NBA - Michael Jordan kábé úgy listázta az ellenségeit a Last Dance-ben, mint Sheldon Cooper az Agymenőkben
Michael Jordan kábé úgy listázta az ellenségeit a Last Dance-ben, mint Sheldon Cooper az Agymenőkben
Fotó: Europress/AFP

Michael Jordan kábé úgy listázta az ellenségeit a Last Dance-ben, mint Sheldon Cooper az Agymenőkben

Takács MártonTakács Márton
2020/05/24 09:40
Michael Jordan a Last Dance című dokumentumfilm-sorozat majd' mind a tíz epizódjában említ egy-egy nevet, és a hozzájuk tartozó történetet, akiket kipécézett magának valamiért, akik feldühítették - okkal vagy ok nélkül -, és akiken a pályán állt bosszút, meg most ebben a filmben. Ilyen szenvedéllyel Sheldon Cooper vezetett listát az ellenségeiről a The Big Bang Theory c. sorozatban, csak ő rangsorolta is őket. Mi pedig felsoroljuk, kik azok, akik akár egy jó egyéni teljesítménnyel is felkerülhettek Jordan listájára. 

Ezért ment tönkre Michael Jordan és Charles Barkley legendás barátsága | Eurosport

A sportvilágban jegyeznek néhány legendás barátságot. Nem sokat, de azért ismerünk néhányat. Ilyen volt többek között a Michael Jordan és Charles Barkley közötti kapcsolat, amely közel két évtizeden át tartott, ám egyik napról a másikra véget ért.


"Talán érdekel, hogy Will Wheaton jelen pillanatban hatodik helyen áll az örök ellenségeim listáján Joel Schumacher rendező után, aki majdnem tönkretette a Batman-film franchise-át. És Billy Sparks, a szomszéd fiú előtt, aki kutyakakit kent a biciklim kormányára."

- mondta a The Big Bang Theory (Agymenők) c. rendkívül szórakoztató sorozat harmadik évadának ötödik részében a Jim Parsons által zseniálisan alakított karakter, a minimum mizantróp és bogaras fizikus, Sheldon Cooper az ellenségeiről, akikről konkrét listát vezetett és rangsorolta is őket vélt vagy valós bűneik miatt. Ha Michael Jordan nem is jutott el erre a szintre a Last Dance alapján, de a filmben sok név elhangzik, akikre valamiért megharagudott akár csak egy meccs erejéig is minden idők legjobb kosárlabdázója, hogy aztán megleckéztesse, vagy egyenesen megalázza őket a pályán, majd ebben a moziban. A 10 epizódból konkrétan csak kettőben, a hetedikben és a tizedikben nem beszél senkiről sem dehonesztálóan. Ennek a cikknek az ötlete a kilencedik rész megtekintése közben pattant ki a szerző fejéből, amikor Jordan a Utah Jazzben pattogtató Bryon Russellről jegyzi meg, hogy "a listámon van a kölyök".

Mielőtt végigvennénk ezt a névsort és hozzájuk rendelt rendelt gaztettüket, íme egy jelenet a szitkomból, amelyben fizikusok próbálnak meg kosárlabdázni, a meccs tétje egy új iroda volt. Sokadszorra látva is kiesett a szánkból a krumplipüré.

Michael Jordan náluk azért mindig nagyobb tétért játszott. A doksiban többen, újságírók is tesznek rá utalást, hogy "Michael kitalált magának motiváló dolgokat." Nem csak az aktuális mérkőzés, a megszerezhető bajnoki cím éltette, olyan dolgokban és személyekben talált motivációt, amelyek már a benne elképesztő lánggal égő versengő emberen túl a gonosz, bosszúálló és kicsinyes énjét nagyították fel. Mindig talált valamit, vagy épp valakit, ami/aki feltüzelte.

Miközben a fő ellensége a vereség volt, az, hogy alulmarad másokkal szemben. Szédületes pályafutása, a hat, NBA-ben szerzett bajnoki címéhez és hat döntőbeli MVP-díjához vezető út során olyan - néha nem is létező - sérelmekbe kapaszkodott, amelyek a harci tüzet tartották benne ezer fokon égni, és ilyenkor az sem érdekelte, hogy a saját csapattársát, egy rivális egyesületnél játszó névtelen kosarast, vagy olimpiai bajnokot aláz porig, éget le, sért meg. Ha nem is vált az itt felsorolt személyek mindegyike ellenfeléből esküdt ellenségévé, sőt, ellenséggé sem, a róluk elmondottak alapján ide tartoznak. Azt már 30 éve is láthattuk, Jordan mekkora zseni a pályán, a Last Dance-ben benézhettünk a fejébe is, mondjuk ebben nem mindig volt köszönet az alábbi példák alapján.

