Kézilabda - Ez történt Győrött
Ez történt Győrött
Fotó: MTI / Kovács Anikó

Ez történt Győrött

Rév DánielRév Dániel
2014/12/12 12:55

Véget ért a horvát-magyar közös rendezésű női kézilabda Európa-bajnokság csoportkörének győri része, Spanyolország, Magyarország és Lengyelország jutott be a legjobb 12 közé, a csapatok Norvégiával, Dániával és Romániával folytatják a debreceni középdöntő csoportban. Innen az első két helyezett az elődöntőbe, a harmadik pedig a másik középdöntő harmadik helyezettjével játszandó helyosztóba jut.

Meglehetősen hullámzó volt a magyar csapat játéka a mögöttünk hagyott három mérkőzésen, hiszen voltak a csapatnak kifejezetten jó és elég gyenge periódusai is. Ez tulajdonképpen mindhárom mérkőzésre érvényes volt, az első meccsen Oroszország ellen nagyon bennragadtak az öltözőben a mieink, a végén viszont két perccel a vége előtt két gólos előnyben támadhattunk, mégsem sikerült megnyerni a mérkőzést (29-29).

A lengyelek ellen szerencsére volt két olyan, nagyjából 15 perces periódus, amelyben sikerült meggyőző fölényt kialakítani, így az is belefért, hogy a két számjegyű előnyből a végén azért jelentősen ledolgozott a lengyel csapat, a sima magyar győzelmet már nem sikerült megakadályozni (29-23).

A harmadik csoportmeccs előtt már volt egy nagyon jó hír, hiszen a lengyelek legyőzték az oroszokat, amivel az ellenük megszerzett győzelmet viszi magával tovább a magyar csapat a középdöntőbe. A spanyolok ellen kifejezetten izgalmas és látványos mérkőzést játszottak Németh András tanítványai, 21-18-nál jött el a mérkőzés fordulópontja, amikor a spanyolok átállták nyitott védekezésre, az ezt kijátszani hivatott taktikát pedig Tomori elmondása szerint nem sikerült megvalósítani. A vége egy gólos vereség lett (26-27).

Tulajdonképpen igazságosnak mondható a csoport végeredménye, a spanyol csapat a két szoros meccsét megnyerte (az oroszok és a magyarok ellen), míg a magyar csapat a két szoros meccsén csak 1 pontot tudott szerezni. Az oroszok lehetnek csalódottak, akik -4-es gólkülönbséggel estek ki, 1 szerzett ponttal...

Varga Ákossal, az Eurosport kommentátorával a tegnapi napon készítettünk interjúkat a legfontosabb szereplőkkel, sajnos azonban a hangminőség hagy maga mögött némi kívánnivalót, úgyhogy az interjúk leiratát közöljük:

Kim Rasmussen, lengyel szövetségi kapitány:

RD: Mesélj arról, hogyan, milyen taktikával készültetek az oroszok ellen.

KR: Az oroszok szerintem borzasztóan erősek. Orosz stílusban kézilabdáznak, pontosan tudjuk, hogy miket csinálnak a pályán, de ezt annyira jól csinálják, és annyi jó játékosuk van... (Kinga Grzyb szakítja meg az interjút, aki pizzázásra kér engedélyt az edzőtől, mire Rasmussen csak annyit mond: extra sajtot is kérhettek rá!). Kifejezetten szeretem az orosz játékosokat, kiváló játékosai vannak az orosz csapatnak, és mindig képesek új embereket beépíteni. Az oroszok ellen végig koncentrálni kell, fegyelmezetten kell játszani, főleg védekezésben, mert folyamatosan nyomást helyeznek a védekezésedre. Bátorságra van szükség, hogy el merd vállalni az 1-1 elleni helyzeteket ellenük, és ez ma sikerült, a csapat szerintem remek szellemiséget mutatott, és az, hogy az első két mérkőzés után sikerült felállnunk, és egy ilyen meccset játszottunk, ez hihetetlen teljesítmény a lányoktól. RD: Szerinted a végén a magyar szurkolók jelentették a különbséget? (Az utolsó negyed órában egyértelműen a lengyelek mellé állt a győri közönség - a szerk.)

