NBA - A csapat, amely majdnem megállította Kobe-t és Shaqet
A csapat, amely majdnem megállította Kobe-t és Shaqet
Fotó: Europress/AFP

A csapat, amely majdnem megállította Kobe-t és Shaqet

HosszabbitásHosszabbitás
2020/07/05 10:25
A 2000-es évek elején egyértelműen benne volt egy bajnoki cím a Sacramento Kingsben, de csak egyszer volt igazán közel hozzá, azonban a Lakers és a bírók megállították őket.

Vannak csapatok az NBA-ben, amelyek nem nyertek bajnokságot, mégis olyan élénken élnek a rajongók emlékezetében, mint egyes bajnokcsapatok. Egyértelműen ilyen a Steve Nash-féle Phoenix Suns, amely virtuóz irányítója mellett forradalmi támadójátéka miatt vált sokak kedvencévé. Ilyen a 2012-ben nagydöntőbe jutó Oklahoma City Thunder is, amelyben három későbbi MVP (Kevin Durant, Russell Westbrook és James Harden) játszott. A 2000-es évek elején meghatározó csapatnak számító Sacramento Kings talán nem foglal el ilyen jelentős szerepet az NBA folklórban, egyébként joggal, hisz nem voltak akkora sztárjai, mint Durant vagy Nash, és csak egy évben volt igazán komoly esélye a végső győzelemre. Ennek ellenére mindenképpen a fenti kategóriába tartozik.

A Kings már a 90-es évek végén állandó playoff-résztvevővé vált, hiszen a későbbi sikeres keret magja már ekkor Sacramentóban játszott. Itt volt már a csapat legjobbja, Chris Webber, aki már egyetemi évei alatt is sztárnak számított, hiszen a híres-hírhedt Fab Five tagja volt a michigani egyetemen. Itt annyira jó volt, hogy 1993-ban ő lett a draft 1/1-ese, és miután egy évet játszott a Golden State-nél és négyet Washingtonban, 98-ban Sacramentóba került. 

Ugyanabban az évben érkezett a csapathoz Vlade Divac. A szerb center korábban a Lakersnél döntőt is játszott, és az újonc Kobe Bryantért cserélték el Charlotte-ba, innen került később a Kingshez. A Sacramento ugyanebben az évben két fontos fiatal játékossal is erősített, ekkor hozta el a draftról a „White Chocolate” becenéven elhíresült irányót, Jason Williamst, aki ontotta magából a látványosabbnál látványosabb asszisztokat, de teljesítménye hullámzó volt, és a dobáshatékonysága is elég gyengének számított. Rajta kívül pedig áthozták Európából Peja Stojakovicot, aki az első két szezonjában még csere volt, majd a csapata második legjobb pontszerzőjévé és a liga egyik legjobb hárompontos-dobójává nőtte ki magát.

vlade-divac-chris-webber.jpgFotó: Europress/AFP

A Webber-Divac páros rögtön az NBA egyik legizgalmasabb magasember duója lett, és első próbálkozásra bejutottak a rájátszásba, az első körben drámai körülmények közt kaptak ki a Utah-tól 3-2-re. A következő évben ugyanúgy az első körben búcsúztak, ugyancsak 3-2-es vereséget szenvedve, ezúttal a Lakers ellen. 2000-ben Doug Christie-vel erősödött a csapat, aki az egyik legjobban védekező kettese volt a ligának. Ebben az évben a Kings már túljutott a playoff első körén, de aztán ismét a Lakers állta útját, a Los Angeles-iek 15-1-es mérleggel robogtak végig a rájátszáson, így sok más csapat mellett a Sacramentót is kisöpörték.

