Jégkorong - Erdély Csanád szerint még nem volt elég bozontos a fehérvári playoffszakáll
Erdély Csanád szerint még nem volt elég bozontos a fehérvári playoffszakáll
Fotó: MTI

Erdély Csanád szerint még nem volt elég bozontos a fehérvári playoffszakáll

Mártha BenceMártha Bence
2019/03/29 12:58

Nagyszerű szezon után remek középszakaszt, és harcos rájátszást tudott maga mögött a Fehérvár AV19, amelynek ugyan a bravúros továbbjutás ezúttal sem jött össze, de Erdély Csanád szerint a fehérvári hokimodell, és a magyar jégkorong is jó pályán van. A fiatal támadóval a szezon kulcspillanatairól, playoffszakállról és a nagyobb merítés okozta versenyhelyzetről is beszélgettünk. 

“Most már a büszkeség erősebb bennem van” - mondta Erdély Csanád a Hosszabbításnak, amikor szűk két nappal az EBEL rájátszásából való kiesés után megkerestük a válogatott támadót. “Nyilván én is csalódott voltam, hiszen ott volt a sansz, hogy kétszer vezessünk, vagy kiegyenlítsünk. Kár, hogy nem tudtuk tovább húzni a párharcot, de megmutattuk, hogy számolni kell velünk, és ezzel nagyon fontos lépést tettünk a fehérvári EBEL-történelemben.”

Ilyesmiről mesélt nekünk egyébként még a rájátszás előtt a fehérvári hokipápa, Id. Ocskay Gábor is: 

Ocskay: "Idén láttam olyat, amilyet magyar pályán magyar játékostól még nem" | Hosszabbítás

Története talán legjobb két hónapjával zárta le az osztrák EBEL alapszakaszát a Fehérvár AV19 jégkorongcsapat. A középszakasz rajtja kapcsán idősebb Ocskay Gáborral ültünk le beszélgetni, mert kíváncsiak voltunk, neki hogy tetszik a csapat, amelyet közel 40 évig vezetett. Egy évvel ezelőtt edzőváltáson esett át a csapat.

A Fehérvár AV19 bejutott az osztrák liga rájátszásába, sőt pályaelőnnyel kezdhette a negyeddöntőt, ám ez távolról sem jelentette azt, hogy esélyesnek számított volna a történelmi tettre, azaz a legjobb négy közé kerülésre. A playoffban ugyanis az a Salzburg volt az ellenfele, amely a Bajnokok Ligájában egészen az elődöntőig menetelt, nem mellesleg tavaly is döntőt játszott az EBEL-ben. 

“Amellett, hogy amúgy is sok dicsérő szót kaptunk a salzburgiaktól, számomra az volt a legbeszédesebb, ahogy a játékosaik a góljaiknak örültek. Amikor a liga egyik legjobb játékosa úgy örül az egyenlítő góljának ellened, mintha életében először talált volna be, az azt mutatja, nem csak szavakban van meg a tisztelet irányunkban”

 - tette hozzá büszkén Erdély.

Min múlott a még nagyobb bravúr?

A fehérváriak megnyerték a sorozat első meccsét, és - tulajdonképpen az utolsót leszámítva - minden mérkőzésen meccsben voltak, a pályaelőnynek azonban már a második Raktár utcai összecsapás után búcsút inthettek. Erdély szerint fontos volt, de nem érzi úgy, hogy ezen múlt volna a továbbjutás.

Végig meccsben voltakVégig meccsben voltak Fotó: Fehárvár AV19

“Ha egy kritikus helyzetet ki kell emelni, akkor inkább a második salzburgi meccset mondanám, amikor a harmadik harmadban két góllal is vezettünk, végül mégis kikaptunk. Ha azt a meccset behúzzuk, visszakerül hozzánk a pályaelőny, de azt mondom, tulajdonképpen hiába játszottunk jól, és késztettük nagy meccsre az osztrákokat, reális volt a Salzburg 4-2-es győzelme. És nem is gondolom, hogy ez rossz eredmény lenne a részünkről.”