KR: Nagyon sokat segítettek. Szerintem a játékvezetők is segítettek abban, hogy mellénk álljanak, mivel szinte bármiért kiállítottak minket. Ez egy nagyon nagy téttel bíró kézilabda mérkőzés volt, és egy kicsit sajnálom, hogy a játékvezetők úgy vezették, mintha ez egy normális bajnoki lenne otthon. Ennek ellenére sikerült megőrizni a nyugalmunkat, és Alina Wojtas a végén megmutatta, hogy mire képes, Karolina Kudlacz is fantasztikus mérkőzést játszott, úgyhogy összességében ez egy nagyon jó nap volt. RD: Pont ezt gondoltam én is, hogy az előző meccseteken Karolina volt az egyetlen, aki igazán jól játszott, de ma a többiek is jó teljesítményt nyújtottak.

KR: Csapatként játszottunk, mert csapat is vagyunk. Okosan kézilabdáztunk, nem dobtuk ki a labdát az oldalvonalon túlra, mint az előző két mérkőzésen, nem hoztunk őrült döntéseket emberelőnyben, türelmesen játszottunk, és végig ott voltunk fejben, és ha ezt csináljuk, a lengyel lányoknak hihetetlen szíve van, és ha ezeket a dolgokat egyesítjük, csodákat tehetünk.

Alina Wojtas (8 lőtt gól, köztük az utolsó négy lengyel találat) VÁ: Miért hozott ki belőletek ekkora érzelmeket ez a győzelem? (A lengyel csapat néhány tagja, köztük Wojtas is, szinte zokogva nyilatkozott a sajtónak - a szerk.)

AW: Ez volt az utolsó esélyünk, hogy bekerüljünk a következő fordulóba, és szeretünk úgy pályára lépni, hogy nagy a tét és nagy a nyomás. Ráadásul ez egy nagyon nehéz meccs volt. VÁ: Mikor volt a mérkőzésen a legmélyebb pont számotokra?

AW: Nem tudom, talán a második félidőben, amikor az oroszok két góllal vezettek, és nagyon nehéz helyzetben voltunk, de tudtuk, hogy 60 percet kell játszani, nem csak 45 vagy 50 percet, és szerintem ez volt a siker titka. Keményen védekeztünk. VÁ: Hogyan sikerült kijavítani az eladott labdákat és a rossz védekezéseket?

AW: Az volt a legfontosabb, hogy mindent hideg fejjel csináljunk. Rendbe raktuk a támadójátékunkat, és amikor gondban vagyunk, mindig visszatérünk az alapokhoz, okosan játszunk, nem annyira rohanunk, érted, hogy mire gondolok? (VÁ: Persze, tökéletesen. Wojtas itt látványosan küzdött az angollal, és nagyon mérges volt magára emiatt :) )

VÁ: Számítottak ekkora segítségre a magyar közönség részéről?

AW: Nagyszerű volt a közönség, szeretnénk köszönetet mondani az egész Arénának, ők voltak számunkra a nyolcadik játékos, nagyon élveztük a játékot ebben a nagyon szép csarnokban, úgyhogy köszönjük. VÁ: Mire számítasz a következő mérkőzéseken?

AW: Nem fogunk megnyerni minden mérkőzést, nagyon nehéz dolgunk lesz Dánia és Norvégia ellen, ezek nagyon erős csapatok, de ha okosan és nagy szívvel játszunk az utolsó pillanatig, akkor lehet esélyünk. RD: Milyen élmény lesz a norvég csapattársaid ellen játszani? (Wojtas a Larvik játékosa - a szerk.)

AW: Szörnyű lesz, de ezt el kell felejtenem, a saját játékomra, a saját csapatomra kell majd koncentrálnom, és el kell felejtenem a barátaimat, akik a túloldalon játszanak majd. Jó meccsre számítok.

Carmen Martín (10 gól, 10 lövésből, a spanyolok legjobbja) VÁ: Gratulálok, azt hiszem nem is hibáztál lövést.

