ismerik a klubjaikból, arról nem is beszélve, hogy a keret szerkezetének is a precíz, koncentrált védekezésből való építkezés fekszik jobban, mint a tébolyult rohangálás.

Új kapitány a hídonÚj kapitány a hídon Fotó: MKSZ/Kovács Anikó

Vranjes elgondolásai sem Veszprémben, sem a válogatottnál nem jöttek be, és nem volt idő kivárni, hogy rengeteg gyakorlással működőképessé tehető-e, amit játszatni akart. Abba felesleges belemenni, hogy a válogatottnál miért ne maradhatott volna, hiszen nyáron pont a válogatottal mutatta be egyetlen magyarországi bravúrját, a szlovénok kiejtését. De azért annyit leszögezhetünk: Vranjessel nem ment volna el a vébére Nagy Laci, nélküle viszont biztosan ott lesz a csapatban.

Megéri-e Nagy Lacira építeni?

Az nem kérdés, hogy Nagy László visszatérésének óriási szerepe volt Szlovénia kiejtésében, az azóta eltelt idő, és a klasszis jobbátlövő idei teljesítménye azonban már felvet bizonyos kérdéseket azzal kapcsolatban, hogy még mindig ő lenne a különbség a győzelem és a vereség között.

A kettes védő pozíciója (már) nem az ő asztala, a kérdés az, hogy hármasban páratlan ütemérzéke és rutinja segít-e neki annyit, hogy olyan kulcsszereplő legyen, amiben mindenki reménykedik. Egy dolog viszont biztos, és ezt az eszébe kell vésnie mindenkinek: Nagy Laci már nem 60 perces játékos, sőt már az sem biztos, hogy támadásban egyáltalán a pályán kell lennie.

Egyelőre Laci nélkülEgyelőre Laci nélkül Fotó: MKSZ/Kovács Anikó

Ugyanakkor az is biztos, hogy ha a veszprémi kapitány menni akar a vébére, akkor vinni kell. Nem csak a nemzetközi rutinról, a csapatra gyakorolt hatásáról és a képességeiről van szó, hanem arról is, hogy a bírók neki vélhetően többet engednek meg, mint mondjuk Siposnak, aki a válogatott pályafutása jelentős részét a kétperces büntetését töltve ülte végig.

Akárhogy is, Csoknyai kockázat

A játékosként óriási pályafutást letudó Csoknyaival mindenképpen kockázatot vállal a szövetség, de valahol érthető, hogy most már erre is hajlandóak, hiszen kivétel nélkül bukás lett belőle, amikor a tutinak vélt befutóra tették a pénzüket. Talant Dujshebaev és Ljubomir Vranjes a nemzetközi kézilabda elismert figurái, BL-győztes edzők, akik játékosként is számottevő pályafutást tudhattak maguk mögött, a magyar válogatottal mégis óriásit pereceltek.

Aki nem perecelt el, az Xavi Sabaté volt, őt viszont mentálisan falta fel a veszprémi és a válogatott munka. Mégis az a helyzet, hogy talán a spanyol - főleg, ha tényleg visszatérünk a logika által is diktált irányvonalra a válogatottal - lenne a kevésbé kockázatos választás, hiszen míg Csoknyaival kapcsolatban csak bízunk a jó eredményben, Sabaté már bizonyította, hogy tudja szállítani (a dánok kiejtése a legutóbbi vébéről konkrét mestermunka volt a részéről).

Itt él, itt dolgozikItt él, itt dolgozik Fotó: MKSZ/Kovács Anikó

Csoknyainak nincs számottevő nemzetközi tapasztalata, a Balatonfüreddel meg-megfordult az EHF-kupában, és a válogatott mellett is csak egy tornát élt meg. Eközben Sabaté a Veszprémmel játszott BL-döntőt, és egy sor nagy meccset a legnagyobbak között, és a válogatottal is túlteljesített, most pedig Lengyelországban edz egy BL-csapatot. Kivásárolni sem lenne nagy kunszt (nem úgy, mint Vranjest), hiszen Plockban se pénz, se csapat nincs alatta, de úgy látszik, a szövetség nem enged a Dujshebaev-féle tatárjárás után meghozott törvényből: a magyar kapitánynak itt kell élnie, dolgoznia Magyarországon.

Nem mintha lenne más választásunk, de ha már így alakult, fel kell sorakoznunk Csoknyai mögé, és drukkolnunk kell, hogy egy megfelelő edzőtársat találjon mellé a szövetség. Egyébként itt sincs nagy varia: ha nem Vladan Matic lesz, akkor fogalmunk sincs, kicsoda. És hogy miért.

Hozzászólások