Kézilabda - A szűkösebb évek árán is muszáj változnia a férfi kéziválogatottnak
A szűkösebb évek árán is muszáj változnia a férfi kéziválogatottnak

A szűkösebb évek árán is muszáj változnia a férfi kéziválogatottnak

Mártha Bence ·
2019/01/26 13:20

Talán az lesz a legjobb, ha kezdetnek a spanyol szisztémához nyúlunk, de az biztos, hogy új útra kell lépnie a magyar férfi kézilabda szakágnak. Ennek meglesz a böjtje, most egy kicsit türelmesebbnek kell lenni, és bízni abban, hogy a potenciálból kijön, aminek ki kell. 

Akit érdekel a téma, annak mindenképpen érdemes azzal kezdeni, hogy megnézi ezt a beszélgetést, ahol a Magyar Kézilabda Szövetség szakmai igazgatója, Zsiga Gyula értékeli a világbajnokságot.

A problémákat nagyjából ismerjük, egy nagyon fontos észrevétel mellett sok megoldási javaslat nincs, de az alapján, ahogy Zsiga a kapitánykettősről beszél, szinte biztosak lehetünk benne, hogy nem a Csoknyai-Matic kettőssel kezdi meg az Eb-selejtezőket a magyar válogatott. 

Jogos is: ha új vonalat akartunk - márpedig kénytelenek vagyunk akarni -, ahhoz új szakmai stáb dukál, főleg, mert Csoknyaiék nem tudtak úgy belenyúlni a fontos meccsekbe, hogy az győzelmet érjen.

Jöjjön a piócás ember!

Zsiga azt is mondja, hogy Xavi Sabatével sem jutottunk volna a legjobb nyolcba, és hogy az előttünk végzők közül reálisan csak Egyiptomot tudnák megelőzni. Ez azért furcsa megállapítás, mert a két évvel ezelőtti világbajnokságon Sabaté Dániát kiejtve bejutott a legjobb nyolc közé, igaz, az a lebonyolítás sokkal jobban feküdt a mieinknek, mint a mostani, az európaihoz hasonlóvá tett rendszer. 

A piócás emberA piócás ember Fotó: MTI

Abban viszont egyetértünk a szakmai igazgatóval, hogy nem a szövetségi kapitányok miatt végződött kudarccal a világbajnokság, de legalábbis nem ők voltak a legfontosabb okai. Hogy mik, arról itt írtunk bővebben.

Mindenesetre Zsiga kimondta, ami mindenkinek ott motoszkált a fejében: Csoknyaiéknak nincs olyan tekintélyük a keret sztárjátékosai előtt, mint egy európai- és világszinten nyert trófeákkal kidekorált edzőnek. És hozzátette azt is, hogy látott gondokat a keret összeállításában, illetve a felkészülésben is. Nem nehéz megtalálni a sorok közé rejtett selyemzsinórt.

Ha a szövetség ragaszkodik saját szabályaihoz, és főállású kapitányt akar, az nem lehet más, mint Xavi Sabaté. Ismeri a játékosokat, az országot és az itteni kézilabdát, pötyögi a nyelvet, és nem szakmailag volt vele baj legutóbb sem, hanem pszichésen viselte nagyon nehezen a dupla nyomást. Ez nyilván hatással volt a munkájára, de a felkészültsége makulátlan volt, és a filozófiája nem is áll messze attól az úttól, amire talán a legérdemesebb lenne lépnie a magyar férfi kézilabdának.

Lenne egyébként egy még jobb ötletünk, lásd lentebb.

Nem leszünk atléták pár hónap alatt

A válogatott játékának új alapokra helyezését ne úgy képzeljük el, mint Vranjes: nem leszünk se gyorsabbak, se robbanékonyabbak attól, hogy az edző azt akarja. Nem fogjuk tudni eredményesen kinyitni a falunkat, nem lesznek hirtelen labdaszerzések, és abból indított lerohanások, mert nincsenek meg hozzá a játékosaink. Ez a fajta játék lehet távlati terv, de első körben nem cél.

A cél inkább az lehet, hogy olyan védekezést építsünk fel a válogatottban, amit a MOL-Pick Szeged játszik. Legyen minden centire kiszámolva, mehet a kevés faulttal operáló, labdacsapdás mozgás. Nem meg kell várni, hogy mit csinál az ellenfél, és arra reagálni, hanem terelni a játékot.

Most a védekezésünk sem ment igazánMost a védekezésünk sem ment igazán Fotó: MKSZ/Kovács Anikó

Pontosan ezért lenne tökéletes választás a csapat élére Juan Carlos Pastor. Oké, a válogatottban nem lenne olyan szélsőválasztéka, aki képes belül védekezni, és még gólt is szerez, és szinte minden más játékelemben is sokkal kisebb mozgástere lenne, mint a klubcsapatában, de a kortárs kézilabda egyik legnagyobb koponyája meg tudná oldani a feladatot.

Ezen felül fontos lenne, hogy kapitányként rá lenne kényszerítve Bodó és Bánhidi folyamatos játszatására elöl-hátul, ami óriási előnyt jelentene. Nagy kár, hogy csak a ködbe kiabálunk, hiszen a spanyol szakember leszögezte, nem veszi el a családjától azt az időt, amit a klubszünet biztosít számára. Egy próbát azért megér rákérdezni megint, pénz úgyis van dögivel.

Szűkösebb időszak következhet

Bárki jön is a válogatott élére, kicsi az esély rá, hogy egyből nemzetközi szinten is ütőképes csapatot varázsol a pályára. A következő kapitány már nem számíthat a rutinos játékosokra, és olyanokkal kell a nemzetközi mezőny nyomába erednie, akik kevés puskaport szagoltak életükben. Nem látszanak a leendő extraklasszis magyar játékosok, és a bajnokságunk felépítése sem feltétlenül kedvez nekik.

Furcsa, hogy a torna egyik legjobb képe pont a norvégok elleni meccsen jött összeFurcsa, hogy a torna egyik legjobb képe pont a norvégok elleni meccsen jött össze Fotó: MKSZ/Kovács Anikó

Már olvastam olyan nyilatkozatot, amiben valaki azt fejtegette, hogy az Eb-ről is meglehet az olimpiai selejtező (ehhez a győztes mögött nekünk kell a legjobb olyan csapatnak lennünk, aki még nem szerzett kvótát a világbajnokságon), ami nyilvánvalóan utópisztikus gondolat. Az már kevésbé, hogy a 10. hellyel is oda lehet érni, mert ez konkrétan a papírfomát jelenti, de elhibázott lépés egy ilyen helyzetben ezzel foglalkozni. 

A gyökeres változások természetes velejárója az eredmények visszaesése, de úgy gondolom, nem túl nagy ár egy kihagyott világbajnokság, vagy egy csoportban ragadás az Eb-n ahhoz, hogy pár év múlva ütőképes csapatunk legyen, amely már az új vonulatot képviseli.

Hozzászólások