Kézilabda - A tavalyi győzelem reményt adhat a románok elleni sorsdöntő rangadó előtt
A tavalyi győzelem reményt adhat a románok elleni sorsdöntő rangadó előtt
Fotó: Europress/AFP

A tavalyi győzelem reményt adhat a románok elleni sorsdöntő rangadó előtt

Rév DánielRév Dániel
2019/12/05 16:45
Nem nagyon van a magyar sportban nagyobb rangadó egy magyar-románnál, legyen szó akármelyik sportágról. A két ország történelmi okokból fennálló ellentéte még egy sima "barátságos" mérkőzést is rangadóvá változtat, nem beszélve arról, amikor nagyon súlyos sportszakmai téttel bír az éppen aktuális derbi. A női kézilabda világbajnokság pénteki magyar-román ki-ki mérkőzése előtt visszatekintettünk a párharc eddigi legfontosabb állomásaira.

A legutóbbi egymás elleni emlékig nem kell nagyon sokat visszagondolni: tavaly az Európa-bajnokságon a középdöntő utolsó fordulójában találkoztunk egymással, és 31-29-re nyertünk. A második félidőben a románok legjobbja, az így is 9 gólig jutó Cristina Neagu egy szerencsétlen leérkezés után a térdéhez kapott, és mint később kiderült, keresztszalag-szakadást szenvedett, ami után csak nagyjából egy hónapja tért vissza a pályára. A győzelemmel együtt a mieink nem jutottak tovább és a 7. helyen zárták az Eb-t (ha pénteken kikapnánk, ebben bízhatnánk az olimpiai selejtező szempontjából), a románok viszont hiába jutottak be a négy közé, a vezérük nélkül már nem nyertek mérkőzést.

Két évvel korábban szintén a középdöntőben, annak viszont az első körében találkozott egymással a két csapat Kim Rasmussen első világversenyén. A rengeteg hiányzóval játszó válogatottnak nem volt esélye a románok ellen, Neagu 10 góljával 29-21 lett a végeredmény. Az az Eb amúgy sem sikerült túl jól: hat mérkőzésből egy győzelem és egy döntetlen jött csak össze négy vereség mellett. A 2014-es, hazai rendezésű Eb-n is összefutottunk a románokkal, szintén a középdöntő első körében, és hiába lőtt Neagu 8 gólt, nagy csatában nyertünk 20-19-re a telt házas Főnix Csarnokban. A magyar válogatott végül a hatodik, a román a kilencedik helyen zárta a tornát.

A debreceni Eb-középdöntő után is lehetett ünnepelniA debreceni Eb-középdöntő után is lehetett ünnepelni Fotó: Europress/AFP

Világbajnokságon utoljára 2013-ban, Újvidéken, 5000 néző előtt találkoztunk Romániával. Azon a csoportmérkőzésen hiába nem volt igazán kiemelkedő támadó teljesítmény a románoknál (Neagu 4 góllal vitte a prímet), és hiába lőtt Görbicz Anita hetet nekik, egy nagyon nyögvenyelős meccsen 21-17-es vereséget szenvedtünk. A románok a második, mi a harmadik helyen jutottunk be a nyolcaddöntőbe (a csoportot Németország nyerte), mégis mi jutottunk tovább: Románia a 16 között nagy meglepetésre vereséget szenvedett egy nem igazán ismert, fiatal dán edző, Kim Rasmussen csapatától, Lengyelországtól. Nekünk a negyeddöntő, és a későbbi világbajnok Brazília jelentette a végállomást, egy olyan vb-n, amit simán megnyerhettünk volna (Kovacsicz lépéshibájánál a negyeddöntő hosszabbításában e sorok írója jó nagyot ütött a falra mérgében...).

Egy évvel korábban, a szintén szerbiai rendezésű Eb-n a középdöntőben játszott egymás ellen a magyar és a román válogatott. A 25-19-re megnyert mérkőzés legjobbja Vérten Orsolya volt 7 góllal, a kapuban Kiss Éva remekelt, 44%-os teljesítménnyel védett. A mieink ezen a világversenyen szereztek utoljára érmet, a Karl Erik Böhn vezette csapat ugyanis hosszabbításban verte meg Szerbiát a bronzmérkőzésen. Románia itt a 10. helyen zárt.

