NHL - "Nem szégyellem bevallani, hogy mentálisan beteg vagyok" – Robin Lehner története
"Nem szégyellem bevallani, hogy mentálisan beteg vagyok" – Robin Lehner története
Fotó: Europress/AFP

"Nem szégyellem bevallani, hogy mentálisan beteg vagyok" – Robin Lehner története

HosszabbitásHosszabbitás
2019/09/26 10:55
Az észak-amerikai profi jégkorongbajnokság (NHL) a sportág legnépszerűbb versenysorozata, amelynek mérkőzéseit világszerte milliók követik. A hatalmas pompa, a sikerek és a sportágba áramló és ott koncentrálódó töménytelen pénz azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a játék valódi szereplői, a játékosok gondtalanul élik az életüket, sőt. Sokan közülük nagyon nehezen tudnak megbirkózni a rájuk nehezedő nyomással, és sok esetben tudatmódosító szerek által keresnek menedéket. Jelen írás egy olyan NHL játékosról szól, aki saját bevallása szerint is óriási mélységeket járt meg, mire visszajutott arra a szintre, ahol a függősége előtt is járt. Nyílt, őszinte kiállásával azon társainak szeretne példát mutatni, akik hasonló gondokkal küszködnek, de nem mernek segítséget kérni.

Robin Lehner 1991. július 24-én született Göteborgban. A Svédországban nagy népszerűségnek örvendő jégkoronggal tízévesen ismerkedett meg, innentől kezdve egyértelmű volt, hogy ez a sportág váltja a kissrác életében az addig űzött labdarúgást. A kapusposzton bevethető játékos fokozatonként lépdelt előre a svéd ligarendszerben, mígnem 2009-ben az Ottawa Senators draftoltjaként áttette székhelyét Kanadába. Itt előbb a különböző bajnokságokban (OHL, AHL) szereplő farmcsapatokban kapott lehetőséget, majd egy sérülés folytán 2010. október 16-án négy perc erejéig debütált az NHL-ben a Senators Montreal Canadiens elleni mérkőzésén. Ettől az évtől kezdve Lehner sorozatosan ingázott a farmcsapat és az NHL keret között, majd 2013-ban megkezdte az első teljes idényét a Senatorsban. A következő évben újabb három évre aláírt a csapathoz, egy csereüzlet keretében azonban 2015-ben Buffaloba került.

lehner2.jpg Fotó: Europress/AFP

A Sabresnél felemás szezonokat töltött, teljesítményében minden bizonnyal nagy szerepet játszott az évek során kialakult alkohol- és gyógyszerfüggősége. A kétgyerekes családapát végül nem marasztalta a csapat, aki így 2018. július 1-jén szabadügynökké vált. Mielőtt azonban a kapus következő állomáshelyét megneveznénk, menjünk kicsit vissza az időben.

Bizonyított tény, hogy a mentális felkészülés manapság legalább annyira hangsúlyos az élsportban, mint a kitűnő fizikai állapot. Nincs ez másként egy olyan kemény kontaktsportban sem, mint a jégkorong. Mint ahogyan arról David Musial, a debreceni székhelyű DEAC Erste-Liga csapatának vezetőedzője honlapunknak adott júliusi interjújában is említést tett, külön szakember hiányában ő maga igyekszik odafigyelni arra, hogy a játékosai jó állapotban legyenek mentális tekintetben is, hiszen ez kulcsfontosságú egy-egy mérkőzés kimenetelét illetően. Robin Lehner egy ideig magában tartotta a sokszor démonszerű látomásait, az alkoholproblémáit, amely miatt felesége két gyermekükkel vissza is költözött Svédországba, mígnem végül 2018. április 4-én önként bevonult az arizonai The Meadows klinikára, amely kifejezetten függőségek és pszichikai traumák feldolgozására szakosodott intézmény. A kezdet természetesen elképesztően nehéz volt, erről így vallott a hálóőr: „Folyamatosan rémálmaim voltak, őszintén nem tudom, hogy az első ott töltött hónap emlékei valósak-e, megtörténtek-e egyáltalán.” Nem csoda, hogy így reagált a szervezete az elvonásra, hiszen Lehner teste annyira hozzászokott az alkoholhoz és az altatókhoz az évek során, hogy elmondása szerint alvásai nélkülözték a REM fázisokat az elmúlt nyolc évben.

„Elkezdtem látni dolgokat, hajmeresztő, vad dolgokat. Ezek a látomások igazából az agyam reakciói voltak, ahogy újra normálisan kezdtem aludni. Hatalmas felismerés volt megtapasztalni, hogy mit okoztam magamnak az elmúlt időben.”

A kapus elszántságát és gyógyulási szándékát jól mutatja, hogy az eredetileg hat hetesre tervezett Meadows-beli tartózkodása végül, saját kérésére, három hónaposra nyúlt. Támogató felesége, Donya erről így vélekedett: „Azt hiszem félt attól, hogy visszatérjen a való világba, ezen kívül pedig úgy érezte, hogy még bőven van munkája önmagával.”

A klinikai tartózkodás után Robin Lehner csoportos foglalkozásokat látogatott, ahol gyógyszerfüggők és alkoholfüggők gyűltek össze a kezelés bizonyos stádiumában. Ahogy azonban orvosai mind jobban megismerték őt, és hallottak Lehner gyógyszerek általi „önterápiájáról”, valamint öngyilkos gondolatairól, rájöttek, hogy a probléma túlmutat a függőségen.További vizsgálatok sorozata végül kimutatta, hogy Lehner bipoláris zavarban, figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarban(ADHD) és gyerekkori élményekből fakadó poszttraumatikus stresszben szenved. Amikor a játékos felesége, Donya Lehner szembesült a diagnózissal, elmondása szerint a rémület helyett inkább fellélegzett, hiszen ez végre magyarázatot adott férje elmúlt évekbeli viselkedésére.

