NFL - A tűzvonalban, de nem a rivaldafényben
A tűzvonalban, de nem a rivaldafényben
Fotó: Europress/AFP

A tűzvonalban, de nem a rivaldafényben

HosszabbitásHosszabbitás
2019/09/20 12:26
Ha egy amerikaifoci-meccsre gondolunk, valószínűleg egy szép touchdown jut eszünkbe. Vagy egy futás, melynél a running backnek sikerült átverekednie magát a védelmen és sok yardot szereznie csapatának. Ezek mögött a megmozdulások mögött mindig áll valaki, pontosabban valakik, akik lehetővé teszik, hogy a támadóegység tündököljön. Egyetlen yard vagy pontszerzés sem sikerülne anélkül az öt ember nélkül, akik a támadófalat alkotják.

Ezek a fiúk nem szoktak hosszú átadásokat dobni és elkapni, nem szoktak labdával a kezükben futni. Mégis csöndben segítik csapattársaikat, hogy ezek megvalósuljanak.

Hogyan teszik mindezt? A támadófal egyetlen tagja kerül csak a labda közelébe, a center, aki feladja azt az irányítónak. Ezeknek a hatalmas embereknek igenis sokat köszönhet a csapat, még akkor is, ha távol maradnak a sport látványos részétől. De akkor mit is csinálnak?

Gondolatban menjünk végig egy támadás lehetséges játékain. Tudom, nehéz nem az érdekes részére, az elkapókra, a futókra és az irányítóra figyelni. De most nézzük azokat, akik a pálya közepén állnak, azt a nagy csoportot, akikkel nem szívesen futnánk össze a sötét utcán. Vizsgáljuk meg minden mozdulatukat!

Kezdjük a futójátékkal: a running back megkapja a labdát és elindul. De merre is? Keresi a blokkokat, a rést a pajzson. A helyet pedig nem mások csinálják, mint a támadófal tagjai. A futónk arra fog menni, amerre a pufik nyitják neki a folyosót. A futónak mindig a játék elején van a legnehezebb dolga: a labda közelében a legnagyobb a népsűrűség. Minél messzebb sikerül eljutnia, annál kevesebb védővel kerül szembe. A játék elején a futó próbálkozásai az átjutásra reménytelenek lennének a támadófal tagjai nélkül, akik alázatos faltörő kosként mennek előre, hogy a mögöttük jövő játékosnak teret engedjenek.

A futónak akkor van esélye a védők ellen, ha helyet kap a faltólA futónak akkor van esélye a védők ellen, ha helyet kap a faltól Fotó: Europress/AFP

A futásoknál tehát elengedhetetlen a falemberek jelenléte. A blokkjaik létfontosságúak a futó számára az első néhány yardon. A futó minél jobban összeszokik a támadófallal, annál többet tud előrehaladni.

Térjünk át a passzra: az irányító megkapja a labdát, és várja, hogy az elkapók üres területre mozogjanak. Ezt teljesen nyugodtan megteheti, mivel a fal biztosítja számára az időt, nem engedik közel hozzá a védőket. Ha ez nem így történik, az irányítót sackelik, és máris yardokat vesztett a csapat. Ha az irányító menekülni kényszerül a védők elől, nem tud a dobás pontosságára koncentrálni. A labda nem talál embert, oda még egy lehetőség az előrejutásra. Az irányító csak a fal által alkotott zsebben van biztonságban.

Persze két támadófal között is akadnak különbségek. Vannak jobbak és rosszabbak. A szemléltetéshez képzeljünk el egy zsákot! Igen, az a tökéletes, ha ez a zsák mindenhol erős anyagból van. De ez túl drága lenne, nem mindenki engedheti meg magának. Éppen ezért valamennyit kénytelenek vagyunk engedni. Dönthetünk úgy, hogy a zsákunk jó minőségű anyagból lesz, viszont lesz rajta pár lyuk. Így hasznavehetetlenné válik, minden kiesik belőle. Viszont, ha kicsit silányabb alapot választunk neki, de az mindenhol ép, akkor van egy zsákunk, ami jó mindenre. Igaz, nem néz ki olyan jól, mintha mindenhol minőségi textilből szabták volna.

Még a GOAT is csak akkor hatékony, ha van zsebeMég a GOAT is csak akkor hatékony, ha van zsebe Fotó: Europress/AFP

Nincs ez másképp a támadófalnál sem. Értékesebb az az offensive line, ahol mind az öt játékos átlagos képességekkel rendelkezik, mint az, ahol van három kiemelkedően játszó pufi és kettő, akik enyhén szólva soha sincsenek a helyzet magaslatán. Rosszabb a helyzet, ha gyengébb anyagból van a zsákunk és még lyukas is, de fontos, hogy előbb foltozzuk be, mint, hogy az anyagot cseréljük ki. Mit ér a liga legjobb centere, ha körülötte mindenki borzasztó teljesítményt nyújt: nem védik meg az irányítót, nem blokkolnak a futónak. Az ő játéka is pocsékba megy.