"Az igazi Michael Jordant soha nem ismerjük meg, csak a sportolót" | Eurosport

A Könyves Magazin alapító főszerkesztőjével, a Margó Irodalmi Fesztivál alapító-főszervező-fesztiváligazgatójával, a gyerekkora óta kosárlabda-rajongó, a sportágat űző (BEAC-Kobak), és edzőként (ELTE-BEAC) is tevékenykedő Valuska Lászlóval az óriási érdeklődést kiváltó The Last Dance című dokumentumfilm-sorozatról és Michael Jordanről beszélgettünk.


Jerry Krause: a fő ellenség, mint Mr. Swackhammer (Varangy úr) a Space Jam-ben

A Last Dance talán legnagyobb vesztese. A Chicago Bulls vezérigazgatója rakta össze ezt a szupercsapatot, de a kommunikációja és a vezetési stílusa pocsék volt, plusz még irigynek is mutatták be a sorozatban, aki már a '98-as szezon előtt kijelentette, bármi történik, 82 meccset is nyerhet a gárdával, Phil Jackson nem marad a Bulls edzője. És mivel Jordan csakis Jacksonnal tudta elképzelni a játékot, korán eldőlt, hogy ez a csapat nem fog együtt maradni. Szét is esett a szezon után, a szeles városban azóta várnak újabb, bajnoki címre esélyes csapatra. Miközben az utolsó részben azért megkapja a feloldozást Krause is, Jordan végig éreztette, hogy utálja őt. Mivel Krause 2017-ben elhunyt, nem tudott reagálni a róla szóló véleményekre, ennek fényében nem mondható túl elegánsnak az, ahogy őt bemutatták.

Antré gyanánt már az első részben láthatunk példát Jordan és a Chicago Bulls GM-jének ellentmondásos viszonyára. Jordan Krause-nak arról a nyilatkozatáról, hogy a bajnoki címeket nem kizárólag a csapat, hanem egy szervezet nyeri, így reagált: "Tudjuk, hogy a csapat több, mint a 15 játékos összessége. Rendes emberek dolgoztak az irodában, de a legfontosabbak a játékosok. Ez a kijelentése sértő volt arra nézve, ahogy én közelítem meg a játékot."

Majd jönnek MJ beszólásai a főnökének: 

"Szóval ezt szeded, hogy alacsony maradj. Vagy ez fogyi-tabletta?"

"Jerry, dobsz velünk párat? Le kell engedni a gyűrűt."

"De rá akarta kényszeríteni a vezetést, hogy változtassák meg a szerződését. De Jerry nem akarta megtenni" - ezt Jordan mondta Scottie Pippenről és Krause-ról.

Amikor Jordan lábtörést szenvedett pályafutása elején, a sérülése miatt hoztak egy szabályt a klubon belül, miszerint hét perc játékidőt kaphatott félidőnként. Egyszer 32 másodperccel az Indiana Pacers elleni meccs vége előtt leszedték a pályáról, mert lejárt az ideje (anyám, borogass!), könyörgött az edzőjének, Stan Albecknek, hadd mehessen vissza a pályára, de ő féltette az állását az érvényben lévő direktíva miatt. John Paxson kosarával így is nyertek. 

Mark Vancil, a Driven from within című, Jordanről szóló könyv szerzője így fogalmaz erről a filmben:

"Michael azért volt bizalmatlan a vezetéssel, különösen Jerry Krause-zal szemben, mert úgy hitte, hogy megszegték a sport legalapvetőbb aspektusát, sőt, véleményem szerint Michael életvitelének legalapvetőbb aspektusát is, azaz, hogy a legmagasabb szinten csináld, és mindig győzni akarj. Attól a pillanattól kezdve Michaelnek a vezetéssel való viszonya nagyon megromlott. És sosem javult meg."

