Kézilabda - Elemében a magyar virtus: egyszerre zajlik vébé számolgatásban és bűnbakkeresésben!
Elemében a magyar virtus: egyszerre zajlik vébé számolgatásban és bűnbakkeresésben!
Fotó: Europress/AFP

Elemében a magyar virtus: egyszerre zajlik vébé számolgatásban és bűnbakkeresésben!

Mártha BenceMártha Bence
2019/12/10 12:50
Nagy napjait éri a magyar sport, hiszen két nemzeti sportágunk, a számolgatás és a bűnbakkeresés is csúcsszezont fut. Beszállunk mi is, gyorsan kiszámoljuk, kinek és miért kell szurkolni még a vébén, hogy olimpiai selejtezőt játszhassunk, de több szót szentelünk Kim Rasmussen munkásságának, mert ez az igazán fontos téma a magyar kézilabda szempontjából. 

Rója a webes köröket az a statisztika, amely szerint Kim Rasmussen eddigi négy nagy tornájából hármon a következő eredményeket értük el:

2016, Eb: 12. hely, minden idők legrosszabb szereplése
2017, vb: 15. hely, minden idők legrosszabb szereplése
2019, vb: 14. hely, minden idők második legrosszabb szereplése

Ezek tényszerűen igaz megállapítások, alaposan alátámasztják a Kim Rasmussen szövetségi kapitány fejét követelők véleményét. Az edzőt az eredmények minősítik - kérődzik fel nagy hangon, mintha tényleg arról lett volna szó, hogy a fenti világversenyeken a dán kapitány hibát hibára halmozott volna. Elemében van a magyar közvélemény, hiszen a számolgatás után a felelőskeresés a mi igazi nemzeti sportunk, és most mindkettőben egyszerre van világbajnokság.

Akkor először számolgassunk

Még versenyben vagyunk Tokióért, jöjjenek gyorsan a tények: Oroszország, Hollandia, Norvégia, Svédország és Románia eredményeit kell figyelnünk a világbajnokságon, az öt csapatból négynek kell tokiói selejtezős kvótát szereznie (azaz a legjobb hétben végeznie) a vébén ahhoz, hogy a mi Európa-bajnoki 7. helyünk olimpiai selejtezőt érjen.

Nem lettünk Elnökök semNem lettünk Elnökök sem Fotó: MKSZ

A négyből három sima ügy, az oroszok már biztosan ott vannak, a norvégoknak egy apró lépés hiányzik, és a hollandok is jól állnak. A negyedik már koccosabb, a románok már szinte biztos, hogy kiszálltak - a játékukat látva ez nem is baj nekünk - így a svédeknek kell nagyon szorítanunk, hogy a hétben végezzenek. Ehhez először az kell, hogy legyőzzék a románokat, aztán pedig Montenegrót. Ha a délszlávoktól kikapnak, akkor még vár ránk egy körömrágós meccs a 7. helyért, ahol Svédország vagy Szerbiával, vagy Dániával találkozik. Ha győz, selejtezünk, ha kikap, nem megyünk Tokióba.

Összegezve tehát: amennyiben a fenti öt csapatból négy selejtezős helyet szerez, Kim Rasmussen jó edző. Ha kettő is kicsúszik a hétből, akkor pedig a legrosszabb kókler, ráadásul a dán kontár még magyarul sem tudott megtanulni. És a haja is milyen már! Nincs is haja, hát ezt így hogy?

Most, hogy ezt kiszámoltunk, lépjünk is tovább, és helyezzük egy kicsit kontextusba a minden idők legrosszabb eredménysorát produkáló dán kapitány Magyarországi munkásságát. A közhangulatot elnézve erre nagyon komoly szükség van.

Lássuk a legrosszabb kapitányt

Kim Rasmussennel először a 2015-ös világbajnokságon találkoztunk, és nem indult a legjobban a kapcsolat, mert a dán kapitány által irányított lengyel válogatott kiejtette Németh András csapatát a vb nyolcaddöntőjében. Aztán az oroszokat is, így zsinórban másodszor vitte be a bombaerősnek semmiképpen nem nevezhető lengyeleket a legjobb négy közé világbajnokságon, miután két évvel korábban a románokat és a franciákat ejtette ki Kudlaczékkal.

