Jégkorong - Ocskay: "Idén láttam olyat, amilyet magyar pályán magyar játékostól még nem"
Ocskay: "Idén láttam olyat, amilyet magyar pályán magyar játékostól még nem"
Fotó: Europress/AFP

Ocskay: "Idén láttam olyat, amilyet magyar pályán magyar játékostól még nem"

Rév DánielRév Dániel Mártha BenceMártha Bence
2019/02/21 13:13

Története talán legjobb két hónapjával zárta le az osztrák EBEL alapszakaszát a Fehérvár AV19 jégkorongcsapat. A középszakasz rajtja kapcsán idősebb Ocskay Gáborral ültünk le beszélgetni, mert kíváncsiak voltunk, neki hogy tetszik a csapat, amelyet közel 40 évig vezetett. 

Egy évvel ezelőtt edzőváltáson esett át a csapat. Úgy tűnik, hogy Hannu Järvenpää érkezésével egy elég komoly szemléletváltás történt, aminek eredményeként most három év szünet után meglett a rájátszásba jutás. Hogy találták meg a finn edzőt?

Hannu már dolgozott Székesfehérváron, egy edzőváltásos időszakban érkezett ide, és egy fél szezont dolgozott nálunk, eredményesen. Elég nehéz döntés volt, hogy vele hosszabbítunk, vagy az öt éve itt dolgozó Tyler Dietrichel, a kanadai edzővel. Ő nagyon eredményesen dolgozott az utánpótlás idősebb korosztályaiban korábban, és ezért is döntöttünk úgy, hogy ő legyen az edzőnk. Sajnos augusztusban, a felkészülés kezdetekor Tyler arra kért minket, hogy engedjük el a szerződéséből, mert a kanadai nemzeti csapattól kapott ajánlatot. Ezen mi is meglepődtünk, hiszen Fehérvárról a kanadai szövetség edzői csapatába bekerülni egy óriási trambulinugrás, amire nem lehetett nemet mondani. Ekkor persze megbántuk, hogy nem Hannuval egyeztünk meg, mert ő maradni szeretett volna, de eddigre elkerült Németországba, ahol egy nagyon jó szezonja volt. Nálunk pedig egy francia-kanadai edző jött (Benoit Laporte – a szerk.), egy nagyon neves szakember, akivel viszont valamiért a csapat nem találta meg a közös hangot. Másfél szezon után elváltunk egymástól, és az élet azt a szerencsés helyzetet hozta, hogy Hannunak pont akkor bontották fel a szezon közben a szerződését a DEL2-ben. Ekkor mondtam Viktornak (Szélig Viktor, general manager – a szerk.), hogy egy telefont szerintem megérne. Én az elmúlt 20 évben elég sok edzőváltást megértem, mi arról voltunk „híresek”, hogy elég sok edző megfordult nálunk, de ez az EBEL-ben amúgy is eléggé jellemző dolog.

Järvenpää tavalyi éve sem sikerült rosszul, épphogy lemaradt a rájátszásról a csapat, és aztán ez a szezon is úgy kezdődött, hogy nem lesz nagy előrelépés, viszont az alapszakasz utolsó 20-25 fordulójában nagy változás történt. Elkezdett idegenben is meccseket nyerni a csapat, rengeteg gólt lő. Ez filozófiai kérdés volt, hogy milyen edzőt választott a csapat, vagy úgy voltak vele, hogy őt már ismerik?

Fontos volt, hogy ismeri a bajnokságot. Közel 10 évet dolgozott itt Ljubljanában, Villachban, Székesfehérváron, ami egy ide kerülő edzőnek hatalmas előny. Nekem személy szerint egy 6-7 évvel ezelőtti Ljubljana – Fehérvár csata az emlékem vele kapcsolatban, ahol a Ljubljana nagy meglepetésre ütött ki bennünket Hannu vezetésével, pedig akkor sokkal erősebbek voltunk, jobb csapatunk volt. Akkor már látszott, hogy ő egy nagyon jó taktikus, jól föltérképezett bennünket, és annak ellenére, hogy mi voltunk a négybe kerülés esélyesei, kiestünk. Azt tudtuk mindannyian, hogy ő egy nagyon jó edző. Az elmúlt évekhez képest gyakorlatilag a kétszeresére emelkedett a lőtt gólok száma, egy pár ember nagyon pozitív változásokon ment keresztül. Nem szeretnék senkit kiemelni, de világos, hogy Hári és Sarauer nagyon meghatározó embere ennek a csapatnak. A mellettük lévő szélsők eredményességében is hatalmas szerepük van. Jó mentalitásúak a légiósok, a három finn már nem fiatal, de a hozzáállásuk és a profizmusuk – a játékuk mellett – nagyon sokat számít. Ezáltal nagyot lépett előre a fiatal garnitúra, ami nagyon fontos, mert a klub célja történelmileg is az, hogy szeretnénk minél több magyar válogatott játékost adni. Több válogatott játékos távozott, Miskolcra, Újpestre, meghatározó embernek számító fiatalok távoztak, de jöttek mások, Szabó Dani és Stipsicz Bence bekkben kiemelkedően játszik, Erdély Csanád nagyon jó szezont fut eddig, és voltak olyan mérkőzéseink, ahol 7-8 fiatal játszott, akiknek a 80%-a itt az akadémián nőtt föl.