“Tudtuk, hogy nagyon erős csapattal találkozunk, de nem foglalkoztunk az ellenféllel, inkább megpróbáltuk saját erényeinket előtérbe helyezni, és szerintem csapatként jól is mutattunk. Fontosak az egyéni képességek, ebben nincs vita, de szerintem ezúttal nem azért maradtunk alul, mert egyénileg jobb játékosok alkotják a Salzburgot, hanem azért, mert az osztrákok sokkal nagyobb playoffrutinnal rendelkeztek" - magyarázta Erdély.

Kinek bokrosabb a playoffszakálla?

“Egy ilyen párharcot könnyen eldönthet, hogy melyik csapat játékosainak durvább a playoffszakálla” - tette hozzá nevetve. “Nálunk voltak néhányan, akiknek ez volt az első rájátszása, sokaknak pedig mindössze a második, miközben a Salzburgnál többen 20-30, néhányan 40 playoff-meccsen is túl vannak már. Ez a velejárója annak, hogy gazdaságilag sokkal erősebbek, légiósokat is más polcról vásárolhatnak, mint mi. Innen nézve még nagyobb bravúr, hogy ilyen jó meccseket játszottunk velük” - mondta Erdély.

Majd kinő az a szakáll rendesenMajd kinő az a szakáll rendesen Fotó: Fehérvár AV19

“A tapasztalatot nem adják csak úgy. Az kell hozzá, hogy minél több olyan jó szezonunk legyen, mint az idei, így lassan mi is felszedjük azt a rutint, ami az ilyen párharcok megnyeréséhez kell. És amikor a rutinról beszélünk, nem csak a nyomás alatti játékról van szó, vagy arról, ki milyen döntéseket hoz, hanem egy egészen speciális lelkiállapotról."

 Ez az, amire Hannu Järvenpää edző azt mondta, “high highs & low lows”. Nehéz lefordítani, olyasmit jelent, hogy amikor fent vagy, nem szabad túlpörögnöd, amikor pedig lent, akkor se ess kétségbe. Okos mondás, annyi szent.”

A fehérváriak mindössze 22 éves támadója már alapembere a válogatottnak is, természetes, hogy szóba került a fenti kérdéskör a magyar válogatott esetében is. “Érdemes visszanézni a britek elleni mérkőzést” - utalt Erdély a budapesti rendezésű B-csoportos vébére, ahol az utolsó másodpercekben csúszott ki a feljutást jelentő győzelem a magyarok markából. “Könnyű azt mondani, hogy óriási pechünk volt, de szerintem ennél többről volt szó azon a meccsen is.”

“Nemcsak az utolsó percekben, de az egész harmadik harmadban beszorultunk, nem tudtuk azt játszani, amit előtte, és ez annak köszönhető, hogy átléptünk a stresszküszöbön. Aki nem volt még olyan helyzetben, márpedig abból a csapatból nagyon sokan nem éltek még át hasonlót, az nehezen birkózik meg a nyomással. Márpedig ilyenkor a nyomás ott van, minden percben érzi az ember, és ritka az, akit nem visel meg.”

Többről van szó, mint pechrőlTöbbről van szó, mint pechről Fotó: Fehérvár AV19

“Ilyenformán a klubcsapatban lejátszott meccsek rengeteget tudnak segíteni a válogatottnak is, hiszen az olyan meccseken, mint például a Salzburg elleni párharc ötödik, hazai mérkőzése volt, fontos tapasztalatokat gyűjt az ember, és persze megtudja azt is, milyen érzés győzedelmesen kijönni az ilyen szituációkból” - utalt a támadó az elképesztően izgalmas, hosszabbításban megnyert meccsre.

