NHL - Út a Hírességek Csarnokába
Út a Hírességek Csarnokába
Fotó: Europress/Getty

Út a Hírességek Csarnokába


2014/11/15 07:26

A hétvégén újabb hat taggal bővül a Hockey Hall of Fame, azaz a Jégkorong Hírességek Csarnoka. Négy korábbi játékos: Rob Blake, Dominik Hasek, Mike Modano és Peter Forsberg, valamint Pat Burns, korábbi edző és Bill McCreary, volt játékvezető csatlakozik a korábban már beválasztott hírességekhez. Mostani írásunkban a svédek klasszisával, Peter Forsberggel foglalkozunk.

Nem sokan tudhatnak maguk mögött eredményesebb karriert, mint Peter Forsberg. A svéd klasszis kétszeres Stanley Kupa győztes, elhódította a Calder, az Art Ross, és a Hart Trófeát, hazája válogatottjával pedig szintén kétszer örülhetett a világbajnokság és az olimpia megnyerésének. Mindezeket úgy, hogy karrierje során jócskán meggyűlt a baja a különböző sérülésekkel. Pályafutása alatt több mint 20 alkalommal kellett kés alá feküdnie.

Peter „Foppa” Forsberg az észak-svédországi Örnsköldsvikben született 1973. júliusában. Hét éves korában már a helyi újság is róla írt: „Peter Forsberg, mindenki jegyezze meg ezt a nevet.” – jegyezték meg a cikkben. Az emberek tudták, gondolták, hogy nagy ember válhat belőle, csak éppen azt nem, hogy milyen sportágban érhet fel a legjobbakhoz. Forsberg ugyanis a jégkorongozás mellett focizott, atletizált és a sífutásban is jeleskedett, utóbbiban olyannyira, hogy versenyeket is nyert, amelynek apropóján a korábban említett cikk is született.

Hogy ennyi mindenre honnan volt energiája? Jó kérdés, ugyanis alig evett valamit. „Tényleg alig ettem. Semmi hús vagy hal. Iskolában is csak két nap ettem az ötből. Nagyon semmit se szerettem, viszont ha hazaértem mindig bevágtam néhány fahéjas zsemlét. Az volt a szabály, hogy maximum csak hármat, négyet soha.” – mesélte nevetve a svéd. „Később, a szünetekben már elhagyhattuk a suli területét, így sokszor hazatekertem és megettem egy-két palacsintát, amit anya csinált. De igazából egészen középiskoláig nem étkeztem megfelelően, szóval a semmiből hirtelen a mindenbe mentem át, ami a táplálkozást illeti.”

A középiskolában, amely egy speciális jégkorong iskola volt, megindult a verseny a fiúk között, így Forsberg lemondott anya palacsintáiról. „Heti három alkalommal edzettünk az iskolával, aztán volt még rengeteg elméleti óra különböző ismeretekről, mint például a táplálkozás. Ezek mellett persze volt sok szabadidőnk is, amelyen mi mindig az edzőterembe mentünk.”

Forsberg együtt járt az iskolába a Vancouver Canucks ikonikus alakjával, Markus Naslunddal. A vele való barátsága még a TV-pucken tornán kezdődött a középiskola előtt, és a mai napig tart.

A TV-pucken egy svéd jégkorongtorna körzeti csapatoknak, ahol az együttesek 15 év alatti játékosokból állnak. Naslund és Forsberg pedig ugyanabból a városból származtak, így egy csapatban szerepeltek, az Ångermanlandban, amellyel 1988-ban meg is nyerték a tornát.

Az évek folyamán Forsberg tehetsége egyre jobban kezdett kiütközni, amelyben Naslundnak is nagy szerepe volt. „Sokkal szívsebben edzek együtt valakivel, mint egyedül. Szerencsés voltam, hogy olyan jó barátom lehettet akkor, mint Naslund. Markus volt, aki vezetett minket. Nagyon lelkiismeretes volt, nem ivott egyáltalán, számára minden csak a hokiról szólt.”

Foppa 17 évesen debütált a svéd első osztályban a MODO színeiben, 18 évesen már felnőtt világbajnokként ünnepelhetett, egy évvel korábban, 1991-ben pedig a 6. helyen draftolta a Philadelphia Flyers - Naslundot szintén 91-ben a 16. helyen választotta a Pittsburgh - akik aztán egyből túladtak rajta. Forsberg a Quebec Nordiques együtteséhez került a Lindros-csere részeként (Lindrost választották elsőként a 91-es drafton), akikkel (95-től Colorado Avalanche) karrierje legszebb sikereit érte el.

