NBA - Visszavonul Vince Carter, aki 20 év alatt Air Canadából Yodává vált
Visszavonul Vince Carter, aki 20 év alatt Air Canadából Yodává vált
Fotó: Europress/AFP

Visszavonul Vince Carter, aki 20 év alatt Air Canadából Yodává vált

HosszabbitásHosszabbitás
2020/07/02 14:39
Ha valaki az ezredforduló környékén kezdte el követni az NBA-t, nagyon sok olyan fiatal kosarast láthatott a parketten, akik igyekeztek a Jordan-korszak után tátongó űrt betölteni. Eredményességben többen próbáltak közelíteni a chicagói legendához: Kobe Bryant, Tim Duncan, Kevin Garnett, Paul Pierce, vagy éppen Ray Allen mind-mind az NBA ikonikus játékosai lettek, akik később felültek legalább egyszer az NBA trónjára. A nézők szívét (és ez az All-Star gálákra leadott szavazatokon volt a leginkább kimutatható) kezdetben mégsem ők dobogtatták meg elsősorban, hanem a Toronto Raptors akkori zsákolóbajnoka, a visszavonulását nemrég bejelentő Vince Carter.

 

V. C., Vinsanity, Air Canada, Half-Man/Half-Amazing, Flying Man, Sunshine. Sokfajta becenevet kapott az év(tized)ek folyamán Vince Carter, egyvalami azonban biztos vele kapcsolatban: hatalmas zsákolásai és légiesen könnyed mozgása emberek millióit ültette le a tévéképernyők elé. E sorok írója tinédzserként még az egyik macskáját is Carternek nevezte el. Bár a gyermeki rajongás azóta megkopott, fontos leszögezni: a legtöbbeknek kilenc élet is kevés volna ahhoz, hogy 22 idényt lehúzzanak az NBA-ben, ahogy azt Carter tette. 

Alma matere Michael Jordanhez hasonlóan az Észak-Karolinai Egyetem volt. Már ekkor is kiváló játékosnak számított, mégis csak második számú opció volt egyetemi csapatában: a húzóember az az Antawn Jamison volt, aki később szintén All-Star játékos lett, és 16 évet húzott le az NBA-ben. Bár utolsó egyetemi évükben, az NCAA Final Fourjában nem jutottak be a nagydöntőbe, egyenes út vezetett mindkét játékos számára a 98’-as NBA draftra: Carter az ötödik, Jamison a negyedik helyen kelt el. A sors furcsa fintora, hogy a választó csapatok elcserélték a két jó barát draftcetlijét, így került Carter a Toronto Raptorshoz, Jamison pedig a Golden State Warriors csapatához.

Az akkor új franchise-nak számító kanadai csapat borzasztó mérleggel (16-66) zárta a Carter érkezése előtti szezont. Damon Stoudamire, vagy Marcus Camby nevei nem csengtek rosszul a ligában, de távozásukkal a torontói csapatnak nagy szüksége volt egy igazi raptorra, aki végre színt és lendületet visz a szürke meccsnapokba. Carter már újoncidényében sem okozott csalódást: 18,3 pontot átlagolt a csonka szezonban, bezsebelte az Év Újonca díjat, csapata pedig csak 4 meccsel maradt le a rájátszást érő keleti 8. helytől. Ami nem jött össze 1999-ben, az sikerült a következő szezonban: Carter playoffba vezette a Toronto Raptorst, a csapat története során először.

A 2000-es év mégsem elsősorban emiatt maradt igazán emlékezetes a kosárlabda szeretők körében. A februári, oaklandi All-Star gála zsákolóversenye legendássá vált az utókor számára. A későbbi győztes, 23 éves Carter egészen valószínűtlen zsákolásokat mutatott be (szélmalom, láb közötti, könyékig gyűrűbe húzás, csak hogy a legismertebbeket említsük). A vert mezőny sem akármilyen nevekből állt: Tracy McGrady, vagy Steve Francis zsákolásai is több másik évben győzelmet érhettek volna. Nem csak a szakírókat és a nézőket, hanem a játékostársakat is magával ragadta a Carter okozta őrület: Shaquille O’Neilék hitetlenkedve kamerázták a fiatal torontói minden mozdulatát.

Ugyanebben az évben Carter tagja lett a harmadik számú Dream Teamnek, amely a Sydneyben zajló olimpia végén ismét a dobogó tetején ünnepelhetett. Látványosságban az ötkarikás játékokon is elvitte a prímet: Franciaország ellen mutatta be a későbbiekben a „halál zsákolása” néven elhíresült mozdulatsorát, amikor páros lábról elrugaszkodva, terpeszben átugrotta a támadóhibára váró, 218 cm magas Frederic Weist. A legenda szerint Carter sem korábban, sem azután nem hajtott végre hasonló, „átugrós” zsákolást, még edzéskörülmények között sem. A válogatott csapattárs, Jason Kidd nyilatkozata mindent elmond Carter tettéről: 

„A meccs fordulópontját az jelentette, amikor Vince Carter bezsákolta a labdát. Azt hiszem, mindenkiben volt félelem és senki sem gondolta, hogy meg fogja tenni, de számomra valószínűleg a legnagyobb játék volt, amit valaha kosárlabdapályán láttam.”     

