NBA - Köszönjük, Kobe!
Köszönjük, Kobe!
Fotó: Europress/AFP

Köszönjük, Kobe!

Farkasvölgyi GáborFarkasvölgyi Gábor
2020/01/27 11:03
Vasárnap este kicsit megállt az idő, elment az egyetemes sport egyik nagy alakja, a Los Angeles Lakers ikonja, a valaha volt egyik legjobb kosárlabdázó, Kobe Bryant. 

Neve még életében fogalommá vált, de nem csupán az NBA-n belül, hanem az egyetemes sportban. Mert ő is az a típusú sportoló volt, aki túlnőtte saját sportágát és ikonná nőtte ki magát. Ahogy a zsenikkel kapcsolatban általában lenni szokott, megosztó volt, vagy szerették, vagy nem. De egy biztos, generációja egyik legjobbja volt, meghaladta a korát, milliókat inspirált, mentor volt sokaknak, a pályán és azon kívül is maradandót alkotott, több volt, mint atléta.

Bryant Philladelphiában született, édesapja maga is NBA játékos volt, majd, amikor visszavonult, a család Olaszországba költözött, az apa ott folytatta a játékot alacsonyabb osztályú csapatoknál. Kobe amúgy egy japán marhahúsról kapta a nevét bármennyire is viccesen hangzik. Saját bevallása szerint gyerekkora legboldogabb időszakát Olaszországban, Reggio Calabriában töltötte. Folyékonyan beszélt olaszul. Üstökösként robbant be az NBA-be, ráadásul úgy, hogy az egyetemet úgy ahogy volt kihagyta. Nem sokan voltak így ezzel akkoriban.

Ahogy sokaknak, úgy neki is Michael Jordan volt a példaképe. A különbség csak az, hogy amíg mások megpróbálták utánozni Jordant és besültek, addig Bryant esetében egy az egyben visszaköszöntek a Bulls-ikon mozdulatai.


Szinte mindent ellesett Jordantől. De nem csak a mozdulatokat, a dobásokat, a zsákolásokat, a pitbull-szerű védekezést, az utolsó pillanatokban eleresztett meccset megnyerő tempókat, triplákat, hanem azt is, hogyan kell vezérként viselkedni a pályán. Megszállottan üldözte Jordan rekordjait, mindent megtett azért, hogy ő is legalább hat bajnoki címmel vonulhasson vissza.  Pályafutása utolsó időszakában hatalmas elégtételt és büszkeséget érzett, amiért meg tudta előzni minden idők legnagyobbját a pontlistán, ám a bajnoki címek tekintetében nem tudta beérni. Pedig mindent megtett érte. 24 évesen már háromszoros bajnok volt.

A legnagyobb akart lenni, de az odáig vezető úton komoly ellentáborra is szert tett.

A nagy Jordan-imitáció miatt ugyanis sokan nem szerették, csapattársak, szurkolók, szakírók. De voltak olyanok is, akik a mindent elsöprő győzni akarása és az ebből fakadó maximalizmusa miatt nem szimpatizáltak vele. Legendásan kemény csapattárs volt . Nick Young, akivel a Lakersben játszott együtt mesélte nem is olyan régen, hogy Kobe az edzéseken sem ismert kegyelmet. Egy alkalommal például olyan keményen fogta Youngot, hogy a játékos úgy érezte eltört az ujja. Amikor ezt szóvá tette, Bryant nemes egyszerűen hazugnak nevezte és azt mondta, hogy csak kifogásokat keres, hogy ne kelljen edzeni. De volt olyan edzés, amelyen a komplett csapatot küldte el melegebb éghajlatra, mert úgy érezte, hogy puhányok és nem tesznek meg mindent a sikerért.


Az elvárásai óriásiak voltak és csak kevesen tudtak megfelelni ennek az elképesztő munkamorálnak és precizitásnak, amit megkövetelt. Korábbi harcostársával, Shaquille O’Neal-el , akivel sorozatban három bajnoki címet nyertek például azért volt feszült éveken át a viszonya, mert szerinte Shaq nem dolgozott elég keményen és ezt szóvá is tette. Ennek az lett a vége, hogy a 2004-es bukott NBA döntő után a centert elcserélte a Lakers. Később szerencsére kibékültek és elásták a csatabárdot.

Kobe egyszemélyben akarta a vezérszerepet, magának követelte a karmesteri pálcát és tökéletes katonákat akart maga mellé, olyanokat, akik beállnak a sorba, nem szabotálják a vezér parancsát és legalább annyit tesznek a sikerért a pályán és azon kívül, mint amennyit ő. Nem látta be, hogy túl sokat kér, ilyen játékos ugyanis nem volt nagyon, vagy ha igen, azt nem tudta megszerezni neki a Lakers. Pályafutása során rengetegszer vette hátára csapatát, egyszemélyes hadseregként győzte le a riválisokat.