Két vb-elődöntő a lengyelekkelKét vb-elődöntő a lengyelekkel Fotó: IHF

Ha kérdések merültek volna fel az alkalmasságát illetően, 2016-ban ő lett az első edző, aki a Bajnokok Ligája budapesti négyes döntőjében legyőzte a Győrt, és megszerezte a trófeát a CSM Bucurestivel. A magyar szövetség lecsapott a dán kapitányra, aki nemcsak szövetségi edző lett, de - elvben - sportágfejlesztési tanácsadó is.

Rasmussent magyarországi tartózkodása alatt folyamatosan pofozza a sors. Első nagy tornájára, a 2016-os Európa-bajnokságra úgy utazott ki, hogy Görbicz Anita kivételével a teljes kezdőcsapata kidőlt: Tomori Zsuzsa, Kovacsics Anikó, Szucsánszki Zita, Zácsik Szandra és Korsós Dorina is megsérült - akadt köztük, aki az Eb előtti felkészülési tornán dőlt ki.

Ennek ellenére az Eb-n hozta a csapat, ami elvárható volt: Montenegró legyőzésével bementünk a középdöntőbe, ahol döntetlent játszottunk az oroszokkal, és csak egyetlen góllal kaptunk ki a norvégoktól. Ebből lett egy 12. helyezés, ami rosszul mutat, de mind a körülményeket, mind a mutatott játékot illetően jól szerepelt Rasmussen csapata, több reálisan nem volt várható a toldozott-foldozott válogatottól. 

Mutatja az utatMutatja az utat Fotó: MKSZ

A 2017-es világbajnokságon sem volt ott a védekezés legfontosabb láncszeme, Tomori Zsuzsa, és voltak más sérültek is, de Németországban egy másik, roppant peches körülmény miatt jött össze a történelmi léptékű gyenge szereplés. A mieink a kötelezőket hozva a 3. helyen végeztek a csoportjukban (a norvégoktól simán, a svédektől szoros meccsen kaptunk ki), ám ekkor még nem volt középdöntő, egyetlen meccs döntött a legjobb nyolcba jutásról.

Előzetesen úgy kalkuláltunk, hogy a nyolcaddöntőben a spanyolok, esetleg a románok jöhetnek, de sajnos a nagy esélyes franciák lelazsálták a csoportkör elejét (kikaptak Szlovéniától, ikszeltek a spanyolokkal), így hiába verték meg a románokat és a spanyolokat, csak a második helyen végeztek, így velük meccseltünk a nyolcba jutásért. Az eredmény: szűk, háromgólos vereség a későbbi győztessel szemben.

Tegyük hozzá, a tavalyi, nagy sikert hozó Európa-bajnokságra is hasonló volt a helyzet, akkor a norvégok lazsálását szívtuk meg csúnyán, hiszen az északiak 0 ponttal mentek be a középdöntőbe, ahol már hiába nyerték meg minden meccsüket, ez csak arra volt jó, hogy a románokat és a németeket is legyőző magyarokat kiüssék az 5. helyosztóról. Úgy, hogy már Görbicz nélkül, mindkét kezdő hármas védő kidőlése miatt foghíjas csapattal utaztunk el a tornára.

Mit művel ez a dán szakbarbár?

Rasmussen négy éve építi a csapatát, ahogy a fentiekből kiderült, nem a legideálisabb körülmények között. A dán kapitány letette a voksát egy olyan játékstílus mellett, amivel véleménye szerint a leghatékonyabb és legeredményesebb teljesítményre képes a női válogatott. Ez sokaknak nem tetszik (ez is olyan, mint amikor a fociválogatottal kapcsolatban a magyaros, rövidpasszos játékot hiányoljuk), de lássuk, mik a tények.

Ezeket a pillanatokat most könnyű elfelejteniEzeket a pillanatokat most könnyű elfelejteni Fotó: MKSZ

Rasmussen a stabil védekezést tartja a legfontosabbnak, és a jól záró (általában) hatosfalból, valamint az erős kapusteljesítményből indul ki. Célja, hogy a védekezéssel megszerzett labdákból gyors lerohanásból, vagy rendezetlen védelem ellen szerezzünk könnyű gólokat, azaz megfussuk az ellenfeleket.