Nagyot tévedünk azonban, ha Vince Carterben csak a zsákolóbajnokot látjuk. Karrierje csúcsán 10 idényen keresztül 20 pont feletti pontátlaggal rendelkezett, és a játék többi eleméből is mindig igyekezett kivenni a részét. Triplái halálosak voltak, ha kellett gólpasszokat adott, blokkolt, vagy lepattanókat szedett, valamint képes volt feltüzelni a közönséget, „hatodik emberként” a pályára téve a szurkolókat. A nehéz pillanatokban sem hátrált meg, több tucat kulcsfontosságú dobást hajtott végre pályafutása során. 2003 és 2008 között 16 meccsnyerő dobása landolt a gyűrűben, ennél több sorsdöntő kosarat ebben az időszakban csak egy bizonyos LeBron James szerzett.   

Visszatérve a kezdetekre: Carter érkezése versenyképessé – és piacképessé - tette a Toronto Raptorst az NBA parkettjén. Harmadunokatestvérével, Tracy McGradyvel kiegészülve a szakértők a jövő csapatát látták a franchise-ban. McGrady azonban szeretett volna kilépni Carter árnyékából, így 2000 nyarán Orlandóba igazolt. Bár Carter ezután is szép statisztikákat hozott évről-évre, ez rendre kevésnek bizonyult a keleti playoff párharcokban: a rájátszás második körénél nagyobb babérok nem termettek a Toronto számára. Külön fájó lehetett számára a 2001-es rájátszás második köre, amikor a Philadelphia elleni hetedik meccsen, egy pontos hátrányban clutch dobást hibázott, így kiestek.

A három All-Starral felálló Nets sem tudott bajnok lenniA három All-Starral felálló Nets sem tudott bajnok lenni Fotó: Europress/AFP

2004-ben a keret gyengesége és a súlytalan igazolások miatt felszólaló Carter viszonya elmérgesedett a klubvezetéssel és a csapat új edzőjével, Sam Mitchell-lel, így elcserélték a New Jersey Nets csapatához. Itt többek között a korábbi válogatott csapattárs, Jason Kidd és Richard Jefferson mellett próbált közelebb kerülni az aranygyűrűhöz, de az egyre erősödő keleti konferenciában az áttörés nem sikerült számukra. A rájátszásban egy 2010-es főcsoportdöntő pályafutása legjobb eredménye, már az előző évben nagydöntős Orlando Magic színeiben, Dwight Howard oldalán. A gyorsaságából és ruganyosságából sokat veszítő Carter 2011-ben az aktuális címvédő Dallas Maverickshez igazolt, de a Dirk Nowitzki vezette texasiak meg sem tudták közelíteni korábbi sikerüket a következő években. 

A dallasi évek után a 37 éves, nyolcszoros All-Star Carter megtehette volna, hogy számára aprópénzért aláír egy bajnokesélyes csapathoz 1-2 évre, hogy ne hiányozzon a vitrinjéből a Larry O’Brien trófea. Ehelyett a Memphis Grizzlies csapatát választotta, ahol átlagosan 15-20 játékpercet kapva stabil tagja volt a rotációnak. Mindhárom itt eltöltött évében bejutottak a rájátszásba, azonban a korszak nagy nyugati csapatai (egyszer a Golden State, kétszer a San Antonio) rendre útjukat állták a playoff első, vagy második körében. Memphishez köthető egy egyéni elismerés is számára: 2016-ban megkapta az Év Csapattársa díjat. 

Karrierje utolsó éveit szintén kisebb csapatoknál töltötte. Egy év sacramentói kitérő után az Atlanta Hawksnál játszott két évet, túl a negyedik X-en. A Trae Young fémjelezte alakulatban egy újabb becenevet is kapott: „Yodának hívjuk, mert a világ összes tudásával rendelkezik” – mondta viccesen a fiatal hátvéd. Ezt a tudást Carter 60 alapszakasz meccsen mutatta meg utolsó szezonjában, mérkőzésenként majd’ 15 perc játéklehetőséghez jutott, 43 évesen. 

Ha szigorúan az eredményességet szemléljük, talán a csonka szó juthat először eszünkbe Vince Carter pályafutásáról: csonka szezon újoncként, csonka szezon zárásként, valamint csonka az egyéni (MVP) és a csapatelismerések (bajnoki cím) tárháza is. Viszont abban is biztosak lehetünk, hogy élményekben és kitartásban többet adott a világ kosárlabdázásnak, mint a legtöbb kortársa.

Szöveg: Hajdu Zoltán János

Hozzászólások