Hannu Järvenpää megtalálta a hangot a játékosokkalHannu Järvenpää megtalálta a hangot a játékosokkal Fotó: fehervarav19.hu

Úgy látom, hogy az edző mögé állt a klub, olyanok jöttek, akik jobban beleillenek a rendszerébe, és olyanok távoztak, akik kevésbé. Gondolom, hogy elégedett a szezon eddigi részével. Hol áll most a Fehérvár?

Azt hiszem, hogy az utolsó 25 mérkőzés abszolút kiemelkedik, mondom ezt úgy, hogy már 40 éve vagyok itt, úgyhogy láttam már néhány szezont. Például a Bolzano elleni mérkőzés után mondtam azt, hogy olyan játékot láttam a csapattól, amilyet itt Fehérváron még nem láttam. Volt egy-két olyan kiemelkedő egyéni teljesítmény, amire szintén azt mondom, hogy magyar pályán magyar játékostól ilyet én még nem láttam. Ezért is tudta a csapat azt elérni, ami szerintem nem reális. Sokan azt mondják, hogy én kishitű vagyok. De ez a játék egy kicsit hasonlít a Forma-1-re. Hiába most mutogatják be az új autókat, az erősorrend már kialakult, és ebben a pénz a legfontosabb tényező. Nálunk is ez a helyzet, elég tágra nyílt az olló, nagyra nőttek a különbségek anyagilag a klubok között, és ebben mi mindig az utolsó 2-3 csapatban voltunk. Ez most is így van. Nálunk az a sorsdöntő, hogy egy jó edzővel, a légiósok jó kiválasztásával ki tud-e alakulni egy jó csapat. A játékosok is érzik, hogy Hannu nagyon szeret itt lenni Fehérváron, ami nagyon fontos. Egy Dunaújvárosból elküldött finn másodedző dolgozik vele, és ez látszik a csapaton, ő is sokat tesz hozzá. Jó munka folyik az edzéseken, látszik, hogy jó a csapat kondíciója, sok mérkőzést nyer meg a harmadik harmadban, mentálisan fel vannak készítve a játékosok, sokszor álltunk fel két-három gólos hátrányból és tudtunk nyerni. Meccsenként öt-hat-hét gólt tudunk lőni. Ezek nagyon fontos változások az elmúlt évek csapataihoz viszonyítva. Eddig azon kellett imádkozni, hogy ha lövünk három gólt, akkor ne kapjunk annál többet, és akkor van esélyünk pontszerzésre.

Többször említette, hogy az itt lévő légiósok nagyon profi módon viselkednek. Ez miben jelenik meg? Még mindig nagy különbség van a külföldiek és a magyar játékosok profizmusa között? Vagy az nem mindegy, hogy mennyire teszik oda magukat a csapatért?

Az nagyon fontos, hogy ugyan az elmúlt években emelkedett a légiósaink száma, de egy kivételtől eltekintve minden légiós a várt teljesítményt hozta. Mi a légiósok kiválasztásánál nem tudunk a fölső polcról vásárolni, mi lent, az 500 forintos borokból válogatunk. Onnan próbálunk levenni egy olyan palackot, ami hátha jó. Régebben bele-belenyúltunk nagyon jókba, gondolok a Frank Banhamre, aki kiemelkedőt nyújtott, és légiósként vált közönségkedvenccé. Itt ez nagyon fontos, az egész itteni hokit az élteti, hogy két-háromezer ember van itt harmincszor egy évben meccsen. És ezek már nem olyan szurkolók, akik nem értenek a hokihoz, mert az elmúlt években megtanulták a játékot, tudják, hogy mikor akarják egy vereség ellenére is megtapsolni a csapatot, mert látják azt, hogy mindent megtett, de győzött a másik. Ilyenkor nincs anyázás, fütyülés. Az idén a szezon elején még volt ilyen, amikor még akadozott a társaság. Hozzáteszem, azért is kiemelkedő a mostani szereplés, mert példátlanul sok sérült van. Kóger Dani, a csapatkapitány egész szezonra elveszett egy keresztszalag-szakadás miatt, a kis Sille (Timotej, a korábbi válogatott Sille Tamás fia – a szerk.) nagyon jól játszott, most megoperálták a vállát, ott van Kuralt, aki ontotta a gólokat, ő is megsérült, és nem tudni, mikor fog játszani, és ez csak 3-4 példa volt, voltak csonttörések is. Mostanában elég sokszor fordul elő, hogy három sorral megyünk játszani, és amikor heti három mérkőzést kell játszani, azt nagyon nehéz 15 emberrel végigcsinálni, mert nagyon rövid a regenerálódási idő. Ilyenkor jön az újabb sérülés, fáradtak a játékosok, nem tudnak fejben koncentrálni. Most azon imádkozik a csapat vezetése, hogy ne legyen több sérült.