Szegény Toni Kukocra is Krause miatt ment rá a barcelonai olimpia USA-Horvátország csoportmeccsén Jordan és Pippen, akik úgy tapadtak végig a balkezes horvát zsenire, mint kutya a játékmackóra. Ezzel is a GM-jüknek üzentek, aki ahelyett, hogy Pippen szerződését tárgyalta volna újra, elutazott Európába megnézni kiválasztottja meccsét, majd több pénzt adott neki, mint amennyit Jordan legfőbb fegyverhordozója kapott. Sokkal szebben is beszélt Kukocról már akkor, mielőtt a Bullshoz került volna, mint arról a Pippenről, aki akkor már két bajnoki címet is nyert az NBA-ben.

"Krause mást preferált helyettünk, a csapata helyett, akik minden tőlünk telhetőt megadtunk neki... Toni Kukoc remek csapattárs lett, és imádom őt, de nem tetszett, ahogy bemutatták nekem és Scottie-nak. Elterelte az energiáimat" - nyilatkozta Jordan

Míg Pippen ezt mondta: "Tonival nem volt semmi bajunk... egyszerűen Jerryt akartuk mindenáron rossz színben feltüntetni."

"Még a padon ülve is fogni akartuk" - Jordan és Pippen arról, miért pörögtek rá az 1992-es olimpián Toni Kukocra | Eurosport

Bármilyen furcsa, de Tony Kukoc csak évek múlva, egy dokumentumfilmnek köszönhetően jött rá arra, miért utazott rá annyira az 1992-es olimpián Jordan és Pippen. Akkor vált világossá számára, hogy ezzel a párharccal az Amerikába készülő tehetségeknek szerettek volna üzenni, és az igazi indokot mégsem ő, hanem Jerry Krause, a Chicago csapatának GM-je szolgáltatta.

A Phoenix Sunsban játszó Dan Majerle is azért szívott a '93-as nagydöntőben, mert Krause rajongott a játékáért. Jordan ezt mondta erről a Last Dance-ben: "Tudtam, Jerry Krause imádja Dan Majerle-t. Nekem elég volt, hogy Krause bírja. 'Remek védőnek tartod? Oké. Megmutatom, hogy nem az.' A fejembe vettem, hogy ha nem ezt teszem, akkor velem egyenrangú játékosnak könyvelik el. Ez motivált a támadásra."

A Detroit Pistons és Isiah Thomas: akiket Jordan tényleg gyűlöl

Az NBA 1989-es és 1990-es bajnokcsapatát talán csak a saját városukban szerették. Bill Laimbeer és társai a borzasztó kemény, verekedős játékukról voltak híresek, akik simán leütöttek, szétcsaptak alattomosan bárkit, aki a gyűrűjük felé repült kosárlabdával a kezében. A Chicago egyik legnagyobb riválisa a Detroit volt a '90-es években. Michael Jordan így vall erről a kapcsolatról a dokumentumfilm-sorozat harmadik epizódjában: 

"Gyűlöltem őket. A mai napig utálom őket. Személyessé tették a dolgot. Szó szerint szarrá vertek minket."

A negyedik epizódban is előkerül a Pistons - amelynek színeiben kétszer is bajnok lett a Bulls második triplázó csapatának védekező istene, Dennis Rodman -, és amely az 1991-es Keleti konferencia-döntőben 4-0-s vereséget szenvedett Pippenéktől, már a negyedik meccs vége előtt levonult a pályáról, és a játékosok szánalmas módon nem gratuláltak a győztesnek. Jordannek még ma is sarkos véleménye van a három évtizeddel ezelőtti jelenetről, és Isiah Thomasról.

michael-jordan-isiah-thomas-bulls-pistons-min.jpg

"Tudom, hogy csak duma. Bármit is mond, tudni lehet, mit tett igazából. Volt ideje gondolkoznia rajta. És a közvélemény reakciója miatt másképp látja. Mutathatsz nekem bármit. Nem tudsz meggyőzni, hogy nem volt seggfej... Elég visszanézni azt, amikor vesztettünk a hetedik meccsen. Mindenkivel kezet fogtam. Mindkét évben. Kezet ráztunk, amikor megvertek. Él bennünk a tisztelet a játék iránt, és mi megadtuk nekik. Ez a sportszerűség, bármennyire is fáj. És elhihetik, kurvára fájt. De nekik nem kellett kezet fogni velünk. Tudtuk, hogy már kivertük őket. Továbbjutottunk. Számomra jobb érzés volt, mint bajnokságot nyerni."

