NFL - Köszi, srácok, már tudom, mi a bajom az amerikai focival
Köszi, srácok, már tudom, mi a bajom az amerikai focival
Fotó: Sports Illustrated

Köszi, srácok, már tudom, mi a bajom az amerikai focival

Mártha BenceMártha Bence
2019/02/05 13:52

Úgy vagyok az amerikai focival, mint Adrian Mole a rögbivel: semmi kifogásom ellene, ha remek elfutásokat kell néznem, de a meccsek 90 százaléka tökéletesen hidegen hagy. Nem kapcsolom el mindig, de azért gyakrabban igen, mint nem. Tegnap rájöttem, hogy miért.

Nem állnak messze tőlem az észak-amerikai sportok, a hokit és a kosárlabdát kimondottan szeretem, sőt 10 éven keresztül baseballoztam (éljen soká… vagyis nyugodjon békében a nagyszerű Veszprém Fireballs). Még a lacrosse-t is csípem, de valahogy az amerikai futball soha nem ragadott magával igazán.

Pedig majdnem három évig ültem egy asztalnál az egyik legpatentebb football-tartalmat készítő blog, a Fűzővel Kifelé! alapítójával, Lukács Danival, akit hülyébbnél hülyébb kérdésekkel bombáztam, hogy megértsem a játék lényegét, de nem sikerült a szabályokon értelmezését jelentő alfánál szignifikánsan messzebbre jutnom.

Adj, király, katonát!

Az európai kivagyisággal vegyes kispolgári gőg miatt rosszul indult a kapcsolatunk, hiszen már a játék nevét is konkrét sértésnek éreztem. A hideg kiráz, ha meghallom, hogy soccer, miközben footballnak hívják azt a sportot, amihez se a lábnak, se a labdának nincs köze.

Soccer MemesSoccer Memes Fotó: Europress/AFP

Ezen túljutva aztán Daninak köszönhetően sok-sok órát feccöltem a játék megértésébe (sőt, a 0-16-os szezonjuk után még csapatot is választottam magamnak a Detroit Lions személyében), és végignéztem egy csomó meccset. Még azt sem mondhatom, hogy nem akadt köztük, amit élveztem, de a szabályok ismeretének birtokában is csak azt láttam, hogy ez nagyjából a gyermekkorunkban játszott Adj, király, katonát! kicsicsázott változata.

Nincs ezzel semmi baj, az első ismert csapatjátékok, a futball ősének számító rögbi, illetve az amerikai őslakosok által már 3-400 éve is játszott lacrosse, és a még régebbi, közép-ázsiai buzkasi mind arról szóltak, hogy el kell vinni valamit valahova, az ellenfélnek pedig meg kell ebben akadályoznia. Csak jó sok szabályt kell belezsúfolni, és máris izgalmas lesz.

Köszönetnyilvánítás!

Mint amikor az ember átvesz egy jelentős díjat, és a szüleitől a menedzserén át az általános iskolai technikatanárán át mindenkinek megköszöni: 

hálás vagyok a New England Patriotsnak, a Los Angeles Ramsnek, de legfőképpen a feleségemnek, hogy tegnap rájöttem, mi a bajom igazából az amerikai futballal.

Superb OwlSuperb Owl Fotó: Reddit

Szóval tegnap este rábírtam az olasz futballban akarata ellenére nagy jártasságot szerző feleségemet, hogy üljön le velem megnézni a superb owlt. Csak két kikötése volt: hogy a minimális élvezhetőséget garantáló legalapvetőbb szabályokat mondjam el neki, és hogy közben legyen ideje megtalálni az ideális csillárt a felújított nappalink plafonjára. Aztán ahogy az lenni szokott, a szűz szem sokkal fontosabb dolgokat vett észre, mint egy (kicsit) gyakorlott(abb).

Az ott Cristiano Messi, kincsem!

Kifutnak a csapatok a pályára, és Babi első kérdése egyből spot on: “Szerinted hány amerikai ismeri amúgy a római számokat?”. Aztán elröhögcséltünk egy sort a Maroon5-on, és a kivetítőre kerüléstől eszüket vesztő embereken, majd amikor elkezdődött a meccs, rámutattam Tom Bradyre. “Ez a csávó ott Messi és Ronaldo egyben, meg Muhammad Ali, Michael Jordan és Wayne Gretzky”.

Cristiano MessiCristiano Messi Fotó: USA Today

Brady elszalasztotta a lehetőséget, hogy lenyűgözze Babit, csípőből dobott egy interceptiont, és egyébként is elég halvány meccse volt, de azért valamikor a félidő környékén elhangzott, hogy “nem őt akarták legyúrni alvás közben a Ted 2-ben?”. De igen.

