NBA - Ezért ment tönkre Michael Jordan és Charles Barkley legendás barátsága
Ezért ment tönkre Michael Jordan és Charles Barkley legendás barátsága
Fotó: Europress/AFP

Ezért ment tönkre Michael Jordan és Charles Barkley legendás barátsága

Farkasvölgyi GáborFarkasvölgyi Gábor
2020/05/06 12:09
A sportvilágban jegyeznek néhány legendás barátságot. Nem sokat, de azért ismerünk néhányat. Ilyen volt többek között a Michael Jordan és Charles Barkley közötti kapcsolat, amely közel két évtizeden át tartott, ám egyik napról a másikra véget ért. Barkley a minap egy rádióműsorban szerepelt, ahol beszélt a Jordanhez fűződő szoros viszonyáról és amelyben elárulta azt is, hogy ő tehet arról, hogy olyannyira megromlott a viszony a két férfi között, hogy már nem is beszélnek egymással. 

The Last Dance sorozat legutóbbi két epizódja közül a hatodik rész Michael Jordan és a Chicago Bulls harmadik bajnoki győzelmét járta körül. Ez volt az, amely során a döntőben a Phoenix Suns ellen játszottak Jordanék. Abban a szezonban a Suns volt a legjobb csapat az alapszakasz során, Barkley pedig az alapszakasz legjobb játékosának járó MVP-díjat is megkapta. A bajnoki címet, a két gárda közti rivalizálást alaposan körüljárta az epizód, Jordan még azt is elárulta, hogy mennyire zavarta, hogy Barkley lett az MVP, és hogy már ez is épp elég motivációt adott neki a fináléra. A hatodik részből azonban kimaradt valami, amit a valóban hardcore Jordan fanatikusok talán joggal hiányoltak, ez pedig a Jordan-Barkley barátság története. Mert bizony Jordan és Barkley legendásan jó barátságot ápolt egymással. Túl azon, hogy rengeteg reklámot forgattak együtt, hogy talkshow-kban léptek fel, hogy sok időt töltöttek el együtt a golfpályán, hogy éjszakákat pókereztek át együtt, de a családjaikkal is összejártak, Barkley szerint már-már testvéri volt a kapcsolat. Ám ez a több mint két évtizeden át tartó barátság egyszer csak megszakadt és azóta sem jött rendbe. 

Klubvezetőként már nem volt annyira játékospárti

A történet megismeréséhez vissza kell kicsit utaznunk a múltba. Jordan másodszori visszavonulása után a Washington Wizards csapatánál vállalt klubvezetői tisztséget, mely szerepét felfüggesztette arra az időszakra, amikor ismét visszatért játékosként és két szezon erejéig a Wizards együttesét erősítette. Amikor harmadszorra is visszavonult, akkor viszont már nem tölthette be a korábbi vezetői szerepét, ugyanis a tulajdonos nem volt megelégedve a munkájával. Ez sokak számára nem volt meglepő, Jordannek ugyanis valóban voltak megkérdőjelezhető húzásai akár a játékoscserék, akár az újoncok kiválasztása és draftolása során (Kwame Brown-t azóta sem érti senki, majd később a Hornetsnél Adam Morrison harmadik helyen való választását sem). Jordant végül menesztették, amit ő amúgy árulásként élt meg. 

A munkanélküliség nem tartott sokáig, na, nem mintha rá lett volna szorulva a mindennapi munkára. 2006-ot írunk, amikor bejelentik, hogy Jordan kisebbségi tulajdonos lett a Charlotte Bobcats/Hornets csapatánál, majd négy évvel később már ő a többségi tulajdonosa a klubnak. Jordan klubvezetőként meg sem közelíti a pályán játékosként elért sikereit. Intézkedéseit folyamatosan bírálják, ami nem csoda, hiszen a Hornets Jordan szerepvállalás óta, ha éppen be is jutott a rájátszásba, ott már egy árva mérkőzést sem tudott megnyerni. A "Levegő Ura" klubvezetőként már nem volt annyira játékospárti sem. 