Aki kicsit jobban benne van az amerikai fociban, vagy játszott már, az szépen lassan megtanulja megbecsülni a falat. De vajon ez megmutatkozik a játékosok pénztárcájának vastagságán is? Az NFL legjobban fizetett játékosa Russell Wilson. A Seattle Seahawks 35 millió dollárt ad neki évente, és Wilson a szerződés teljes időtartama alatt 107 milliót kap kézhez. A legtöbb fizetést kapó offensive lineman a Raidersben játszó Trent Brown. Az ő éves gázsija 16,5 millió dollár, ami kevesebb, mint fele Wilsonénak. A garantált fizetése pedig 36,25 millió. Persze nem kell neki sem tartania az éhen pusztulástól. De még ő sincs a 25 legjobban kereső játékos között, míg a top 10-et irányítók alkotják.

A támadófal-játékosok értékét nem a megkeresett zöldhasúak mennyisége mutatja. A legjobbak között is akadnak legjobbak, akik minden támadó egységnek gyöngyszemei, vezérei lehetnek. Nézzük meg, kik alkották tavaly a liga álomcsapatában a támadófalat! A legjobb center a Philadelphia Eagles játékosa, Jason Kelce lett. Egyetlen egyszer engedett sacket egész szezon során. Emellett említésre méltó, hogy egymást követő 72 mérkőzésen volt kezdő, ezzel ő a második a posztján az NFL örökranglistáján. A bal guard Quenton Nelson az Indianapolis Coltsból. Az újonc azzal harcolta ki magának ezt a helyet, hogy minden esetben pályán volt, mikor a Colts támadott (ez 1136 játékot jelent!), ez idő alatt csupán kétszer vitték földre az irányítót az ő hibájából. Nelson az első falember, akit megválasztottak a hónap támadójátékosának (októberben). A jobb guard a Dallas Cowboysból került ki Zack Martin személyében, aki egyetlen egyszer hátráltatta csapatát büntetéssel, ez is egy 5 yardot érő false start volt. A jobb oldali tackle helyét Mitchell Schwartz foglalja el, aki jelenleg a Kansas City Chiefs játékosa. Schwartz nyolcéves karrierje során eddig egyetlen támadójátékot sem hagyott ki. És végül, de nem utolsó sorban a fal talán legfontosabb pozíciója, a bal tackle. Az irányító vak oldalát idén David Bakhtiari védte legjobban. A Green Bay Packers játékosa csupán 25-ször engedett siettetést.

Zack Martin (70), a liga egyik legjobb guardjaZack Martin (70), a liga egyik legjobb guardja Fotó: Europress/AFP

Ha nincsenek elit játékosaink, az sem gond. Ha egységként működnek, feladhatják a leckét a védőknek. De a jó offense receptje minden esetben így kezdődik: végy egy jó támadófalat. Ezek nélkül a nagy emberek nélkül egyik csapat sem lehet sikeres. Ők azok, akikről a legkevesebbet beszélünk, ha minden jól megy, viszont őket hibáztatjuk, ha nem halad előre a támadás. Az irányító rosszabb teljesítményének gyakori oka a zsebben rendelkezésére álló idő rövidsége. A futó pedig nem tud előre haladni, ha nem kapja meg a szükséges helyet. Az élet igazságtalan: mindig a „vékonyak” kapják a dicséretet, a pacsikat a sikeres megmozdulások után, nem is beszélve a nagy pénzekről…

Ez azonban nem bátortalanítja el őket attól, hogy játszanak, és jól érezzék magukat közben. Megkérdeztem a magyar harmadosztályban játszó CFS Guardians centerét, Rácz Tamást, milyen belülről a támadófalak élete.

„Tavaly augusztus végén jöttem le először a Guardians edzésére. Viszonylag sokat tudtam az amerikai fociról, azonban elképzelésem sem volt, milyen lehet ez a sport igaziból. Egy valamit biztosan tudtam: én a támadó falban szeretnék játszani. Azóta is azt gondolom, hogy nem játszanék más poszton. Az itt játszó srácok gyakorlatilag a testvéreim lettek. Közben az edzők döntése alapján én lettem a center, ami még plusz motivációval is járt. Az első bajnoki idényben megtapasztaltam a poszt szépségét és árnyoldalát is, nem tudtam, hogy ennyire összetett a center játéka. De azt az érzést nem tudom leírni, amikor a playek előtt összeáll a csapat, mindenki figyel az irányítóra, mi következik, és utána együtt indulunk a „csatába”. Amikor meccsen 35 fok melegben a sokadik futójáték után már alig bírsz menni, de látod a társadon, hogy nem hagyja magát, újra és újra odaáll melléd és harcol melletted. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy elkezdtem amerikai focizni, és hogy az o-falban játszom. Új barátaim és gyakorlatilag a második családom lettek a srácok, értük nagyon sok mindent megtennék.”

Ezeknek a monumentális sportolóknak méretük mellett a játékuk miatt is kijár a tisztelet. Igazi óvó-védő fickók, akik szótlanul végzik dolgukat. Mindenáron megvédik a mögöttük álló, kisebb termetű játékosokat a pályán. Ők azok a névtelen hősök, akik nélkül nem beszélhetnénk touchdownokról, nem beszélhetnénk amerikai fociról.

Szöveg: Semjényi Anna

Hozzászólások