Kézilabda - A kapus, aki mindig két lépéssel a támadók előtt járt – Thierry Omeyer-portré
A kapus, aki mindig két lépéssel a támadók előtt járt – Thierry Omeyer-portré
Fotó: Europress/AFP

A kapus, aki mindig két lépéssel a támadók előtt járt – Thierry Omeyer-portré

HosszabbitásHosszabbitás
2019/06/13 17:48
A több, mint két évtizeden át minden idők egyik legnagyszerűbb generációjának a kézilabdakapusa most úgy döntött, két olimpiai-, öt világbajnoki-, három Európa-bajnoki-, és négy Bajnokok Ligája-címmel a birtokában befejezi pályafutását.

Férfi kézilabdában az elmúlt két évtizedben annak a csapatnak, mely oda szeretett volna érni a csúcsra, minden kétséget kizáróan Franciaország testén át vezetett az út egy esetleges végső győzelem felé. Ennek a korszakos csapatnak az utolsó mentsvára volt a kapuban Thierry Omeyer, aki újraértelmezte a kapusposzt fontosságát a sportágban.

Fiatalon a Barcelona és a Badel Zagreb egymás elleni döntőit nézve határoztam el, hogy kézilabdázó leszek. Ebben a párharcban szenzációs játékosok telt házas csarnokokban feszültek egymásnak igazi fanatikus szurkolók szemei előtt. Ezek a meccsek nagyon mély benyomással hatottak rám. Pár évvel később, amikor csatlakoztam a Montpellier csapatához, végleg a részévé váltam ennek a varázslatos világnak.” – mondta Omeyer, akinek rögtön első, 2000-01-es szezonjában jött is az első vb-címe a francia válogatottal, méghozzá hazai pályán, egy hosszabbításban megnyert döntővel a - franciák előtt csúcson lévő – svéd aranygenerációval szemben.

Az 1976-os születésű hálóőrnek klubszinten sem kellett sokat várnia első komolyabb nemzetközi sikerére.

Amikor aláírtam Montpellier-be, és megnyertük a BL-t, életem egyik legnagyobb célja teljesült vele, nem is akárhogy: a 2003-as döntő egy őrült csata volt, nem gondolom, hogy előtte fordított-e meg bárki akkora hátrányból finálét, mint mi akkor.” – miután a finálé első mérkőzésén 27-19-re kikaptak a Portland San Antonio együttesétől, a visszavágón a Montpellier 31-19-re „ledózerolta” a pamplonai sztárcsapatot, megszerezve a francia klubkézilabda első BEK/BL-győzelmét.

Fotó: Europress/AFP

Nehéz megmondani, melyik a kedvenc BL-győzelmem, mindegyik végső győzelmet óriási sikernek tartom, melyek közül született a régi (2010 előtt oda-visszavágós párharcban játszották a finálét – a szerk.) és az új, Final4-szisztémában is kettő-kettő."

Ez jól mutatja, hogy Omeyer a kapuból szemlélhette, ahogyan pár év alatt a kézilabda egy teljesen más sporttá válik, mint amilyen az ezredforduló előtt volt. Ebben a változásban hatalmas szerepe volt neki is, sokan a 2006-07-es THW Kielre tekintenek úgy, mint a kézilabda legnagyobb megreformálójára, mely a fiatal Omeyerrel és Nikola Karabaticcsal valósággal letarolta a világot.

 „2007-ben a Kiellel hazai pályán nyerni szintén fantasztikus volt, ahogyan az első Final4-t megnyerni is felemelő érzés volt. Máig nem felejtem el, hogy a Lanxass Arenában hat gólos hátrányból fordítottunk a döntő utolsó harmadában. A 2012-es Final4 pedig maga volt a tökéletes szezon megkoronázása, melyben mindössze egyszer kaptunk ki ."

2008-ban a francia válogatott végleg felért a világ tetejére, miután nyáron Pekingben megnyerte az olimpiát. Omeyer ekkor már teljesen az ellenfelek fejére nőtt egyedülálló stílusával, és a torna két legfontosabb meccsén, a horvátok elleni elődöntőn (44%) és az Izland elleni döntőben (40%) is legalább 40%-os hatékonysággal védett. Sőt, az egész nyári játékokon 41%-os védési mutatóval zárt, amire korábban nem volt példa, így nem ok nélkül lett pont 2008-ban az év legjobb kézilabdázója az IHF-nél – holott bármelyik másik évben szintén simán megkaphatta volna…

Ezekben az években – többek között „Titi”-nek is köszönhetően – gyakorlatilag lehetetlen volt legyőzni a francia válogatottat és a THW Kielt. Omeyer 2013-ban elköszönt a német sztárcsapattól, és egy évre visszatért Montpellier-be, ekkor a szezon végén a Szeged az EHF Kupa négyes döntőjében óriási bravúrral legyőzte Omeyeréket. Eközben a francia fővárosban a futball mellett már formálódott a katari tulajdonba kerülő Paris Saint-Germain kézilabda-szakosztálya is. 2012-ben szerződtették Luc Abalót, Mikkel Hansent, 2013-ban Daniel Narcisse-t és Igor Vorit, vagyis megindult egy új szuperklub” felépítése a Szajna partján. 2014 nyarán már Omeyer sem kerülhette el a sorsát, és ő is csatlakozott korábbi kieli játszótársaihoz.

Amikor megérkeztem Párizsba, azzal a céllal tettem, hogy egy még nagyobb klubbá tegyem a PSG-t, és háromszor ott voltunk Kölnben, 2017-ben pedig nagyon közel voltunk a trófeához. Idén nem sikerült bejutnunk, de ilyen a sport. Miután tíz gólos hátrányba kerültünk a negyeddöntő első meccse után, a visszavágón szurkolóink segítségével óriásit játszottunk, sajnos nem sikerült a bravúr.” 

Valóban, az egyik legnagyobb költségvetésből gazdálkodó egyesületnél a BL-trófea a mérce, ehhez legközelebb a 2017-es Final4-ban voltak a párizsiak, ekkor a Vardar Szkopje a finálé utolsó másodpercében Ivan Cupic góljával megakadályozta Omeyert ötödik BL-címe elhódításában.

Klubkarrierjének utolsó szakaszában tehát nem sikerült teljessé tenni a történetét, ennek volt egyik utolsó eleme a tavasszal a Kielce ellen elbukott BL-negyeddöntős párharc. Nem úgy, mint a francia válogatottban, ahol 2001-ben egy hazai vb-címmel kezdődött minden, majd tizenhat évvel később 2017-ben egy szintén hazai vb-trófeával sikerült feltenni a pontot páratlan pályafutására. Bár az a világbajnokság már sokkal inkább poszttársáról, Vincent Gérardról szólt, jelenlétével és egy-egy fontos pillanatban hozzátett védésével még mindig segíteni tudta a gallokat.

Omeyer soha nem azzal tűnt ki, hogy robosztus testalkatával betakarná a kapu egyik felét, és így védené ki a legnagyobb sztárok lövéseit, sokkal inkább elemző szemléletével, páratlan felkészültségével érte el, hogy minden idők egyik legnagyobb kapusaként tekintsünk rá. Stílusa és gondolkodásmódja miatt adná magát, hogy edzőként folytassa, ám a legenda még nem döntötte el, hogy mit csinál aktív pályafutása után. Döntésére saját véleménye szerint a nyári szünet végéig kell várni.

Készült az ehfcl.com-on olvasható interjú nyomán

(Szöveg: Szendrei Zoltán)

Hozzászólások