Ocskay Gábor kiemelte a légiósok, köztük Koskiranta profizmusátOcskay Gábor kiemelte a légiósok, köztük Koskiranta profizmusát Fotó: fehervarav19.hu

Most, hogy megvan a rájátszás, mi a realitás, és mi az álomszerű forgatókönyv?

Amikor nyugdíjba mentem, azt mondtam, hogy én még szeretném megélni, amíg a csapat közelében vagyok, hogy bejutunk a legjobb négybe, vagy esetleg még tovább megyünk, de szerintem ha a rájátszásban a legjobb négybe kerülne a csapat, az egy hihetetlen nagy fegyvertény lenne. Ott már nagyon erős csapatok vannak. A rájátszásban pedig négy meccset kellene nyerni ellenük. Egy meccsen mindenkit meg lehet verni, de sorozatban játszani 10 nap alatt 4-5-6-7 meccset, ott általában a hosszabb paddal rendelkező csapatok nyernek.

Számít egy viszonylag kiegyenlített bajnokságban a középszakasz, vagy már inkább a rájátszásra kellene koncentrálni?

Ezt Hannu fogja eldönteni, hogy mennyire hajtjuk szét az embereinket annak érdekében, hogy előrébb végezzünk, és legyünk ötödikek, esetleg negyedikek. Ennek ilyen kevés mozgatható játékossal van veszélye, és én nem tudom, hogy ő hogyan képzeli el ezt a tíz mérkőzést, de én már a playoffra figyelnék. (Az interjú elkészítése óta mindkét mérkőzését elveszítette a Fehérvár AV19 az EBEL középszakaszában - a szerk.) Az, hogy ötödikek vagy hatodikak vagyunk, semmin nem változtat. A fölső négy fog választani. Ha negyedikek lennénk, ami csúcsteljesítmény lenne, akkor sem választhatnánk, hanem maradna nekünk valaki. Valószínűleg Fehérvár – Linz lenne, ha maradunk az 5-6. helyen, akkor vagy a Salzburg, vagy a Bécs fog minket választani. Nekünk a Bécs sokkal jobb lenne, velük mindig szoros meccseket játszottunk, a Salzburg viszont párszor nagyon megvert bennünket. De a playoff az más, ott tényleg bármi megtörténhet.

A pályaelőny nem számítana?

A hokiban szerintem nem nagyon. Inkább az a fontos, hogy addigra rakd össze fejben, fizikálisan és mindenféle egyéb szempontból a csapatot, és tudjál a legjobb csapatoddal játszani. Ha véletlenül az első meccsen az esélyes csapat két pillére megsérül, akkor az mindent fölborít. Ott már nem lehet hova nyúlni, olyan embereket szerezni, akik pótolni tudnák a kiesőket. Az biztos, hogy itt már nagyon fontos a fortuna. Viszont ezeknek a meccseknek van igazán jelentősége. 54 meccsből áll az alap- és a középszakasz. Az, hogy mit játszottunk szeptember 28-án Linzben, senkit nem érdekel. És senki nem is emlékszik rá. Mindig csak az utolsó és a következő meccs számít. Ha ott vagy a playoffban, minden más, tele van tolva a szurkoló adrenalinnal, ugyanúgy föl van pörögve és várja a meccset, mint a játékosok.

Mi a mostani csapat legnagyobb erőssége, és miben van lemaradva a mezőnytől?

Utóbbival kezdeném, szerintem kevesen vagyunk. Az már a szezon elején látszott, és ezt próbáltam is súgni a vezetőknek, hogy a létszám miatt elég necces a helyzetünk. Ha van 2-3 sérült, akkor komoly bajok vannak. De adott a büdzsé, és ha nincs elég ember, akkor lehet fölhozni fiatalokat a Titánokból. De volt olyan, hogy a két csapatból egyszerre hiányzott 8 ember, és már alig lehetett összerakni a legót, hogy kiálljon mindkét csapat.

