NBA - Michael Jordan ott van, LeBron James viszont hiányzik a Celtics-legenda ötös listájáról
Michael Jordan ott van, LeBron James viszont hiányzik a Celtics-legenda ötös listájáról
Fotó: Europress/AFP

Michael Jordan ott van, LeBron James viszont hiányzik a Celtics-legenda ötös listájáról

Farkasvölgyi GáborFarkasvölgyi Gábor
2020/05/21 16:48
A kosárlabda rajongókat és szakértőket már jóval a The Last Dance bemutatása előtt foglalkoztatta az a szinte eldönthetetlen kérdés, hogy vajon Michael Jordan, vagy LeBron James az NBA történetének legjobb játékosa. A tíz részes dokusorozat befejeztével a szócsaták csak felerősödtek, kis túlzással már a sarki fűszeres is hozzászólt a témához. A többség úgy gondolja, hogy Michael Jordan minden idők legjobbja, van aki viszont LeBron James-t tartja annak, ám abban szinte mindenki egyetért, hogy a két játékos benne van az első háromban. Paul Pierce, a Boston Celtics legendája azonban máshogy gondolja és véleménye sokaknál kiverte a biztosítékot. 

Paul Pierce ugyanis úgy gondolja, hogy LeBron James egyáltalán nem szólhat bele a GOAT-kérdésbe, mert nem, hogy Jordan trónját nem veszélyezteti, de még az első három közé sem fér be. Pierce listájának az élén természetesen Michael Jordan áll, majd sorban következnek a liga történetének valóban ikonikus alakjai, ám James-t nem találjuk az első három de még az első öt között sem. A Boston Celtics csapatát 2008-ban bajnoki címig vezető, majd a döntő legjobb játékosának választott Pierce az ESPN műsorában elárulta , hogy a listáját mely nevek alkotják: 

Michael Jordan, Kareem Abdul-Jabbar, Magic Johnson, Tim Duncan, Kobe Bryant, Larry Bird, Bill Russell. 

Nem sokkal később még pontos sorrendet is állított, így megtudhattuk, hogy Paul Pierce szerint az NBA történetének legjobb játékosa Michael Jordan, majd utána Kareem Abdul-Jabbar következik, őt Bill Russell követi, majd Magic Johnson és Kobe Bryant a sorrend. LeBron James nincs az első ötben, ami sokakat meglepett. Persze az ilyen listákat többnyire a szubjektivitás jellemzi, a szimpátia egyeseknél fontos szerepet játszik az összeállítás során. Legalábbis ha egy hétköznapi szurkoló rakja össze. De Paul Pierce nem egy hétköznapi szurkoló, hanem egy bajnok, egy All Star, a liga történetének egyik méltán kiemelkedő alakja, egy olyas valaki, aki közel 20 évet húzott le a legmagasabb szinten, visszavonulás óta szakkommentátor, tehát elvárható lenne tőle az objektivitás. Ennek ellenére mégis hagyja, hogy a szíve diktáljon, a realitásra kis túlzással fittyet hány. A tízszeres All Star-játékos Paul Pierce megmagyarázta döntését. 

"Kareem, Magic, Jordan, Tim Duncan, Kobe Bryant, Larry Bird, Bill Russel - ezek a srácok top 10-es játékosok szerintem, mert ők a nulláról építették fel a klubjukat, kivették a részüket abból, hogy a csapatuk dinasztiává válhasson, meghatározták vagy éppen folytatták az adott klub tradícióját."

Pierce külön kiemelte például Bill Russellt, aki volt csapatának, a Bostonnak az emblematikus figurája, tizenegyszeres bajnok (az utolsó kettőt játékos-edzőként nyerte), ám szerinte nagyon kevés elismerést kap és a GOAT-vitában nagyon kevésszer merül fel a neve. Pierce listájával ha csak a számokat nézzük, akkor nehéz vitatkozni. Jordan hatból hatot nyert, soha sem vesztett döntőt, egyéni elismeréseivel kevesen veszik fel a versenyt. Jordan örökségének ráadásul az is fontos sarokköve, hogy az, hogy az NBA világviszonylatban is hihetetlen népszerűségre tett szert az nagyban köszönhető neki. Persze kellett a Dream Team történelmi színre lépése, kellett Magic Johnson, Larry Bird, Scottie Pippen, Charles Barkley, ahogy azt is túlzás lenne kijelenteni, hogy Michael Jordannek köszönhető kizárólag, hogy a Chicago Bulls győztes franchise lett. Hiszen Jordan Scottie Pippen nélkül például az alapszakaszban 154-170-es a rájátszásban 1-9-es mutatót jegyzett. 

De ott van akkor Bill Russell, aki 11 bajnoki címével gyaníthatóan örökös rekordot állított fel, ám a nagyságot nem feltétlenül a bajnoki címek támasztják alá. Robert Horry-nak hét bajnoki aranygyűrűje van. Akkor így már ő is jobb mint James, sőt jobb mint Jordan? Ugyan már! Robert Horry egy kiváló játékos volt, akinek döntő pillanatokban soha sem remegett meg a keze és meccseket döntött el az utolsó pillanatokban szerzett hatalmas dobásaival, ám az átlag NBA-rajongó kis túlzással azt sem tudja ki volt a "Big Shot Bob" becenévre hallgató klasszis. És Jabbar? Jelenleg ő az NBA történetének legtöbb pontot szerző játékosa. De ha valakinek tényleg valós esélye van arra, hogy megdöntse azt, az éppen LeBron James. Ha esetleg megdönti, akkor azzal rögtön második lesz? Pierce listáját ízekre lehetne szedni, persze ez igaz LeBron James pályafutására is. 