Az ötödik részben előkerül az a szóbeszéd, hogy Thomast Jordan túrta ki a Dream Teamből, akinek képességei alapján ott lehetett volna a helye a barcelonai olimpián a világot elkápráztató szupercsapatban, de összeférhetetlen személyisége nem csak a Bulls 23-asát zavarta, Magic Johnsonnal és Larry Birddel is volt konfliktusa. 

"Tisztelem Isiah Thomas tehetségét. Számomra minden idők legjobb irányítója Magic Jonhson. Isiah Thomas a második. Utálom őt magát, de tisztelem a játékát. Azt állították, hogy kérdeztem Isiah-ról, de nem említettem a nevét a válogatáson... A Dream Teamben a környezet és az összetartást tekintve kitűnő volt a harmónia. Hogy Isiah-val más lett volna-e a hangulat? Igen. Ha engem akarnak okolni, hát csak tessék, de nem én voltam a hibás."

A Pistons-legenda újabb verziója, hogy miért hagyta faképnél Jordant | Eurosport

A The Last Dance c. sorozat legutóbbi két epizódja Dennis Rodmanre, minden idők talán legkiválóbb védőjátékosára, valamint a Chicago Bulls és a Detroit Pistons közötti legendás párharcokra fókuszált.


Horace Grant: a csapattárs, akit árulónak tart Jordan

Sam Smith 1992-ben megjelent könyve, a Jordan Rules nagy botrányt okozott a Chicago Bulls egész franchise-án belül. Ahogy a Last Dance-ben Phil Jackson meséli, Krause behívatta az irodájába, és vagy 25, a klub, vagy az ő számára sértő idézet forrását kérte számon az edzőn. Michael Jordan elmondta, szerinte ki szivárogtatott információkat az öltözőből a könyv szerzőjének.

Jordan a könyvről: "Én nem vettem részt benne. Horace volt az. Mindent elmondott, ami a csapatban történik."

Horace Grant a vádakról a filmben: "Nem. Én soha semmit nem mondtam el Sam Smithnek a kapcsolatomról a korábbi csapattársaimmal. Mivel Sammel remek a kapcsolatom, sokan engem tettek meg bűnbaknak, és... ám legyen!"

A Bulls, majd az Orlando Magic remek, szemüvegben játszó magasembere - amiért már gyerekként korán felfigyeltünk rá - alaposan felhúzta magát a Last Dance megtekintése közben. 

A kezdo5.hu cikkéből idézünk:

"Hazugság, hazugság, hazugság... ha MJ-nek van valami gondja velem, akkor rendezzük felnőttként. Beszéljük meg, vagy intézhetjük másképp is. De ez, hogy én voltam a forrás, ez hazugság. Sammel jó barátok voltunk, még mindig azok vagyunk, de ő egy oknyomozó újságíró volt, több forrásra is szüksége volt ehhez. Miért csak rám mutogat MJ?" - reagált Grant az ESPN-nek adott interjújában.
"Simán csak neheztel rám, ennyi és szerintem ezt bizonyította is ebben a dokumentumféleségben. Ha mondasz róla valamit, akkor megpróbálja lerombolni a karaktered. Sőt, mondok még valamit: azt mondta, hogy én besúgó vagyok, de még mindig, 35 év után is felhozza az újonc évét és hogy valamelyik csapattársa szobájában fű volt, meg nők, meg ilyesmik. Mi a fenéért akarta ezt felhozni? Ennek mi köze volt bármihez is? Ha valakit besúgónak akarunk hívni, akkor tényleg van itt egy rohadt besúgó" - utalt Grant Jordanre.


Az 1993-as New York Knicks: az új Detroit Pistons

Pat Riley csapata volt 1993-ban a Bulls legnagyobb ellenfele keleten, a chicagóiak leggyűlöltebb csapata lettek. 

Michael Jordan: "Durva volt, tudom, mennyire meg akarnak verni minket."

Patrick Ewing: "Gyűlöltük egymást. Keményen küldtük egymást. Nem volt igazi fault, ha nem folyt vér."

John Starks és társai hasonlóan keményen védekeztek a Bulls ellen, mint néhány éve a Pistons tette. Phil Jackson is kimondja: "A Knicks ugyanúgy védekezett, mint a Detroit."