Akkor a szezon elején volt olyan döntési helyzet, hogy hozzanak-e két közepes játékost vagy egy jót, csak hogy meglegyen a létszám?

Szélig Viktornak, a general managernek megvolt a puttonya, tudta, hogy abban hány euró van. Abból kellett a csapatot összerakni. Nyilván azért nem kell szó szerint venni az alsó polcos hasonlatot, ezek nem gyenge játékosok, de talán van köztük olyan, aki már lefelé szálló ágban van. Aki fölfelé megy, az a DEL-ben játszik kétszer ennyi pénzért, vagy egy jobb osztrák csapatban másfélszer ennyiért.

Fehérváron szakértő közönség áll a csapat mögöttFehérváron szakértő közönség áll a csapat mögött Fotó: fehervarav19.hu

Fehérvár mit tud kínálni egy játékosnak, ami nem pénzben mérhető? Mi teszi vonzóvá a csapatot?

Ez a bajnokság híres arról, hogy sok az észak-amerikai edző és játékos. Kelet-európait alig-alig látni itt. Emiatt a bajnokság stílusa, és az osztrák válogatott stílusa is a kanadaiéhoz hasonlít, ami teljesen más, mint a KHL csapatok stílusa. Itt a kanadai stílus mellett tették le a voksot. Vannak olyan játékosok, akik ha azt hallják a menedzserüktől, hogy Fehérvárról van érdeklődés, akkor lövése sincs, hogy ez földrajzilag hol van, melyik országban, milyen bajnokságban. Jó esetben meg tudja mutatni Magyarországot a térképen. Általában azt szoktuk mondani, hogy a Balaton és Pest között van, komoly történelmi múlttal rendelkező város. Félve szoktak jönni. Talán most már kevésbé, mert ebben a ligában már nem mi vagyunk a szegény kistestvér, de ha egy játékos választhat, hogy Bécsbe, Innsbruckba vagy Fehérvárra menjen, az esetek többségében nem bennünket választ. Lehet, hogy ott többet is kereshet, de azonos feltételek mellett sem bennünket választ. Az elmúlt tíz évben viszont itt elég sok légiós megfordult, és megkérdezik egymástól, hogy milyen Magyarország, milyen Fehérvár. Itt azért jó dolga van a légiósoknak, kapnak egy gyönyörű, kulturált lakást, kapnak egy új autót, megkapják a fizetésüket, nincs csalás, nincs ámítás, és mostanra már szívesen jönnek. Ami viszont komoly probléma, hogy megváltoztak az árak, följebb mentek, és ez nyilván annak rosszabb, akinek kevesebb pénze van. Nyilván ha a győri Audi-dolgozó ugyanannyit akar keresni, mint a németországi, akkor az Audi bajban van. Nálunk is ez van, vannak az osztrák-osztrák játékosok, meg a magyar-magyarok, és van köztük fizetéskülönbség. De most már nem annyi, mint korábban. Kevés a jó játékos, és az árak ilyenkor fölfelé mennek. Lett egy csomó új magyar klub, és ugyanabból a játékosállományból válogatnak, márpedig ha valakit 2-3 klub kinéz, akkor licit indul, és a játékos jár jól. De erre az összes csapatsportágban panaszkodnak, hogy a kevés magyarnak irreálisak az igényei.

És mi a legnagyobb erősség?

Az egyik maga az edző, jól eltalálta a hangot a csapattal, jól eltalálta a sorokat, és megéreztette a csapattal a győzelem ízét, ami szerintem nagyon fontos. Nagyon stabil, erős védelme van a csapatnak, pedig a kapusteljesítmény nagyjából a 70%-a a tavalyinak Mac Carruth részéről. Tavaly sokáig miatta volt esélyünk rájátszásba kerülni, viszont idén nem ő a főszereplő. De nem teljesít rosszul, és gyakorlatilag nem nagyon tudnék most játékost negatívumként megjelölni. Van nagyon sok jó teljesítmény, és van egy pár extra.

Az, hogy ezt a mondatot kimondta, az egy elég jó visszaigazolás a csapatnak szerintem.

Igen, ez azt jelenti, hogy jól sikerült a kiválasztás, a keret összeállítása, és ebben a vezetőedzőnek óriási szerepe volt. A másik pedig Hannu személyisége. Ő vesztes meccsek után is tud olyat mondani, amitől nem megy el a kedve a szurkolóknak és a játékosoknak sem. Itt annyira sűrű a program, hogy ha belekerül egy csapat egy lejtőbe, akkor nagyon nehéz megállni, általában csak a lejtő aljáról lehet újra elindulni fölfelé.

Hozzászólások