A következő szezonra a Kings Memphisbe küldte Jason Williamst Mike Bibbyért cserébe, Bibby jobb dobó, jobb védő és összességében egy stabilabb, komplettebb játékos volt a „Fehér csokinál”.  Ezzel megérkezett a hiányzó alkatrész a csapat gépezetébe és Rick Adelman vezetőedző keze alatt összeállt a Bibby-Christie-Divac-Stojakovic-Webber kezdő ötös, őket a padról Bobby Jackson, a cserecenter Scott Pollard és Hedo Türkoglu erősítette. A fiatal török kiscsatár már ekkor hasznosan szállt be a kispadról, de később Orlandóban futott be igazán. Tehát ez volt a 2001-2002-es Sacramento Kings, amely 61-21-es mérleggel megnyerte az alapszakaszt, és eljutott a főcsoportdöntőig, ahol ismét a Los Angeles Lakers várt rá.

mike-bibby-peja-stojakovic.jpgFotó: Europress/AFP

A Lakers zsinórban harmadik bajnoki címéért küzdött, ami úgy is nagy dolog, hogy ezt a korszakot a játékosok minőségét tekintve sokan gyengébbnek tartják, mint az ezt megelőző Jordan-érát, vagy az ezt követő 2003 utáni időszakot. Tehát ez egyfajta átmeneti időszaknak is tekinthető, amikor a 90-es évek nagy sztárjai már kiöregedtek vagy visszavonultak, az új évezred legjobbjai közül pedig még sokan nem érkeztek meg (A 2003-as draft osztály: James, Wade, Anthony, Bosh) vagy nem teljesedtek ki (Nash). 

Ez az átmeneti időszak elsősorban abban mutatkozott meg, hogy a keleti konferencia sokkal gyengébb volt a nyugatinál, az 1999 és 2002 között lejátszott négy nagydöntőben a keleti bajnokok összesen négy meccset tudtak megnyerni. A Lakerst is rendre nyugatról érte a nagyobb kihívás, az állandó vetélytárs a San Antonio volt, amely 99-ben és 2003-ban is bajnok lett, 2000-ben a Pippen vezette Portland volt nagyon közel ahhoz, hogy a nyugati döntőben legyőzze a Kobe Bryant és Shaquille O’Neil nevével fémjelzett Lakerst, 2002-ben pedig ott volt a Kings.

A playoffban tehát összejött a várt nyugati döntő, és mivel keleten a New Jersey és a Boston küzdött a nagydöntőért, lehetett tudni, hogy 2002-ben majdnem biztosan a Kings-Lakers párharc győztese lesz az NBA bajnoka. Az első meccset Phil Jackson csapata hozta, majd a következő kettőt a Kings. A 4. meccsen a Sacramento a második negyed közepén több, mint 20 ponttal vezetett, majd a Lakers visszajött a meccsbe, de még 12 másodperccel a vége előtt is 2 ponttal vezetett a Kings, ekkor pedig az NBA rájátszások történetének egyik legfurcsább győztes kosarát láthatta a Staples Center közönsége. 

Kobe Bryant kihagyta a dobást az egyenlítésért, majd O’Neal szedte le a lepattanót, de az ő kísérlete rövid lett, az újabb lepattanót Divac ütötte el Shaq elől, azonban az elütött labda egyenesen a triplavonalon álló Robert Horry kezébe került, aki még a dudaszó előtt elengedte a triplát, ami bement. Így bár a Lakers a hosszabbításra ment, megnyerte a meccset. 

A negyedik meccshez köthető az NBA egyik fontos újítása, ugyanis az első félidő végén a Lakers már egyértelműen az óra lejárta után dobott el egy triplát, amit azonban megadtak. A következő szezonban, elsősorban ennek az esetnek a hatásra vezették be a videóvisszanézést. 

Az 5. meccsen visszavágott a Sacramento, a 92-91-re megnyert meccsen Bibby dobta a győztes középtávolit 8 másodperccel a vége előtt.