Az akkor már a Knicks-ben játszó Charles Oakley Jordan egyik legjobb barátja volt a Bullsban, mielőtt elcserélték volna Bill Cartwright-ra, ezt volt képes mondani MJ-ről a szájával: "Csak úgy győzzük le, ha ütjük, megértetjük vele, nem ugorhat a gyűrűig."


B. J. Amstrong: akit már ellenfélként tanított móresre Jordan

Az első triplázó Bullsnak volt a tagja a Chicagót 1989 és 1995 között szolgáló B. J. Amstrong. Az 52 évesen is kölyökképű, egykori nagyon hasznos irányító számunkra a Last Dance legszimpatikusabb tagja Jordan édesanyja mellett. 1998-ban már a Charlotte Hornets játékosaként találkozott a Bullsszal a keleti elődöntőben, az ő remek játékával egyenlítették ki a párharcot a Darazsak.

"Rádobtam, és emlékszem, ezzel üzentem Michaelnek. Üzentem Phil Jacksonnak. És Scottie-nak. Mindenkinek, akit ismertem odaát" - mondta B. J. a győztes kosaráról, és arról, hogy utána kimutatott a Bulls kispadjára.

Jordan véleménye ez ma erről a sztoriról: "B. J.-nek lehetett volna több esze. Ha valaki pacsizik, beszólogat, az nekem nem jön be. Az a dolgom, hogy lenyomjam. Hogy leuraljam, és attól fogva így is tettem."

Mintha nem az lenne inkább Jordan dolga, hogy győzelemre vezesse a csapatát. Számára legalább annyira fontos volt az általa kipécézett játékossal szembeni bosszú, a megalázás is. 

A fentebb már citált Mark Vancil fogalmazza meg ezzel kapcsolatban a lényeget: "Michael nagyon magas szintet képvisel. Ha valaki ilyen régóta játszik ilyen magas szinten, talált okot arra, miért kell keményen játszani aznap. Ezek a kis szúrások mélyen megbántották. Ennyi kell. Mint amikor húst dobnak egy tigrisnek. Egy külön meccs lett a meccsen belül, ami lekötötte. De ő tudott róla."

Egy nappal a Bulls-Hornets párharc második meccsének elvesztése után a Berto Center öltözőjében Jordan és Ron Harper volt látható a Last Dance nyolcadik részében. Jordan egyik kezében szivar, a másikban egy baseball-ütő. Érkezik felé a kérdés a kamera mögül, majd gyorsan jön a válasz is.

- "Dühös vagy a tegnap este miatt?
- Miért? Kellene? Meccset veszítettünk. És? De nem baj. Meglátjuk, már 0-0-nál elkezdenek-e pofázni, nem csak az öt-hat pontos vezetésnél. Ott szokott elkezdődni. Ez mutatja meg, ki a jó csávó: egyenlő állásnál is pofázik, vagy csak akkor: ha hátrányban van. Fejben könnyű pofázni." 

Glen Rice, a Hornets játékosa így kommentálta az esetet: "B.J. bedobta azt a pontot, farkasszemet nézett a kispaddal, Michaelnek ez nem tetszett, ezt tudtuk. Az öltözőben megbeszéltük: 'Srácok, durva meccsek jönnek, mert felébresztettük az alvó Michael Jordant.' Mike-nak ennél nem kell több, hogy beinduljon. De ilyenkor számítani lehet rá, hogy eldurvul a helyzet. És így is történt."

Maga B. J. Armstrong ezt mondta: "Rám szállt a széria további meccsein, főleg azon a következőn."

Jordan pedig az akkori sajtótájékoztatón így nyilatkozott: "Szerintem B.J. elfelejtette, mi hajt minket. Mintha álmunkból ébresztett volna minket, és ezt ki tudtuk használni."

Jordan-BJ-Armstrong-Bulls-Hornets-min.jpg Fotó: Europress/AFP

LaBradford Smith: akinek annyi volt a bűne, hogy 37 pontot szórt Jordan ellen

Az ESPN akkor tudósítója, David Alridge, aki napjainkban a The Athletic oldalán írja jobbnál jobb cikkeit az NBA-ről, idézte fel a Last Dance-ben az egyik legemlékezetesebb és legbeszédesebb esetet Michael Jordan mentalitásáról, gőgösségéről, kicsinyességéről.