Sok hullámhegy, néhány hullámvölgy

A fehérváriak mindent összevetve nagyszerű szezont produkáltak az EBEL-ben. Novembertől kezdve folyamatosan javult a csapat játéka, jöttek az idegenbeli győzelmek (ezek korábban komoly gondot okoztak), és a góllövési kedv is beindult, ennek volt köszönhető nemcsak a rájátszás, hanem a középszakaszban mutatott jó forma, ami pályaelőnyt is hozott a playoffra.

“Volt az a meccs Bolzanóban, amikor 3-0-ra égtünk. Ott történt az, hogy valami egyszer csak bekattant, mintha hirtelen minden a helyére került volna csapatszinten. Hogy is mondjam, olyan érzés volt, mint amikor megakad a bringán a lánc, és nem tudod tekerni, de aztán a helyére kerül, és újra tudsz haladni… Bolzanóban végül egyenlítettünk, és hosszabbításban megnyertük a meccset.”

Hannu Järvenpää edző azt mondta, a szezon egyik fontos pontja volt Antti Karhula érkezése, aki elsősorban a támadójáték megszervezésében kapott feladatot. A másodedző Erdély szerint is kiváló munkát végzett.

Csapat/egységCsapat/egység Fotó: Fehérvár AV19

“Nem világmegváltó dolgokra kell gondolni, inkább olyan apró részleteket dolgozott ki, amik aztán nagyon sokat segítettek a csapatnak. A statisztikák önmagukért beszélnek, könnyen kiolvasható belőlük, milyen fontos volt az ő háttérmunkája. Olyan egyszerű, mindenki számára értelmezhető alapszabályokat fektetett le, amiket egyénileg és csapatként is könnyen meg tudtunk valósítani” - magyarázta Erdély.

A fehérvári modell a magyar hoki jövője

Székesfehérváron minőségi utánpótlásmunka folyik, ez egyrészt a junior és ifjúsági csapatok eredményeiből is látszik, másrészt az Ijf. Ocskay Gábor Akadémia sorra ontja magából a tehetségeket, akik a magyar hokiválogatottnak is biztosítják majd azt a fajta merítést, ami nélkül nem lehet válogatott eredményekről beszélni.

“Nagyon fontos, hogy az akadémiáról kikerülő srácok előtt van jövőkép. Nálunk is van most jó néhány olyan játékos, aki végigjárta az egész utat, mire az EBEL-csapat tagja lehetett, és ez a modell szerintem nagyon jó. Fontos, hogy a jégkorong ne veszítse el a fiatalokat, mert bár néhányan lemorzsolódnak, a legtehetségesebbeknek meg kell adni a lehetőséget, hogy folyamatosan versenyezzenek, és egyre jobb játékosok legyenek.”

Gólszerző: Erdély CsanádGólszerző: Erdély Csanád Fotó: Fehérvár AV19

“Elég, ha annyit mondok, hogy közel megháromszorozódott a fiatal játékosok száma azóta, hogy én 14-15 éves voltam. Ez nyilván részben a szapporói csodának is köszönhető, az azt követő években nagyon sok gyerek kezdett el jégkorongozni, és most már az országban több helyen is megvan a lehetőség rá, hogy minőségi képzést kapjanak a gyerekek. Ez az az út, amiről nem szabad lelépni.”

Erdély Csanádot 2015-ben egy USHL-csapat, a Sioux Falls Stampede dratfolta, és nem tagadja, a távlati tervei között szerepel, hogy egyszer az EBEL-nél is erősebb bajnokságban próbálja ki magát, de egyelőre nem ez motiválja. 

“Azt hiszem, nagyon jó helyen vagyok most. Nemcsak azért, mert szeretek a fehérvári csapatban játszani, hanem mert az EBEL erős bajnokság, és bőven biztosít lehetőséget a fejlődésre. Ha egyszer eljön a lehetőség, igyekszem majd megragadni, de most csak az érdekel, hogy a hosszabb playoffböjt után ne kelljen megint éveket várni, mire legközelebb a rájátszásba jutunk a Fehérvár AV19-cel. A többivel még ráérünk foglalkozni.”

Hozzászólások