A parádézó Kiss Éva vezérletével győztünk a 2012-es Eb-nA parádézó Kiss Éva vezérletével győztünk a 2012-es Eb-n Fotó: Europress/AFP

2009-ben a vb-n a csoportkörben futottunk össze, csak akkor még - a mostanihoz hasonlóan - középdöntős rendszerben rendezték meg a világbajnokságot. Emiatt a 31-25-ös vereség, meg a már-már szokásos, norvégok elleni zakó azt jelentette, hogy pont nélkül ment Mátéfi Eszter csapata a középdöntőbe, és hiába szedett össze három meccsen négy pontot Spanyolország, Dél-Korea és Kína ellen, a vége egy kilencedik hely lett.

A 2008-as Eb-n Szkopjéban találkoztunk a románokkal, és egy nagyon egyoldalú mérkőzésen 27-21-es vereséget szenvedtünk. Az eredményt magunkkal vittük a középdöntőbe is, ahol kikaptunk a norvégoktól és a spanyoloktól, úgyhogy csak a nyolcadik helyen zártuk a tornát, Románia ötödik lett.

A 2008-as nem a mi Eb-nk volt...A 2008-as nem a mi Eb-nk volt... Fotó: Europress/AFP

A magyar válogatott utolsó olimpiai szereplése során, a 2008-as pekingi játékokon a negyeddöntőben találkozott egymással a két csapat. A románok csoportmásodikként, mi pedig Oroszország és Dél-Korea mögött harmadikként jutottunk a nyolc közé. Az egymás elleni negyeddöntőt aztán 34-30-ra nyertük, éppen a fentebb megtalált Kovacsicz Mónika hét góljával. Igaz, ez volt az utolsó győzelme a torna előtt lemondó, majd maradó Hajdu János csapatának, amely a negyedik helyen zárta az olimpiát.

Bezzeg az olimpián volt minek örülniBezzeg az olimpián volt minek örülni Fotó: Europress/AFP

Talán a 2007-es vb-n volt hasonlóan nagy tétje a magyar-román derbinek, mint most. Akkor a négy fordulós középdöntő harmadik körében játszottunk egymással, a magyar válogatottnak három meccs után 4 pontja volt, a románoknak pedig 6, és egy esetleges vereség esetén veszélybe kerülhetett a továbbjutásunk is. A Dijonban megrendezett mérkőzésen hátul Pálinger Katalin adott biztos alapot, elöl pedig a 13 akciógólos Tóth Tímea, és a parádézó, a meccs legjobbjának is megválasztott Görbicz Anita (11 gól, öt hetesből) vitte a hátán a csapatot. Akkor akár csoportelsőként is továbbjuthattunk volna a negyeddöntőbe, ám az utolsó körben meglepetésre kikaptunk Dél-Koreától, így a későbbi világbajnok Oroszország ellen játszottunk a nyolc között (35-36). A románok az oroszoktól 10 góllal kaptak ki a negyeddöntőben.

Görbicz megállíthatatlan volt a 2007-es vb-meccsenGörbicz megállíthatatlan volt a 2007-es vb-meccsen Fotó: Europress/AFP

A modern éra eddigi legsikeresebb világbajnokságán, a 2005-ös szentpétervári vb-n az elődöntőben találkoztunk Romániával. Az akkori tudósítások szerint az első félidő után 15-14-re vezettek a románok úgy, hogy amikor mi vezettünk és elhúzhattunk volna, mindig belehibáztunk a játékba. 30 perc után 15-7 volt a technikai hibák aránya, ami jól mutatja, hogy akár a szünetig jelentős előnyben is játszhattunk volna. A hajrában 21-21-nél sikerült kiegyenlíteni, ám a vezetést hetesből se tudtuk átvenni, a románok pedig egy 4-0-s sorozattal eldöntötték a meccset, 26-24 lett a végeredmény. A világbajnok Oroszország lett, a mieink a bronzéremmel vigasztalódhattak.