"Ismerik a LaBradford Smith-sztorit? Mesélte valaki? Még '93-ban. A Bullets rémes volt, a válogatón LaBradford Smith került hozzájuk, de mindig ezt mondom: 'Sose lehet tudni. Lehet, hogy ez lesz a te estéd.' Ez az este LaBradford Smith estéje volt."

B. J. Armstrong ugyanerről az esetről: "LaBradford Smith-nek jó meccse volt. Nagyon jó. Michaelnek valamiért nem sikerült egy kosár."

Michael Wilbon, a Washington Post újságírója: "LaBradford Smith 37 pontot dob Michael Jordan ellen Chicagóban. Azt mesélte, az edzőteremből jövet Smith odaszólt: 'Szép volt, Mike!' Tudni lehetett, nem lesz jó vége."

Ismét B.J.: "Elrepültünk Washingtonba. [Jordan] azt mondta: 'Holnap az első félidőben megcsinálom azt, amit a srác az egész meccsen.' Nem láttam még játékost így rászállni egy riválisra."

Alridge: "Jordan 36 pontos az első félidőben." (végül 47 egységig jutott)

Majd Wilbon összegezte a sztorit, és árulta el a csattanót:

"Annyira berágott a srácra, aki azt mondta: 'Szép volt, Mike!', hogy 20 ezer néző előtt égette le és alázta meg. És most, évtizedekkel az eset után azt pletykálják, hogy ez meg se történt. Smith nem karolta át, nem mondta azt, hogy 'Szép volt, Mike!' Pár újságíró megkérdezte Michaeltől: 'Ez megtörtént?' Michael pedig mosolygott. 'Nem, csak kitaláltam.' Mindent elkövet, hogy felkrenkolja magát, olyan állapotba kerüljön, hogy legyőzze az ellenfelet."

A '96-os Seattle Supersonics és a csapat udvariatlan edzője, George Karl

1996-ban a Seattle Supersonics volt az NBA nagydöntőjében a Chicago Bulls ellenfele. A hatmeccses csata alatt Jordan együtt vacsorázott az egyik újságíró barátjával, Ahmad Rashaddal, és mint a sztoriból kiderül, a Sonics mestere, George Karl is ott volt abban az étteremben, de a Seattle edzője nem köszönt MJ-nek. 

Jordan tálalásában így nézett ki az eset: 

"Elsétált mellettem. Ránéztem, és azt mondtam: 'Ez komoly? Szóval így állunk. Mennyire gáz!' Karolinából ismerjük Dean Smith-t, nyáron találkoztunk, együtt golfozunk. 'Így akarod? Hát jó.' Ennyi kellett. Nem kellett több, máris személyes ügy lett számomra."

Reggie Miller: aki nem félt Jordantől

Az 1993-as Indiana-Chicago meccsen Reggie Miller meglökte Jordant egy kosár után, mire tömegbunyó tört ki.

"Különleges volt a kapcsolatunk. Az emberek többsége félt Jordantől, jogosan. Én nem tartottam tőle úgy, mint a többiek, így sokszor voltak összetűzéseink... Nagyon tiszteltem, de ő valószínűleg csak egy sovány, nagyhangú srácnak tartott. Ő volt a kosársport egyik legjobb beszólója" - mondta Reggie Miller.

Majd a Pacers olimpiai bajnok legendája, az egyik legjobb játékos azok közül, akik sohasem nyertek NBA-t, felidézte pályafutása elejét, mert azóta tart Jordannel a párharcuk.

"Az újonc évemben Chicagóban játszottunk. És egy újonc 110%-os teljesítményt nyújt, hogy imponáljon a csapat idősebb tagjainak. Az első félidőben tíz pontot szereztem, és MJ nem dobott különösen jól. Megkérdeztem: 'Te lennél Michael Jordan, a kosár Jézusa? Ő meg csak rám nézett... A második félidőben csak két pontot szereztem, a meccs végére 12-t, Michael sokkal többet. Emlékszem, mikor lement a pályáról. Ezzel: 'Be ne szólj többet Fekete Jézusnak!' Attól a pillanattól többet nem Michael Jordanként emlegettem, hanem Jordanként, Fekete Jézusként vagy Fekete Macskaként. Soha többet nem hívtam Michael Jordannek."

Jordan az egyik évben az Indianát nevezte meg a Detroit mellett a legkeményebb keleti ellenfélnek. 

"Kemények voltak. Minden rohadt meccsen szereztem valami karcolást. Személyes ügyemmé vált a dolog."