CM: Igen, szerintem sem, de nagyon jó helyzetben voltam, mert a csapattársaim remekül játszottak, és emiatt elég nagy helyzetekből lőhettem. A vége felé már lezárta a magyar csapat előttem a területeket, de eleinte még nagyon jó helyzetekből próbálkozhattam. VÁ: Mesélj nekem arról a gólról az első félidőben, amikor kaptál egy nagy indítást, és szinte a levegőből tekerted el a labdát a kapus mellett.

CM: Igazából az ember már számít az ilyen jelenetekre, nincsenek titkai egy ilyen gólnak, sokat kell dolgozni azért, hogy erre képes legyen egy játékos, és akkor bármi lehetséges. VÁ: Mi volt a különbség szerinted a végén a két csapat között, mivel nagyon kiegyenlített mérkőzést nyertetek meg?

CM: Azt hiszem, hogy a védekezés volt a kulcs. Az első félidőben nem teljesítettünk igazán jól védekezésben, nagyon jól lőttek, és nagyon könnyen szereztek gólokat. De aztán a második félidőben feljebb kapcsoltunk egy sebességgel, és nagyon komoly támaszt kaptunk Navarrótól. VÁ: Négy ponttal mentek a középdöntőbe, mik az elvárásaitok? CM: Fogalmam sincs. Most még annyira izgatott vagyok, csak szeretném kiélvezni ezt a pillanatot a csapattársaimmal, és majd holnap gondolkozunk a következő szakaszon, ma viszont csak élvezni szeretném a helyzetet. VÁ: Voltál már Budapesten, ahol a négyes döntő lesz?

CM: Igen, már voltam, nagyon szeretem, gyönyörű város. RD: Gondolsz arra, hogy te lehetsz a torna gólkirálya? 28 gólod van 3 meccsen, jó helyzetben vagy ebből a szempontból.

CM: Köszönöm, de nem tudom, számomra ez csak egy adat. Számomra ez egyáltalán nem fontos. A csapatunk nagyon jól játszik, és emiatt nagyon boldog vagyok, ez sokkal fontosabb.

Triscsuk Krisztina (6/6 értékesített hétméteres) VÁ: Nagyot hajtottatok, küzdöttetek, mi az a kicsi, ami hiányzott?

TK: Nem tudok egy konkrét dolgot, ami hiányzott, Európa legjobb csapatai közül találkozott kettő, sajnos kétszer már megvertük őket az utóbbi időben, de most ez úgy alakult, hogy kikaptunk. VÁ: Amikor a második félidőben elléptetek 2-3 góllal, a közönség is lendületbe jött, akkor azt lehetett érezni, hogy meg lehetne törni őket, igaz?

TK: Igen, így volt, de a kézilabda annyira gyors lett, nem elég, hogy három góllal vezetsz és van hátra öt perc, szinte bármi lehet, egy perc alatt ki lehet egyenlíteni. VÁ: Nekünk egy kicsit meglepő volt, hogy te lettél az első számú hetes lövő, mikor tudtad meg?

TK: Az első meccs előtt András kérdezte, hogy ki szokott heteseket lőni, én mondtam, hogy szoktam, szeretnék is lőni, és aztán az első meccsen Misi (Kovacsics Anikó - a szerk.) kihagyta, én pedig nem hagytam ki, ezért maradtam én. VÁ: Nagyon magabiztos voltál, ez nagyon tetszett, a hatodiknál hogy gondolkodtál?

TK: A hatodiknál kicsit már én is megijedtem, néztem, hogy azt hiszem, döntetlen volt az állás, és akkor már nem tudtam, hogy mi legyen, mert csak lefelé szoktam lőni, vagy ejteni, de tudtam, hogy valamit változtatni kell, mert számított volna erre a kapusuk. De ez így alakult. VÁ: Hogy lesz jobb Debrecenben?

TK: Nem láttuk még se a norvégokat, sem a dánokat játszani, a románokkal játszottunk nemrég, de akkor nem játszott Neagu, és ez náluk nagyon sokat számít. Meglátjuk.

Hozzászólások