Kézilabda - A visszavonuló Sterbik Árpád mindent köszön a kézilabdának, de ennyi elég volt!
A visszavonuló Sterbik Árpád mindent köszön a kézilabdának, de ennyi elég volt!
Fotó: Europress/AFP

A visszavonuló Sterbik Árpád mindent köszön a kézilabdának, de ennyi elég volt!

Nánási AntalNánási Antal
2020/04/09 10:30
Alig egy héttel Fazekas Nándor után, Sterbik Árpád, a Telekom Veszprém világhírű kapusa is bejelentette visszavonulását. Az 1979. november 20-án a délvidéki Adán született extraklasszis kapus több mint húszéves profi karrierjét zárja most le, amely dúskált a sikerekben. Sterbik bajnokságot nyert Magyarországon, Spanyolországban és Macedóniában is, négyszer nyerte meg a Bajnokok Ligáját, válogatott szinten pedig, immáron a spanyol csapattal, világ és Európa-bajnokságot is nyert. Egyéni elismerései közül az élre kívánkozik a Nemzetközi Kézilabda Szövetség Év Játékosa címe, amelyet 2005-ben nyert el.

A visszavonulás gondolatával már a szezon elején is kacérkodó Sterbikkel az Európai Kézilabda Szövetség (EHF) készített interjút a bejelentés másnapján, írásunkban ebből szemezgettünk.


Egy kényszerűségből szünetelő szezon derekán döntöttél úgy, hogy bejelented a visszavonulásodat. Miért éppen most hoztad nyilvánosságra a döntést?

A döntést még a vírus berobbanása előtt meghoztam, aztán az események felgyorsultak. A legnagyobb baj manapság a bizonytalanság, hiszen nem tudhatjuk, hogy mikor tér(het)ünk vissza a pályára. Az én koromban már nagyon sok időre, legalább 1–2 hónapra szükségem lenne ahhoz, hogy egy újrakezdés után nagyjából azon a szinten játszak, amit elvárok magamtól. Olyan vagyok, mint egy dízelmotor idő kell nekem, mire bemelegszem.

Felmerült a lehetősége, hogy esetleg meggondolod magad?

Gondoltam rá, hogy itt maradok még, és segítek Cuparának és Corralesnek, de mivel három kapus így is lesz a keretben, bőven lesz variációs lehetősége a szakmai stábnak. A feleségem is megjegyezte a napokban, hogy játszhatnék még, én viszont azt válaszoltam, hogy valóban játszhatnék, de már nem akarok. Az összes kortársam edzősködik már, itt az ideje, hogy befejezzem a játékot.

Milyen terveid vannak a kézilabda utáni életedre vonatkozóan?

Olyan terv, amibe holnap belekezdenék, nincsen, de remélem, hogy több időm jut ezentúl olyan dolgokra, amikkel eddig nem tudtam foglalkozni. A kézilabdán kívül is van élet, akad tennivalóm, még rövidnek is fogok érezni egy-egy napot.

Szeretem a minőségi bort, van is egy kis szőlőbirtokom a Balatonnál. Édesapám borászattal foglalkozott, most talán én is megpróbálkozom vele, remélem sikerül jó bort előállítani a szőlőből. Rengeteg munkával fog járni, én pedig még csak most ismerkedem a szakmával, de megpróbálom. A kézilabdától azért teljesen nem szakadom el, beszéltem David Davis vezetőedzővel arról, hogy a jövőben besegítek a kapusok felkészítésébe.

sterbik.jpgFotó: Europress/AFP

Milyen újdonságokat tudnál vinni a kapusedzésekbe?

Jónéhány kézilabdaiskolát ismerünk (északi, balkáni, spanyol), emellett pedig természetesen minden egyes kapus a maga módján egyedi stílussal bír. Önerőből el lehet sajátítani a szükséges technikát, de van a felkészülésnek egy mentális része is, amihez elengedhetetlen a tapasztalat. Ebben a részében fogok tudni segíteni ha a kapusok részéről meglesz az akarat és a tehetség, mindig itt leszek, hogy segítsek nekik.

Tervezed, hogy esetleg vezetőedzőként is kipróbálod magad?

Az teljesen elképzelhetetlen. Az edzői munka állandó stresszel jár, a sok utazásról, költözésekről már nem is beszélve. Nagyon szívesen belekóstolok az edzőségbe a kapusok mellett, de ennél jobban nem szeretnék a kézilabdában maradni, eleget utaztam és költöztettem a családom. Tudom, hogy sok korábbi játékos mondta el ugyanezt a visszavonulásakor, hogy aztán évek múlva edzősködésbe kezdjen, de az én esetemben erre nincs esély.

Tudjuk, hogy nincs biztos recept a győzelemre, de mi az, ami győztessé tehet egy csapatot?

Magabiztosság és jó közösség. Ha visszagondolok a Vardarral megnyert BL címre, elsőként az jut eszembe, hogy mennyire egy közös cél vezérelt mindannyiunkat, mindenki hitte, hogy megnyerhetjük. Nem volt egyetlen olyan pillanata sem annak a négyes döntőnek, amikor egyikünk is kétségbe vonta volna, hogy a végén mi visszük haza a kupát. Hihetetlen volt ezt megtapasztalni és nagyon jó volt annak a társaságnak a tagja lenni.

Ha a pályafutásod mérlegét megvonod, ki tudod emelni a legfontosabb pillanatot?

Nagyon nehéz lenne kiválasztani a legjobb élményt, úgyhogy azt választom, amelyikben a legjobban éreztem magam. Felejthetetlen, egyedi érzés volt az első BL győzelem a Ciudad Reallal 2006-ban egészen elképesztő volt elérni valamit, amiről addig csak álmodtam.

Hasonlóan emlékezetes momentuma az életemnek az 1999-es világbajnokság, ahol a németek elleni negyeddöntőben 25 000 ember előtt védhettem a jugoszláv válogatottban. Sok tényező miatt is büszke vagyok az ott elért bronzéremre.

Összességében, ha visszatekintek a pályafutásomra, azt mondhatom, hogy rengeteg jó dologban volt részem. A kézilabda révén rengeteg jó emberrel találkozhattam és nagyon sok kiváló játékossal játszhattam egy csapatban. Mindezek miatt csak azt mondhatom: köszönöm kézilabda!

via EHF


Hozzászólások