Mert a Celtics-legenda azt állítja, hogy a listáján szereplő játékosok mindegyike hozzájárult ahhoz, hogy győztes franchise váljon a klubjukból, tradíciót építettek, ezzel szemben James ahová ment ott "szupercsapatokat" állítottak össze neki legyen szó Miamiról vagy Clevelandről és csak ennek köszönheti bajnoki címeit. Mellékesen Pierce is "szupercsapat" tagjaként nyert bajnokságot anno, hiszen Ray Allent és Kevin Garnett-et is a hőn áhított bajnoki cím miatt szerezték meg erősítésként a bostoni vezetők. Persze amit Pierce felhoz James ellenében, azzal nehéz vitatkozni. De azért lehet. Mert 2007-ben a mindössze 23 éves LeBron James nem hogy nem szupercsapatot, hanem kis túlzással egy kutyaütőkből álló Cleveland Cavaliers-t cipelt be a hátán az NBA döntőbe, ahol bár söpréssel kikaptak a San Antonio Spurs együttesétől, ám azt egy minden bizonnyal Hall of Fame edző vezetett a csapatban három jövőbeli Hall of Fame játékossal. Ezt követően James megunta, hogy folyamatosan a széllel szemben kellett vizelnie és "Miamiba vitte a tálentumát" és ott összeállt a haverokkal, ám mindez ugyan mennyit von le tehetségéből, a dominanciájából, a ponterősségéből a játékintelligenciájából a vezéregyéniségéből, vagy a korszakos zsenialitásából? A The Last Dance-ben (is) sokat szidott legendás chicagói GM, Jerry Kraus azóta híressé vált mondása szerint klubok nyernek bajnokságot, nem játékosok egyedül. És jóllehet a nap végén valóban a játékos megy ki a pályára, ám a sikerhez csapat kell, abba pedig beletartozik ha tetszik ha nem az edző, a GM még a tulajdonos is és persze a játékostársak. 

LeBron James újonc éve óta dominálja a ligát. Harmincöt évesen az NBA legjobb játékosának számít, de ha nagyon szőrszálhasogatóak akarunk lenni, akkor a regnáló MVP, Giannis Antetokounmpo mögött szorosan a második. Sokan tartják úgy, hogy a liga történetének legjobb kosaras IQ-jával rendelkező játékosa, maga Steve Kerr is ezt állította, aki játékosként éppen Michael Jordan mellett nyert három bajnoki címet, majd olyan másik korszakos egyéniség mellett játszott - és nyert újabb gyűrűt -, mint Tim Duncan, edzőként pedig olyan zseniket vezetett sikerre, mint Steph Curry vagy éppen Kevin Durant

James 17 éve első számú arca a ligának, egyéni elismerésekben nem sokkal marad el Jordantől, azzal pedig, hogy 2016-ban minden idők - a számok alapján biztosan - legjobb csapatát legyőzve, nem mellékesen 1-3-ról fordítva bajnoki címet nyert a Clevelanddel kiérdemelte, hogy nem, hogy a legjobb tíz, vagy a legjobb öt, de legalább a top 3-ban kell, hogy említsék. 

Félreértés ne essék, Paul Pierce-nek minden joga meg van ahhoz, hogy összeállítsa a maga listáját és, hogy arról azt hagyjon le, akit csak akar. A gond csak az, hogy a magyarázata több sebből vérzik, ráadásul mindenki tudja, hogy ki nem állhatja James-t - az érzés persze kölcsönös - éppen ezért még nevetségessé is teszi magát. 

Mert a nap végén igazából arra kell, hogy jussunk, hogy az ilyen összehasonlításoknak nincs sok értelme. Korszakok kiemelkedő játékosait nem lehet összehasonlítani, ahogy különböző posztokon játszó játékosok összevetésén is butaság vitatkozni. Hogy lehet Jabbart összehasonlítani Jamesszel? Vagy az 50-es 60-as éveket meghatározó Russellt a 2000-es vagy 2010-es éveket domináló LeBron Jamesszel? Kinek volt nagyobb segítsége pályafutása során, Jordannek, vagy LeBronnak? A Kobe Bryant fémjelezte Lakers vajon nyert-e volna annyi bajnoki címet, ha nincs ott a liga történetének egyik legdominánsabb centere, Shaquille O'Neal? Larry Bird mihez kezdett volna Kevin McHale vagy Robert Parish esetleg Danny Ange hiányában? Magicből lett volna Magic ha nincs James Worthy vagy Kareem Abdul-Jabbar? A válasz egyszerű: nem. Ahogy annak sincs értelme, hogy felemlegessünk olyan sületlenségeket, hogy LeBron Jamest előbb Ray Allen, majd később Kyrie Irving mentette meg. Mert ezt is mindig felhozzák ellene, hogy a Miami-ban a Spurs elleni döntőben annak idején Allen, a Warriors elleni fináléban pedig Irving dobott be egy kulcsfontosságú utolsó pillanatos triplát. De aki eddig nem tudta, az a Last Dance-ből megtudta, hogy bizony Jordannek is volt egy John Paxsonja, majd egy Steve Kerr-je. Szóval a nap végén, mégis csak Jerry Krause-nak lesz igaza? 

Ettől függetlenül mindenkinek szíve joga összeállítania a maga listáját, de egy dolgot azért ne felejtsünk el az elkészítésekor: várjuk meg, hogy LeBron James befejezze a pályafutását és csak akkor alakítsuk ki a sorrendet. Talán Paul Pierce-nek sem ártott volna ezt észben tartania. 

Hozzászólások