Kézilabda - Dánia kivasalása után már egészen más szájízzel várjuk a vébét
Dánia kivasalása után már egészen más szájízzel várjuk a vébét

Dánia kivasalása után már egészen más szájízzel várjuk a vébét

Mártha Bence ·
2019/01/06 20:28

Az, hogy egy csapat szélsőséges, nyilvánvalóan nem dicséret, ugyanakkor azt is jelenti, hogy képes kimagaslóan jó teljesítményre is. A férfi kézilabda-válogatott a jövő héten kezdődő világbajnokság előtt előbb kétségbeejtően hitvány teljesítménnyel bucira verette magát az egyik házigazdával, majd óriási bravúrt bemutatva legyőzte Dániát idegenben. Maradjunk az utóbbinál.

Ilyet is tudunk. Vasárnap este a magyar válogatott kvázi mindent kijátszott magából, és bámulatos formajavulást bemutatva szinte elgázolta a vb egyik esélyesét. Minden, ami fájdalmasan rosszul ment csütörtökön, varázsütésre működni kezdett vasárnap: a mieink nagyszerűen védekeztek, Mikler Roland a mezőny legjobbjaként parádézott a kapuban, és ezúttal támadásban is bejöttek a magyar húzások. 29 gólt vágtunk a dánoknak, ami brutálisan magas szám.

Lékaiék legyőzték az olimpiai bajnok Dániát | Hosszabbítás

A magyar férfi kézilabda-válogatott 28-25-re legyőzte az olimpiai bajnok Dánia csapatát az Odensében rendezett vasárnapi felkészülési mérkőzésen. A jövő csütörtökön kezdődő német-dán közös rendezésű világbajnokságra készülő magyarok keretéből Nagy László, Bartucz László, Vilovszki Uros és Faluvégi Rudolf nem játszott a barátságos meccsen.

Az első meccsen látottakat mentegethetnénk azzal, hogy a Csoknyai-Matics kapitánypáros első körben megpróbálta a klubjaikban összeszokott párosokra építeni a védekezést, ez azonban csúfos kudarcot vallott. Márpedig a magyar csapat kizárólag akkor tud eredményesen kézilabdázni, ha stabil a védekezése, és a fal mögött jól fognak a kapusok. Mi nem fogunk lövőpárbajt nyerni, se szétfutni az ellenfelet.

Ez lesz az, amit kerestünk

A nemzetközi kézilabdában szinte csak a Veszprém cserél védekezésre játékost a kettes pozícióba, ez ugyanis komoly luxus, és minimum két átrendeződési cserét feltételez. Most a válogatottnál is láthattuk ezt a taktikát, és Ligetvári Patrik védekeztetése az Ilyés-Bánhidi kettős jobb oldalán telitalálatnak bizonyult. Az első félidőben a dánok köpni-nyelni nem tudtak a hihetetlenül masszív magyar fal előtt, a hazaiak a 25. percben szerezték a harmadik akciógóljukat.

Ez mestermunka voltEz mestermunka volt Fotó: MTI

Az összeálló fal mögött Mikler is gyorsan elkapta a fonalat, a Veszprémből Szegedre tartó kapus szórta a bravúrokat, és ettől megjött az a magabiztosság is, ami a támadásainkba is életet lehelt. Lékai kiválóan mozgatta a csapatot, sok támadást játszottunk ziccerig, és mivel Landin semmit nem fogott, fokozatosan növelni tudta az előnyét a magyar csapat.

Az átrendeződési sebességünk a két csere ellenére nem volt rossz, mert a rövid oldalon vagy Lékai, vagy Balogh rendszerint fent maradt védekezni, így elég gyorsan felértünk a megszerzett labdákkal. Bodó átlövései, Balogh betörései és Lékai góljai alaposan szétzilálták a dánok legendás önbizalmát, nekünk viszont - különösen a csütörtökiek fényében - váratlanul kéjes érzés volt látni, hogy feltöröljük a pályát a dánokkal.

Hirtelen nehéz megmondani, hogy a 16 lőtt, vagy a 8 kapott gól volt a nagyobb bravúr az első félidőben. Mindenesetre amikor Sipos és Ligetvári vitt végig egy lerohanást, már érezhető volt, hogy itt ma csak nekünk terem babér.

A második félidőben látszottak a korlátok is

A második félidőben már több problémánk is akadt. Először is Landint Green váltotta, aki társához hasonlóan fogalmatlanul kezdett, de aztán nagyon belejött, és a védéseinek köszönhetően a dánok előtt felcsillant a felzárkózás reménye is.

Ehhez az is kellett, hogy az első félidőben erőn felül védekező Dzsamali, illetve a csereként beszálló Ancsin oldalán a dánok egyre gyakrabban bontsák meg a magyar védekezést. Annyira pedig még egy ilyen kiemelkedő napon sem vagyunk jók, hogy egy ennyire erős ellenfél otthonában elbírjunk ilyen sok hibát.

Ancsin nagyon rossz napot fogott ki, elöl és hátul is sokat hibázott, Dzsamali pedig egyszerűen nem alkalmas a védekezésre nemzetközi szinten, és hasonlóak az érzéseink Sipossal kapcsolatban is, aki mindig pont annyira késik le, amit már két perccel büntetnek a bírók. 

A dánok megérezték, hogy fogható lehet a magyar csapat, de az első félidőben felépített komoly előny Mikler bravúrjainak köszönhetően csak lassan olvadozott.

Mivel a Lékai által irányított szegedi támadósor időről időre megtalálta az utat Green mellett a kapuba, a percek pedig fogytak, a magyar csapat meg tudta őrizni a vezetést, sőt igazán közel nem is tudtak kerülni a dánok. A legfontosabb talán nem is maga a győzelem, hiszen egy felkészülési meccsen az eredmény mindig másodlagos, hanem az, hogy teljesen megérdemelten, az ellenfélnél jobban játszva arattuk le.

Az első félidei játék messzire vihet

Mivel a magyar csapat sorsolása egészen parádés, talán nem is kell olyan jól játszani az olimpiai selejtezős hely eléréséhez, mint az első félidőben. Mindenesetre megnyugtató, hogy tudunk így játszani, sőt inkább az a kérdés, hogy hol lesz a helye a magyar csapatban Nagy Lászlónak.

A legjobb magyar kézilabdázó az idei teljesítménye alapján nem is egyértelmű, hogy hozzá tud tenni a csapat játékához, ami persze nem azt jelenti, hogy a képességei alapján ne lehetne az a vezér, aki mindig is volt. Az utolsó nagy tornáján játszó Nagy biztosan megtalálja azt a motivációt, amit a Veszprémben már talán kevésbé lát, és ha így lesz, azzal nagyot nyerhet a magyar válogatott. 

Azzal az emlékkel megyünk neki a világbajnokságnak, hogy a torna helyszínén vasaltuk ki a házigazdát úgy, hogy majdnem kétszer annyit voltunk emberhátrányban, mint a dánok, és míg ők hat hetest lőhettek, mi az utolsó percben kaptuk az elsőt. Balogh ki is hagyta. Annyi baj legyen.

Hozzászólások