2004-ben az Európa-bajnokságon szintén hazai pályán játszottunk egymással, a középdöntőben Debrecenben 31-25-re vertük a románokat. Akkor a magyar csapat bejutott az elődöntőbe, és a norvégok elleni emlékezetes, 15 gólos vereség után legyőzte Oroszországot a bronzmérkőzésen. Románia a hetedik helyen zárta a magyarországi Eb-t.

2004-ben szinten Debrecenben vertük Romániát2004-ben szinten Debrecenben vertük Romániát Fotó: Europress/AFP

Az emlékezetes horvátországi vb-n, amelynek döntőjét hét gólos előnyből, hosszabbításban bukta el Mocsai Lajos csapata, a középdöntő első körében 30-27-re vertük a románokat, akik akkor azért nem voltak azon a szinten, mint manapság, csak a 10. helyen zárták a világbajnokságot. 2001-ben, Meranóban a csoportkörben 27-26-ra nyertünk, ám akkor Románia óriási meglepetésre bennragadt a csoportban, miután a második körben egy góllal kikapott Angolától (az afrikaiak akkori erejét jól mutatja, hogy tőlünk és a spanyoloktól is csak egy, a csoportgyőztes svédektől pedig három góllal kaptak ki). Akkor is egy Oroszország elleni negyeddöntő jelentette a torna végét a mieink számára.

Az egyetlen olyan világversenyen, amelyet Romániában rendeztek, az elődöntőben találkozott egymással a magyar és a román csapat. Kis túlzással egy előrehozott döntő volt az a mérkőzés, felfokozott hangulatban játszott egymással a két csapat a Kunst-Ghermanescu csarnokban, ahol elég súlyos magyarellenes rigmusok közepette játszottak a csapatok. A korabeli tudósítások kiemelik, hogy egy Farkas Ági-lövés közben még a világítás is lekapcsolódott. Hiába lőtt 14 gólt a későbbi győri Simona Gogirla, 25-24-re mégis mi nyertünk, majd a döntőt is sikerült megnyerni, Ukrajna ellen, hosszabbítás után. A mai napig ez az utolsó világverseny, amelyet Magyarország nyert.

A szintén emlékezetes módon, nagy előnyről elvesztett sydney-i olimpia döntőjéig vezető úton is találkozott egymással a két csapat, akkor a csoportkör - számunkra - utolsó fordulójában játszottunk 21-21-es döntetlent, Farkas Ági volt a mieink legjobbja 6 góllal. A románok aztán a negyeddöntőben 12 góllal kaptak ki azoktól a norvégoktól, akiket mi az elődöntőben öttel legyőztünk, így nyugodtan mondható, hogy az egymás elleni meccsünkön Románia felülteljesített.

Egy emlék Sydney-ből...Egy emlék Sydney-ből... Fotó: Europress/AFP

Az 1998-as Eb-n rögtön az első mérkőzést egymás ellen játszotta a két válogatott, a bronzéremig jutó magyar csapat pedig 28-24-re győzött a tornát a 11. helyen záró románok ellen. Az 1997-es világbajnokságon, Németországban a csoportkörben futottunk össze a románokkal, és bár a második félidei támadójátékunk nem volt az igazi, 30-26-ra így is sikerült nyerni egy olyan mérkőzésen, ahol a szünetben 5 góllal vezettünk. Mindkét csapat kiesett viszont a 16 között: a mieink a dánoktól, a románok komoly meglepetésre a macedónoktól kaptak ki. 

A modern érában először 1994-ben, az Európa-bajnokságon csaptunk össze a románokkal. Akkoriban egyértelműen a magyar válogatott számított jobbnak a két csapat közül, egy évvel később vb-ezüstérmes, másfél múlva pedig olimpiai bronzérmes lett a Kökény Bea, Kocsis Böbe, Farkas Ági vagy Németh Helga fémjelezte csapat, melyet Laurencz László edzett. Az eredmény ezt hűen tükrözte: 24-16-ra vertük 25 éve a románokat.

Hozzászólások