Két kiélezett végjáték után következett a 6. meccs, ami sajnos a bírók miatt lett emlékezetes, a Bleacher Riport néhány évvel ezelőtt készített listáján a második helyen végzett a legrosszabbul vezetett NBA meccsek között és sokatmondó, hogy csak a 2006-os NBA döntő négy meccse együttvéve előzte meg ezen a listán. A negyedik negyedben 27 (!) büntetőt dobhatott a Lakers és csak 9-et a Kings, a két sacramentói center, Divac és Pollard kipontozódott, emellett kulcspillanatokban egyértelmű faultokat nem fújtak be a Lakers játékosaira, így a címvédő 4 pontos győzelmet aratott. A 7. meccs is nagyon szorosan alakult, a Los Angeles nyerte hosszabbítás után 112-106-ra. A sacramentóiak 20 hárompontos kísérletéből csak 2 (!) ment be, és a ráadás utolsó 2 percében nem szerezetek pontot. Így zárult minden idők talán legszorosabb főcsoportdöntője, ami szomorú módon leginkább a rémes játékvezetésről marad emlékezetes.

A Lakers végül a papírforma szerint 4-0-ra megnyerte a döntőt a New Jersey Nets ellen, így összejött a triplázás. A Kings a következő két évben még élcsapat maradt, de 2003-ban a második fordulóban 7 meccsen vereséget szenvedett a Nowitzki-féle Dallastól, ebben a szériában Webber súlyos térdsérülést szenvedett, közel egy évet kellett kihagynia, és ezután már soha nem volt ugyanaz a játékos, aki korábban. 2004-ben szintén a második kör jelentette a végállomást, amikor szintén 7 meccsen kaptak ki, ezúttal a Garnett vezette Minnesotától. 

Elképesztő belegondolni, hogy a Webber-érában a Sacramento mérlege a mindent eldöntő 5. és 7. meccseken 0-5 volt (2002-ig az első körös párharcok csak három nyert meccsig tartottak). Ez a legfőbb oka annak, hogy ez a kiváló csapat sose jutott el a döntőig, a rájátszás legfontosabb meccseinek legkiélezettebb pillanataiból rendre rosszul jöttek ki, az egyetlen emlékezetes eset, ahol nem ők voltak a drámai végjátékok elszenvedői, az a fentebb említett, Bibby-féle győztes középtávoli. A 7. meccseken a legnagyobb csalódást rendre Stojakovic okozta, aki a Lakers és a Minnesota ellen is 12-ből 3-mat dobott mezőnyből, ez különösen 2004-ben volt fájó, amikor már ő volt a csapat legjobb játékosa.

A Kings 2005-ben és 2006-ban még bejutott a rájátszásba, de mindkétszer kiesett az első körben, a nagy csapat tagjai ezekben az években elhagyták a franchise-t, hogy máshol játsszák le karrierjük befejező szakaszát, a 2002-es kezdő ötös tagjai közül egyedül Peja Stojakovicnak jött össze a bajnoki cím, a 2011-es Dallas fontos kiegészítő embereként.

Miért volt különleges csapat a Kings? Egyrészt egy csapatjátékra épülő, látványos kosárlabdát játszottak egy a mainál sokkal inkább az izolációra épülő ligában. A csapat tele volt sok érdekes karakterrel, akiknek viszonylag kiegyenlített szerep jutott, persze Webber nagy sztár volt, hiszen az első öt sacramentói szezonjában mindig top 10-ben végzett az MVP-szavazáson, de azért nem volt egy Bryant, Duncan vagy Garnett szintű játékos, amilyenek a 60 győzelem körüli, alapszakasz győztes csapatokban szoktak lenni. 

Érdekesség, hogy a Kingsnek volt két szerb kezdője és egy fontos török cserejátékosa, ez ma már nem számítana nagy dolognak, amikor sokkal nagyobb számban és sokkal fontosabb szerepkörökben fordulnak elő nemzetközi játékosok az NBA-ben, de akkoriban különlegesnek számított. Minden értékes tulajdonságuk ellenére sajnos elsősorban azért emlékszünk rájuk, mert ilyen módon kellett elbukniuk, és azért tudjuk kedvelni ezt a csapatot, még két évtized távlatából is, mert sajnáljuk őket.

Szöveg: Bereczky Dávid

Hozzászólások