Babi gyorsan fogta a “mozgó gólvonal” koncepcióját (first-down line), sőt a második negyedre már megvolt az is, mi miért szabálytalan. Értette a mezőnygólt is, bár meg volt lepve, hogy az elsőt nem tudta elrúgni a kapuig a specialista, mert volt velem egy Napoli-Juve kupadöntőn, ahol a melegítésnél egy csomó labda jött a lelátóra. De hazudnék, ha azt állítanám, hogy élvezte a meccset, és nem azért, mert egyébként is nézhetetlen volt.

Jöttek a fontos kérdések

“Hol van Messi?” - kereste Bradyt a Rams első támadásánál.

“Most a védősor van fent, ő meg a támadók irányítója.”

“Két soruk van?”

“Igazából három, van egy speciális egység is.”

“Az mit csinál?”

“Vannak speciális játékhelyzetek, amiknél ők vannak a pályán.”

“Ja, és még van az a bajszos is, aki csak akkor van fent, ha seggbe kell rúgni a labdát… itt nincsenek olyanok, akik mindenben jók?”

És még csak nem is itt esett le, hogy mi a bajom ezzel a játékkal. Hanem kicsit később, egy jól levédekezett futójátéknál, amikor Babi értetlenkedve, sőt kicsit már bosszankodva tette fel a tökéletes kérdést.

“Most mi a francnak futott nekik? Mit gondolt, hogy majd átengedik? Ott volt mellette a társa, oda kellett volna passzolnia neki a labdát, mert előtte meg nem volt senki.”

Elkezdtem magyarázni, hogy ezek a figurák nem passzolnak soha, mert nem az a dolguk, és kockázatos. Akinek meg odaadhatta volna, annak nem az a dolga, hogy fusson, de közben rájöttem, hogy én sem értem, miért nem adta oda a labdát. És ekkor a félamatőr, egy szaki szemében biztosan nevetséges magyarázkodás közben jöttem rá, hogy igazából miért nem tudtam soha értékelni az amerikai futballt.

Specialisták vs all-round playerek

A football az egyetlen sport, ahol ha tök béna vagy, akkor is lehetsz posztereken szereplő világsztár bizonyos posztokon. Sőt, van olyan játékos, aki úgy tud le egy sikeres, rengeteg győzelmet hozó, anyagilag is alaposan megbecsült karriert, hogy hozzá sem ér a játékszerhez (szándékosan nem labdát írtam), nemhogy gólt nem szerez.

Chubby Checker and the Fat BoysChubby Checker and the Fat Boys Fotó: Carven

Tudat alatt azért nem éreztem soha a csúcsteljesítményt a játékban, mert számomra egy csapatjáték sztársportolója nem lehet annyira egydimenziós, hogy bizonyos játékhelyzetekben nem lehet pályára küldeni. Oké, sok labdajátékban van kapus, de egyrészt ma már velük szemben is követelmény, hogy jól bánjanak a labdával, tudjanak passzolni, másrészt belőlük egy van. Egy amerikaifoci-csapatban meg csak ilyenek vannak. 

Nagyon becsülöm, ha valaki a labdával a hóna alatt is 10 mp körül pörgeti a 100 métert. Imádom, hogy az irányítók egy aerodinamikai selejttel 80 méterről kidobják az uborkát egy hotdogból. Elfogadom, hogy remek ütemérzék és robbanékonyság kell egy másfél mázsás falembertől egy sackhez. Még azt is, hogy a vezetőedző mellett van egy támadó- és egy védőedző is.

De nem tudom egy helyen kezelni a teljesítményt a többi csapatsporttal, ahol nem vagy, hanem és szerepel a kritériumlistán az ügyesség, gyorsaság és keménység között. 

Ahol előfordul, hogy egy-egy játékos megél abból, ha csak az egyikben kiemelkedő, de ez inkább a kivételt erősítő szabály, mintsem minden egyes játékosra vonatkozó alapvetés.

Mindenhol vannak specialisták

Valószínűleg igaz, hogy az amerikai futball olyan fejlettségi szintet ért el, hogy tényleg muszáj minden játékhelyzethez specialistákat alkalmazni, és mivel rengeteget áll a játék, simán van idő cserélgetni a játékosokat. Elfogadom azt az érvelést is, hogy minden csapatsportban vannak támadó, illetve védőspecialisták, de nem érzem úgy, hogy Didier Dinart, Dennis Rodman és Nigel de Jong inkább cáfolná, mint megerősítené a véleményemet.

Egyszerűen azért, mert a fent említett védekező specialistáknál inkább arról van szó, hogy a játék egy bizonyos elemében kiemelkedően jók, nem arról, hogy a többiben teljességgel használhatatlanok.

És persze az sem kizárt, hogy egyszerűen csak annyira hülye vagyok a játékhoz, hogy képtelen vagyok felfogni a lényegét. Mindenesetre az tény, hogy ha a Rams futója annál a bizonyos akciónál tényleg passzol, és akinek adja a labdát, az képes nemcsak elkapni, de mondjuk elég gyorsan futni is vele, akkor talán nem verik kopaszra őket a döntőben. 

Ja, és a Maroon 5 übergáz!

Hozzászólások