A 2011-es Lockout-szezonban például, amikor 82 mérkőzés helyett csak 66 meccset játszottak az alapszakaszban, komolyan megnyirbálta volna a játékosoknak a liga bevételéből származó bevételét is, és ebbéli tervének megvalósításához megpróbált több másik tulajdonost is megnyerni. Ez persze sokaknak nem tetszett, többek között azoknak az újságíróknak, akik emlékeztek még Jordan azon kijelentésére, amelyet a Washington tulajdonosának, egyben korábbi főnökének címzett, és amely úgy szólt, hogy "Ha képtelen vagy profitot generálni, akkor inkább el kéne adnod a csapatodat". Legutóbb pedig azzal verte ki a biztosítékot a Charlotte-szurkolók körében Jordan, hogy nem volt hajlandó megadni a csapat legjobbjának, Kemba Walkernek a hozzá hasonló kaliberű játékosok által keresett fizetést, aki így végül a Boston Celticsbe igazolt.  

De hogy kerül a képbe Barkley? Hát úgy, hogy amíg Jordan klubvezetőként, majd tulajdonosként keresi a kenyerét, addig Barkley az egyik legnézettebb kosárlabda-magazinműsor egyik műsorvezetője a TNT csatornánál. Barkley nem feltétlenül a szakértői hozzászólásai miatt emelkedik ki kollégái közül, hiszen a mai napig zavarba lehet hozni például azzal, ha a topjátékosokon kívül bárkinek meg kell neveznie a klubját. Ugyanakkor humorával, szerethető karakterével, nem mellékesen pedig markáns véleményével húzóneve a műsornak. És bizony ez a markáns véleménynyilvánítás az, amely megásta a sírját a Jordan-Barkley barátságnak.

Jó pár éve már ennek, ám a felek még mindig nem ásták el a csatabárdot, pontosabban Jordan azóta neheztel Barkley-ra. 2012-ben ugyanis pont abban a rádióműsorban, amelynek a minap vendége volt, kérdezték a korábbi játékost arról, hogy mit gondol, mi a probléma Jordan csapatával. Barkley akkor azt mondta - és ezt a véleményét a mai napig fenntartja - , hogy Jordan olyan emberekkel vette és veszi körül magát, akik nem mernek nemet mondani neki, csak rábólintanak mindenre, amit mond, nem merik felvállalni a véleményüket, amennyiben az ellentétes Jordanével. 

"Amíg seggnyalókkal veszi körül magát, addig nem lesz sikeres."

Ez volt Barkley elhíresült mondása, ám természetesen mindez csak egy kiragadott mondat a korábbi jóbarát által elmondottakból. Barkley az ominózus műsorban ismét felelevenítette a történetet. 

"Ez az, ami engem zavar és úgy érzem, hogy nem is mondtam semmi rosszat. Tisztán emlékszem, hogy azt mondtam, imádom Michaelt, ám addig nem lesz sikeres, amíg seggnyalókkal és a legjobb barátaival veszi körül magát. És ami a legjobban idegesít, hogy emlékszem, Phil Jackson is ugyanezt mondta Jordannel és a csapattal kapcsolatban. Amikor híres vagy, és Jordan egyike a leghíresebb embereknek, akkor nem sokan merik felvállalni az őszinte véleményüket. Nem egyszerű így élni, de én úgy gondoltam, hogy a mi barátságunk éppen ezért különleges, mert megkérdezhetünk egymástól bármit, és elmondhatjuk egymásnak az őszinte véleményünket." - emlékezett vissza Barkley.

A Barkley által elmondottakkal nehéz vitatkozni, már ami a barátság szabályaira vonatkozik, hiszen egy barátság az őszinteségen kell, hogy alapuljon. Még a Jordan klubvezetői munkásságáról alkotott véleménye is rendben van, hiszen ő így látja azt, az már más kérdés, hogy ezt a véleményét egy tévéműsorban mondta el, de megint csak az ő védelmében ne feledjük, hogy egy televíziós szakkommentátornak ez a munkaköri kötelessége. Hogy felvállalja és ismertesse a nézőkkel a véleményét, szakmai észrevételeit. Barkley pont a hitelességét a szakmaiságát tette volna kockára azzal, ha dicséri Jordan klubvezetői munkáját pusztán azért, mert barátok. Jordan ezt persze másképpen látja, jóllehet, véleménye nem ismert az ügyben, mert nyilvánosan nem szólalt meg soha ezzel kapcsolatban. Mindez sokkal inkább az egók csatája, hiszen Barkley vélhetően nem érzi - talán joggal -, hogy bocsánatot kéne kérnie Jordantől, míg utóbbinak esze ágában sincs nyitnia, hiszen - talán ő is joggal - sértettnek érzi magát. Mindez persze csak feltételezés és csak remélni tudjuk, hogy a két nagyszerű sportember egy nap képes lesz majd elásni a csatabárdot és helyre tudja hozni korábbi legendás barátságát. 


Hozzászólások