Rekordok, melyek a legnagyobbak közé emelték 

Legendás rekordokat ért el, voltak olyanok, amelyekért szintén kritika érte. Mert amikor 27 olyan meccse volt egy idény során, hogy 40 pont felett termelt, akkor a bírálói szerint többet kellett volna passzolnia. Volt olyan négy meccsből álló sorozata, amikor 50 vagy annál több ponttal zárt, de 40 plusszos estét is produkált egymás után kilencszer. Amikor bekerült abba a bizonyos „zónába” akkor már csak ő volt, meg a kosár. A külvilág egyszerűen megszűnt létezni, egy másik dimenzióba került. Ilyenkor gyilkos pontossággal csapott le az ellenfelekre, kihasznált minden hibát, amit elkövettek, innen a becenév is, a legveszélyesebb kígyóról, a Fekete Mambáról. Sok emlékezetes teljesítménye közül nehéz egyet is kiemelni, de az a bizonyos 81 pontos mérkőzése talán ilyen. Egy felfoghatatlan, megismételhetetlen, egyedülálló produktum.


Jelen sorok írója sem tartozott a Kobe-rajongók közé. Legalábbis a korai Kobe-t nem tudtam igazán szeretni. Elismertem, nagyra tartottam, de mindig kritikusan figyeltem a teljesítményét. Nem gondoltam igazi csapatembernek, túlontúl nárcisztikusnak tartottam, amikor pedig kedvenceim ellen vezette a Lakers-t sikerre, akkor meg csak egyszerű Jordan-klónnak csúfoltam. Csak pályafutása utolsó szakaszában tudtam megszeretni. Rájöttem, hogy egyszerűen igazságtalan vagyok vele szemben. Mert azt róttam fel vele szemben, amit az összes többi, általam sportága legnagyobbjaiként számon tartott zseniben csodáltam: a mindenek feletti győzni akarást, a sikerért mindent IS feláldozni hajlandó és képes vezért, a szuperhőst, a legendát. Az embert, akire kicsit mindannyian hasonlítani akarunk. Mert Kobe végtére is olyan volt, mint Michael Jordan, mint Tiger Woods, mint LeBron James, mint Mohammed Ali, mint Ayrton Senna, mint Andre Agassi. A maguk sportágában egyedülálló zsenik, karakterek, olykor megosztó személyiséggel rendelkező egyének, akik nem ismertek lehetetlent és a győzelemért mindenen és mindenkin keresztül gázoltak. Mert egy bizonyos szinten csak így lehet.

Több volt, mint atléta

Kobe pályafutása végére sokkal jobb csapattárs lett, egyfajta mentor szerepet töltött be a fiatalok mellett. Ebbéli szerepében amúgy kilépett a kosárlabdán kívülre is, több más sportolóval ápolt mentori viszonyt. Mindenki felnézett rá, kivétel nélkül mindenki a valaha volt egyik legnagyobbként kezelte legyen szó egykori játékosokról, legendákról, korábbi pályatársakról és a jelenlegi mezőny tagjairól. Rekordok sokaságát érte el, a Michael Jordan éra utáni generációnak ő volt a maga „Jordane”.

Ám mégsem pusztán a rekordok miatt marad emlékezetes. Kobe Bryant ugyanis túlnőtt a kosárlabdán, több, volt, mint puszta kosárlabdázó, vagy szupersztár. Ikon volt, de legfőképp azt a szerepét szerette, amelyben családfő, férj, apa lehetett. Imádta a lányait. Négy kislányt nevelt feleségével Vanessával és sohasem bánta, hogy nem született fia, pedig rengetegszer „húzták” ezzel. Gianna, a 13 éves leányzó maga is tehetséges játékos volt, a tragédia napján pont edzésre igyekeztek. Kobe rengeteg időt töltött a nagylánnyal és próbálta átadni az általa tanultakat, szinte alig hagytak ki Lakers-meccset.



Kobe Bryant és Gianna halálhíre az egész világot megrázta. Értelmetlen és hihetetlen. Hiszen előző este még a Twitteren gratulált jó barátjának és korábbi legnagyobb ellenfelének, LeBron Jamesnek, amiért utóbbi megelőzte őt az NBA minden idők pontlistáján. A következő napon pedig már nincs többé. A világ még napokig nem fog tudni felocsúdni a sokkból. A megemlékezések a részvétnyilvánítások folyamatosan árasztják el a közösségi média különböző platformjait. Kobe Bryant halálával hatalmas űrt hagy maga után, nem csak a kosárlabda sportban, hanem az egyetemes sportban.

Köszönünk mindent Kobe!

Hozzászólások