Kézilabda - A szíve viszi a kéziválogatottat, de valakinek most elő kell lépnie, mert baj lesz
A szíve viszi a kéziválogatottat, de valakinek most elő kell lépnie, mert baj lesz
Fotó: MKSZ/Kovács Anikó

A szíve viszi a kéziválogatottat, de valakinek most elő kell lépnie, mert baj lesz

Mártha BenceMártha Bence
2019/01/17 12:29

Nem lett igazuk a károgóknak, akik azt mondták, a fontos meccsekre könnyen elfogyhat a feszített tempójú világbajnokságon a magyar válogatott. Sajnos még annál is előbb elfogytunk.

Tulajdonképpen nem történt semmi meglepő Egyiptom ellen, a pontvesztés (Argentína után újra felmerülhet a kérdés, hogy pontszerzésről, vagy pontvesztésről beszélünk), sőt akár a vereség is benne volt ebben a meccsben. A döntetlen ilyenformán nem is rossz eredmény, kivált, mert továbbjutást ért, ugyanakkor rámutatott egy rakás meglehetősen aggasztó tényezőre.

Csoknyai: rengeteg ziccert kihagytunk | Hosszabbítás

Csoknyai István szövetségi kapitány szerint a rengeteg kihagyott ziccer miatt kellett megelégednie a magyar férfi kézilabda-válogatottnak a 30-30-as döntetlennel Egyiptom csapatával szemben a német-dán közös rendezésű világbajnokság csoportkörének negyedik fordulójában. A szerdai, koppenhágai mérkőzés eredménye azt jelenti, hogy a magyarok biztosították továbbjutásukat a herningi középdöntőbe, és egy pontot biztosan visznek magukkal.

Katar elleni győzelem után azt írtuk, ha az ellenfél kapusai semmit nem fognak, akkor persze, hogy jónak tűnik a csapat. Egyiptom ellen átkerültünk a libikóka másik oldalára: El-Tayar kivédte a szemünket, és mielőtt emiatt balszerencsét emlegetnénk, tegyük hozzá, hogy az egyiptomi kapus az első, igazán markáns kapusteljesítmény volt, amibe a magyar válogatott beleszaladt. Úgy, hogy közben a magyar kapusokra nem lehetett panasz egyik meccsen sem.

Okosan fárasztott minket Egyiptom

Egy kapus azonban maximum tavaszt csinál, a nyárhoz sok más is kellett Egyiptomnak. Először is David Davis, aki pontosan tudta, mikor fog kipurcanni a magyar válogatott: a veszprémiek edzője az elején nem is dobta be a legjobbjait, viszont az alacsony szerkezetű támadósorával kimozgatta a magas, nagydarab magyar védőkből a lelket is. Tudta, hogy Balogh kiválásával komoly terhelés vár Nagy Lászlóra, akinek Veszprémben sem ad megközelítőleg annyi játékpercet, amennyit a jobbátlövő a magyar csapatban teljesíteni volt kénytelen. 

Davis számítása fényesen bevált, bár ehhez kellett a kapusa földöntúli teljesítménye, valamint a magyar csapatot sújtó újabb sérülés is. Dzsamali alapjáraton nem hiányozna a magyar csapatból (főleg védekezésben nem), de most akkora a baj, hogy az ő kiválása is alaposan összekavarta a sorokat: Bodónak innentől végig a pályán kellett lennie, ami a klubjában sem szokása, nemhogy egy vébé hat nap alatt lejátszott negyedik meccsén.

Kinyírt minketKinyírt minket Fotó: MKSZ/Kovács Anikó

Mivel Lékainak és Bánhidinek eddig sem volt igazán cseréje, vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy a nélkülük letudott játékpercek felejthetőre sikerültek, Bodó és Nagy László pedig szokatlanul nagy terhelést kaptak, tulajdonképpen kifejezetten nagy bravúrnak tűnik, hogy többször is visszajöttünk a meccsbe, és a végén labdánk lehetett volna a győzelemhez is. De ez a lehetett volna most nemcsak Egyiptom miatt fájdalmas, hanem az egész tornánkra hatással lehet, és nem fest túl jó képet.

Amikor elfogy a nafta

Az utolsó percbe lépve Egyiptom óriási szívességet tett azzal, hogy elcserélte magát, így kettős emberhátrányba kerültek. Egygólos hátrányban azonban nem rontottunk neki a falnak, hogy egy barlangrajz-egyszerűségű akcióval lehúzzuk a szélre a labdát ziccerig, hanem értékes másodperceket töltöttünk labdázgatással, és így Egyiptom lepörgethette az órát a magyar kapu előtt. Pedig bent maradt egy időkérésünk, ha esetleg labdához jutnánk még egyszer.