Még mielőtt bemutatkozott volna az NHL-ben olyan bravúrokat sikerült végrehajtania, amikről a legtöbben csak álmodozhatnak. Az 1992-es junior világbajnokságon 7 mérkőzésen 31 pontot szerzett. Ezzel új rekordot állított fel, amit nagyon nagy valószínűséggel senki sem fog megdönteni. „Ez a rekord sohase fog megdőlni.” – vélekedett Naslund is, aki Forsberggel egy sorban szerepelt a vb-n. Az 1994-es Olimpia döntőjében pedig az ő büntetőjével nyertek a kanadaiak ellen. (Persze még kellett utána Tommy Salo védése is.) Ezzel a bizonyos egykezes büntetővel Forsberg berobbant a köztudatba, hazájában többek között a Svéd Posta bélyeget készített a legendás mozdulatról.

Forsberg így vélekedett a döntőt követően a büntetőjéről: „ A lövésem olyan rossz, hogy valami mást kellett kitalálnom.”

Így pedig több év távlatából: „Mindig is fontos része volt, és lesz is a karrieremnek. Ez a büntető katapultált a jégkorongvilág sztárjai közé.”

Tengerentúli pályafutását a 94-es Olimpia után kezdte meg, ahol mindössze csak egy szezont kellett várnia első Stanley Kupa győzelmére, amelyet a 95-96-os szezonban szerzett meg a Coloradóval, majd a 2000-2001-es szezonban ismételhetett. Olyan játékosokkal alkotott egy csapatot, mint Joe Sakic, Milan Hejduk vagy Patrick Roy.

18 évesen világbajnok, 20 évesen olimpiai bajnok, 22 évesen Stanley Kupa győztes.

30 éves korára már szenvedett vállsérüléstől, törtek el bordái, kétszer is volt agyrázkódásban része, és a lépe is megrepedt, ami miatt az egész 2001-2002-es szezon alapszakaszát kihagyni kényszerült. A sok különböző sérülése ellenére mégis a lábproblémái jelentették pályafutása legnagyobb kihívásait. A 2000-es évektől egyre kevesebb mérkőzésen tudott pályára lépni, és ugyan még a 2010-es szezonban megpróbált visszatérni, de két mérkőzés után bejelentette végleges visszavonulását, többek között lábproblémájának köszönhetően.

Forsberg 859 NHL mérkőzésen 1056 pontot szerzett. 2011. október 8-án a Colorado visszavonultatta 21-es mezszámát. Jelenleg a MODO svéd jégkorongcsapat általános igazgatóhelyettese.

És mégis, mi tette Forsberget azzá, amivé? A tehetségén túl a hatalmas győzni akarása.

„Az akarata juttatta a csúcsra. Mikor a szemei tűzben lobogtak, tudtad, hogy mérkőzés lesz”- nyilatkozta Roger Hansson, aki a 92-es vb-n és a 94-es Olimpián is Forsberg csapattársa volt.

„Ami először eszembe jut Peterről, az a gyilkos ösztöne és a győzni akarása. Mindig meg akarta nyerni a meccseket és a legjobb akart lenni. Sose félt új dolgokat kipróbálni a pályán, és nem lett ideges a sorsdöntő pillanatokban sem. Mindig képes volt ugyanazon a magas színvonalon játszani, legyen szó utcai hokiról vagy a Stanley Kupa döntőjéről. Ahol mások nyomást éreztek, ő lehetőséget. Lenyűgöző volt látni, hogy meddig képes elmenni azért, hogy újra játszhasson, a sok műtéttel, beavatkozással a háta mögött, még úgy is, hogy már mindent megnyert. Ő csak hokizni akart, ehhez értett a legjobban. Ez az, ami naggyá tette.” – vélekedett Naslund.

„Teljesen más ember voltam a jégen. A győzni akarásom teljesen átvette a hatalmat felettem a pályán. A jégen kívül én voltam a legrendesebb, legkedvesebb fickó és egy rossz szót se szóltam volna a bíróknak, de a pályán már 5 perc játék után képes voltam kiabálni velük. Az se érdekelt, ha 13 ezren voltak a stadionban. Csak egy dolog érdekelt: a győzelem.”- jellemezte magát Foppa.

Egy biztos, Forsberg kvalitású játékosok nem hogy évente, de tíz évente is ritkán hagyják el a jégkorong akadémiák kapuit.

A cikk Risto Pakarinen ESPN-en és az nhl.com-on megjelent írásain alapult.

Hozzászólások