Bryon Russell: akinek Jordan a Jazz elleni nagydöntőben húzta el a nótáját

Egy, a kilencedik részben elhangzó újságírói kérdésre, miszerint "Mi volt a legnagyobb ösztönzés abban az idényben?", Michael Jordan ezt felelte: "Hogy Karl Malone lett az MVP. Lehet, hogy megérdemelte. Mégis nagyon felbőszítettek ezzel. Azt mondtam: 'Őt tartjátok a legjobbnak? Jó. Semmi gond'."

Volt még valami az újabb gyűrűn és Malone MVP-címén kívül, ami motiválta Jordant. Bryon Russell, a Utah Jazz John Stockton által is az egekig magasztalt hátvédje korábban beszólt Jordannek. Utóbbi így mesélt erről a filmben:

"Bryon Russell? Amikor baseballoztam, a Utah a Bulls ellen játszott Chicagóban. A sportközpontban edzettek. Odamentem köszönni Johnnak és Karlnak. Bryon Russell ezzel jött hozzám: 'Miért hagytad abba, haver? Biztos, mert rájöttél, hogy én tudlak védeni.' Én meg, 'Karl, beszélj már ezzel a sráccal!' De azóta a listámon van a kölyök."

Jordan bosszút állt rajta is, róla követte el Az Utolsó Dobást.

Tőrös Balázs, az Alley-oop podcast legutóbbi adásában felidézte ezt a témát, LaBradford Smith és B.J. Armstrong esetét. 

"Az a momentum, amikor kiderül, hogy a fickó az esetek harmadában saját magának találta ki a sztorikat, amiken felhúzta magát. Amikor kiderül, hogy a washingtoni újonc egy szót se szólt neki igazából, csak mindenkinek ezt terjesztette el. Akkor értettem meg, hogy ez a fickó azért orvosi eset. Pont most, mielőtt felvettük ezt a podcastet, egy coach-tréner sráccal csináltam egy podcastet Jordanről mint vezetőről. Ott mondtam neki, hogy Jordan vezetőként semmiképpen sem lehet példa. De hogy ezekbe beengedett. Meg, hogy '96-'97-ben Jordan, aki már mindent elért, ilyen kicsinyes ügyeken húzza fel magát. Az a jelenet, amikor nézi B.J. Armstrongot és forgatja azt a baseball-ütőt, az szerintem beleférne bármelyik Scorsese-maffiafilmbe. Ahogy pörgeti fel magát a következő, Charlotte elleni meccsre."

Egészen elképesztő példákat szolgáltatott Jordan, akiben még most, 57 évesen is ott él néhány sérelem ezek közül. Őt az ilyen, többnyire mesterségesen generált konfliktusok éltették aktív sportpályafutása során. 

"Ezek kicsinyítő-képzőbe jártak" - mondta Tapsi Hapsi az űrhajójukból kiszálló kis növésű marslakóknak a Space Jam című filmben. Michael Jordan így tekintett az itt felsorolt emberekre ezekben az esetekben, csak éppen ő maga volt a kicsinyítő-képző. Ahogy a sorozat egy pontján meséli, ne irigyeljük őt, és ne akarjunk az ő bőrébe bújni, mert az övé nem egy irigylésre méltó életforma. Akkor tényleg sajnáltuk, amikor láttuk azokat a képeket, hogy milyen őrületes érdeklődésnek és nyomásnak volt kitéve a szurkolók és az újságírók körében, és örülhetett, ha volt olyan pár órája, amikor tévét nézhetett és szivarozhatott a hotelszobája kanapéján. 

Most már azért is sajnáljuk, mert a világ valaha volt legnagyobb sportolói szűk klubjának tagjaként még mindig ezzel az itt részletezett mentalitással kell együtt élnie, amikor már az égvilágon senkivel és semmiért nem kell versengenie. 

A "michaeljordanség" és a Last Dance esszenciája - MJ elképesztő vezér, de gyarló kapitány volt | Eurosport

E sorok írójánál a Last Dance a hetedik - és nyolcadik - résszel érte el az eddigi csúcspontját. A Chicago Bulls és Michael Jordan közösen nyert utolsó NBA-bajnoki címéről szóló dokumentumfilm-sorozat 7. epizódjának utolsó négy percét tartjuk a szenzációs doksi esszenciájának, és a michaeljordanség legkiválóbbösszegzésének.


Hozzászólások