A terápia végeztével Lehnert új emberként kapta vissza a családja, a játékos elkötelezett volt a kiutalt gyógyszerek használatában, valamint a józanság betartásában. Miközben belevágott az NHL és a liga játékos szakszervezetének közös, anonim rehabilitációs programjába, csapata, a Buffalo Sabres felbontotta a szerződését, és így szabadügynökké vált. A csapatkeresés során legszűkebb köre azt javasolta, hogy tartsa titokban a gyógykezelését, mivel ez letörölhetetlen stigmát helyezne amúgy is megtépázott renoméjára. Robint azonban épp az anonimitás, a szerinte indokolatlan bujkálás sarkallta arra, hogy nyílt lapokkal játsszon. Pár nappal szabadügynökké válása után, 2018. júliusában, egyéves szerződést írt alá a New York Islandershez, ahol önként elkötelezte magát az őszinteségre, hiszen már a tárgyalások során is nyíltan beszélt a klub általános igazgatójának, Lou Lamoriellonak arról, hogy min ment keresztül a megelőző fél évben, és hogy mi várhat még rá. Ugyancsak az elmúlt év szeptemberében újabb szintre emelte az általa következetesen követett transzparenciát, amikor is egy végletekig őszinte, nyílt, vallomásszerű írást közölt a The Athletic c. magazinban, feltárva függőségét és az ellene folytatott harcát:

„Mindeddig soha egyetlen józan szezonom sem volt még a jégkorongban. Amikor gyógyszerekkel felturbóztam magam, láttam magam előtt a mintát, amit követnem kell. Felfokozott állapotban jó kapus voltam, depressziósként már nem annyira.”

Az addig példátlanul nyílt kiállásra a liga legfelső vezetéséből érkezett a reakció: „Úgy vélem olyan korban élünk, ahol az átláthatóság és a hitelesség nagy érték. Mindazonáltal nem tudok visszaidézni az NHL-ben töltött időmből még egy olyan játékost, aki ilyen kényes kérdésekben ennyire nyílt és őszinte lett volna.” – méltatta Lehnert Gary Bettman, az NHL első embere.

lehner.jpg Fotó: Europress/AFP

Az őszinte szándék és a mindent legyőző akarat pedig meg is hozta a gyümölcsét. A New York Islanders bejutott a 2018/2019-es NHL idény rájátszásába, ahol általános meglepetésre az első körben elsöpörte az útból a Pittsburgh Penguinst. A sikerben elévülhetetlen érdemei voltak Robin Lehnernek, aki teljesítményéért bezsebelte a liga legjobb kapusának járó Vezina-díjat, valamint csapattársával, Thomas Greisszel együtt megkapta a legkevesebb kapott gólért járó Jennigs-díjat. Újabb egyéni elismerésként Lehner megkapta a Masterton-díjat is, amelyet a kitartásáért, sportemberi mivoltáért és a jégkorong iránti elkötelezettségéért ítéltek oda neki.

Az NHL las vegasi díjátadóján fekete öltönyben megjelenő kapus az elismerések átvételekor eképpen szólt a hallgatósághoz: „Nem szégyellem bevallani, hogy mentálisan beteg vagyok, ugyanakkor ez nem jelenti azt,, hogy gyenge is lennék.”

Azt gondolhatnánk, hogy Robin Lehner megtalálta a számításait az Islandersnél, és hosszú távra megoldást jelenthet a csapat kapujában. Mindössze két héttel a díjátadó után azonban, teljesen váratlanul, megakadtak a szerződéshosszabbítási tárgyalások a klub és a játékos között, amelynek következtében a new yorkiak végül leigazolták Semyon Varlamovot, Lehner szerződését pedig nem újították meg. A korábban a legszűkebb kör által vizionált stigma és a hozadékai beigazolódni látszottak, Lehner potenciális veszélyforrást jelentett a kapust kereső csapatoknak, hiszen ő volt „az ember, akit elvonón kezeltek”. Más kérdés, hogy más játékosokat is kezeltek és kezelnek hasonló, vagy akár súlyosabb problémákkal, csak éppen ők nem beszéltek róla. Az élet azonban igazságot szolgáltatott, a cserekapust kereső Chicaco Blackhawks ugyanis megállapodott a svéd hálóőrrel, aki újabb egyéves szerződést írt alá. Alapvetően tehát tartaléknak szerződtették, de egy olyan hosszú szezonban, mint az NHL, egészen biztosan meg fogja kapni a lehetőséget a kapuban.

Robin Lehner élete és pályafutása óriási hullámhegyekkel és mély hullámvölgyekkel tűzdelt. Miután felismerte, hogy segítségre van szüksége, nem félt rálépni egy ismeretlen útra, sőt, a bizalmasaitól kapott tanácsok ellenére a nyilvánosság előtt is vállalta és vállalja a múltját. Példamutató kiállása egészen biztosan másokat is megérint, és talán segít abban, hogy a betegséget, a függőséget ne csak gyógyítani lehessen, hanem megelőzni is.

via ESPN

Szöveg: Nánási Antal

Hozzászólások