A dán nem azért döntött így, mert szerinte a csapatunk szerkezete ezt teszi lehetővé. Ahogy a lengyeleknél Kudlacz átlövőjátéka köré építette a stratégiáját, úgy próbálta a mieink játékát is a meglévő erősségekre felhúzni, illetve azokat folyamatosan erősíteni.

Ebből lett az a helyzet, hogy a felállt fal ellen támadó magyar csapat sokszor tűnt ötlettelennek, aminek egy nagyon egyszerű oka van: nincs nemzetközi szintű átlövőnk, ezért kénytelenek vagyunk gyors labdajáratással réseket keresni a betörésekhez, illetve a belső posztokon játszók mozgásával területet nyitni a szélsőink számára. Ez az elképzelés elég jól működik, de a legjobbak ellen csak akkor hoz győzelmet, ha a védekezés rendben van, mert ha sokat kell felállt fal ellen támadni, elvesztünk.

Ezen vesztettünk rajta a mostani vébén

Már a kiesés másnapján megírtuk, miben látjuk Kim Rasmussen felelősségét a világbajnokságon elért 14. helyünkben, hogy miben hibázott - merthogy ezúttal nem kérdés: hibázott - a dán kapitány, és hogy ezúttal milyen körülmények alakították a sorsunkat ilyen szerencsétlenül:

Kézi-vb: Kim Rasmussen gyenge pont volt a vébén, de szűklátókörű kontárság lenne kirúgni | Hosszabbítás

Ugyan még nem ért véget a magyar női kézilabda-válogatott számára a világbajnokság, ami hátravan, puszta formalitás. Egy jó stressztűrő-képességgel megáldott barátom mondta közvetlenül a magyar-román lefújása után, hogy ha a vb előtt azt mondja valaki, kupáért játszhatunk a franciákkal, ott helyben szívrohamot kap, ám így, hogy már tudjuk, ez a resztlinek kiírt Elnök-kupa lehet, már nincs akkora zsongás.

A szurkolónak joga van morogni, hiszen a tavalyi Eb-n nagyon magasra tette a lécet a csapat. Az eredmény csalódás, és az lesz akkor is, ha végül olimpiai selejtezőt ér a 2018-as Eb-szereplés, így elfogadható, hogy az egyszerű nézők közül sokan a kapitány fejét követelik. Ez azonban most nem ilyen egyszerű, mert a magyar szakmát képviselők (szakértők, tévés arcok, újságírók) is egy emberként követelik Kim Rasmussen fejét, és ez már így sokkal nagyobb baj.

Ha ugyanis a kapitányválasztással igencsak csehül álló Magyar Kézilabda Szövetség (Németh Andrástól Talant Dujshebaeven és Ljubo Vranjesen át Csoknyai Istvánig tart a vesszőfutás) úgy dönt, hogy meghajol a közvélemény előtt, és kirúgja Kim Rasmussent, nemcsak az elmúlt három-négy év fejlődését dobja a kukába, de veszélybe sodorja a hosszú évek óta a legígéretesebb generációnk jövőjét is.

Az egészben a legnevetségesebb, hogy újra előkerült a sikertelen külföldi kapitány legostobább kritikája, miszerint nem tanultak meg magyarul. (Azt kevesebben jegyzik meg, hogy valamiért a magyar játékosok döntő többsége, akár férfi, akár női játékosokról van szó, elemi szinten sem beszél angolul.) Erre csak annyit, hogy a kétszeres vb-elődöntős lengyel válogatottnál is angolul zajlott a munka, ahogy a BL-győztes CSM Bucurestinél is. Szóval ha Lomb Kató kell, akkor rúgják ki, de szerintem fontosabb, hogy mennyire érti a kézilabdát, mennyire elhivatott a magyar válogatott ügyében, és mennyire jár vele jó úton a magyar csapat.

És azt a kérdést még fel sem tettük, hogy ki lenne az a szaktekintély, aki egészen biztosan jobb eredményeket, és jobb kézilabdát hozna a női válogatottunkhoz, mint Kim Rasmussen. Reméljük, a szövetségnél ezzel a kérdéssel kezdik, mert akkor megnyugodhatunk. 

Hozzászólások