Nagyok vagyunk, könnyen fáradunkNagyok vagyunk, könnyen fáradunk Fotó: MKSZ/Kovács Anikó

Az utolsó akciónk fájdalmasan mutatja, hogy mennyire készen van a csapat. Ebben az a legrosszabb, hogy most jönnek a nehezebb meccsek, innentől csak jó ellenfelekkel találkozunk, és ha Balogh vissza is térhet a csapatba, akkor sem nézne ki túl jól a magyar csapat. 

Az látszik, hogy a szívük viszi előre a játékosokat, de ezzel a világbajnokságon csak az Elnök-kupában lehet meccset nyerni, és nekünk a hátralevő 4-5 meccsünkből hármat mindenképpen meg kellene nyernünk. A legutolsót például biztosan, ha olimpiai selejtezőt akarunk játszani.

Csak emlékeztetőül a hátralévő meccseink: Svédország, Dánia, Norvégia és az utolsó körben egymással meccselő Tunézia-Ausztria páros valamelyik tagja, esetleg egy hármas holtversenyben Chile. Ha három gólnál többel kapunk ki a svédektől az utolsó csoportmeccsen, akkor a harmadik helyen jutunk tovább, de ez csak az első fordulóig számít. Onnantól viszont nincs pardon számunkra.

Kérdéses, mennyit segítenek a becseréltek

Mivel Dzsamali mellett Ancsin is megsérült, a Csoknyai-Matics páros a tartalékhoz nyúlt: jön Máthé Dominik és Schuch Timuzsin. A 19 éves jobbátlövő második lett a nyári U20-as Eb góllövőlistáján, de a balatonfüredi játékos még inkább csak ismerkedni jött a vébére, meccset eldöntő teljesítményt túlzás várni tőle. Nem lenne ugyanez túlzás Bartók Donáttal szemben, de a Lemgo jobbátlövőjét valamilyen megfoghatatlan okból a keretbe sem nevezték a kapitányok.

Nagyon kell a pihenőNagyon kell a pihenő Fotó: MKSZ/Kovács Anikó

Schuch sem oldja meg támadásban Bánhidi pótlását, és az is kérdés, lelkileg milyen állapotban van a játékos, aki évek óta a magyar védelem oszlopa, most pedig csak tartaléknak jelölték. A Fradi beállósa azért fontos láncszem lehet, még ha nem is a játékunk gyorsításában, de mivel Nagy László, sőt Ligetvári Patrik is fog támadni, az ő védekezésük kiváltásában nagy szerepe lehet.

De ez már mind kényszerpálya. A magyar válogatott amúgy is vékony jégen járt, annyi körülménynek kellett egyszerre stimmelnie ahhoz, hogy jól nézzünk ki. És most nem elég, hogy ellenfél is lesz a pályán, még a saját legerősebb csapatunktól is meglehetősen távol van az alaposan legatyásodott válogatott.

Temetni sem kell a csapatot

Az jól olvasható, hogy kiváló szellemű sportemberek alkotják a csapatunkat, az akarattal biztosan nem lesz gond a következő meccseken. Ezeknek a fiúknak tényleg nagyon fontos a válogatott, és az olimpiai gondolatára is megindul a nyálelválasztásuk, úgyhogy biztosan keményen odateszik majd magukat.

Ez azonban kevés, elő kell lépnie néhány játékosnak, és be kell bizonyítaniuk, hogy képesek húzóemberré válni, ha nagy a baj. Most ugyanis nagy a baj, és csak akkor vészeljük át, ha Császár Gábor, Juhász Ádám és/vagy Ligetvári Patrik epizódszereplőből markáns főszereplővé, de legalábbis megbízható mellékszereplővé lép elő. Nélkülük ez nem fog menni, és nemcsak a svédek elleni meccsre gondolunk, hanem a középdöntőre, és vele az olimpiai esélyeinkre is.

StarringStarring Fotó: MKSZ/Kovács Anikó

Császár és Juhász eddig nem sokat mutattak, és Ligetvári is csak a védekezésével tudott hozzátenni. Talán irreális elvárás is tőlük, hogy húzóemberré váljanak, de már az is elég lehet, ha a pihentetésben hatékonyan segítenek. A svédek elleni meccs nem sokat számít, a győzelemre kevés az esély, így érthető lenne, ha a középdöntőre koncentrálnánk, amikor elvben Balogh Zsolti már visszatérhet a csapathoz.

Nagyon mélyre kell nyúlni a tartalékokért a játékosoknak és a keretnek is, különben gyorsan elszállnak a remények. Reméljük, a fiúk készen állnak!

Hozzászólások