NBA - Michael Jordan nem véletlenül neheztel a mai napig a Pistons-legendára
Michael Jordan nem véletlenül neheztel a mai napig a Pistons-legendára
Fotó: Europress/AFP

Michael Jordan nem véletlenül neheztel a mai napig a Pistons-legendára

Farkasvölgyi GáborFarkasvölgyi Gábor
2020/04/28 14:11
A The Last Dance c. sorozat legutóbbi két epizódja Dennis Rodmanre, minden idők talán legkiválóbb védőjátékosára, valamint a Chicago Bulls és a Detroit Pistons közötti legendás párharcokra fókuszált. A Rodmannel kapcsolatos rész talán sokakat meglepett, mert abból sok minden más mellett az is kiderült, hogy a "Féreg" becenévre hallgató Rodman védőjátéka nagyon is tudatos volt, míg a Bad Boys Pistonsszal és a Bulls történetének első bajnoki címével foglalkozó epizódból megtudtuk, hogy honnan is gyökerezik a Jordan és Pistons-legenda Isiah Thomas közötti kibékíthetetlen ellentét. 

Hétfőn újabb két epizóddal jelentkezett a The Last Dance-dokusorozat, amely a Michael Jordan által vezetett legendás Chicago Bulls utolsó szezonját hivatott bemutatni. A 3. és a 4. epizód ezúttal az ősi rivális Detroit Pistonsszal vívott párharcokra, valamint arra a Dennis Rodmanre fókuszált, aki pont a Jordanék által gyűlölt Bad Boys Pistons játékosa volt mielőtt - kis kitérőt követően - csatlakozott Phil Jacksonékhoz. A legújabb epizódok az első kettőhöz hasonlóan nagyon erős részek voltak, olykor meghatóak is, főleg amikor Rodman került a középpontba, vagy amikor Michael Jordan az első bajnoki címet ünnepelte örömkönnyeivel, mellette a később brutálisan meggyilkolt édesapjával. 

Dennis Rodmanről a The Last Dance előtt is rengeteg mindent lehetett tudni, de leginkább a balhéiról, extravagáns megnyilvánulásairól volt híres, vagy az utóbbi időben az Észak-Koreához és annak kegyetlen diktátorához fűződő különös viszonyáról szóltak a hírek vele kapcsolatban. A legutóbbi epizód azonban közelebb hozta hozzánk Rodman emberi arcát. Megtudhattuk, hogy mennyire szüksége volt például egy apafigurára, amit előbb Chuck Daly-ben, a Pistons sikeredzőjében, majd Phil Jacksonban talált meg. Az alkotók tökéletesen mutatták be az embert, mindenki számára egyértelművé válhatott, hogy a "Féreg" becenevet csak azért kapta, mert szerepet játszott, egy póz volt csupán. Zseniálisan mutatták be Rodmanen keresztül Phil Jackson emberi nagyságát, pedagógiai érzékét, érzékenységét, empatikus képességét is. Jackson - Daly mellett - megértette és elfogadta Rodmant úgy, ahogy volt, nem akarta megváltoztatni, megadta a hosszú pórázt, amire Rodmannek szüksége volt. 

Nem csoda amúgy, hogy Rodman vágyott egy apafigurára. A vér szerinti apját egészen 2012-ig nem is ismerte. A The Last Dance legutóbbi epizódjaiból nem derült ki, hogy egyrészt Dennis Rodman apjának, a vietnámi veterán Philander Rodmannek - nomen est omen... - egyes állítások szerint 16 anyától összesen 29 gyermeke született, másrészt, hogy a 70-es évek óta a Fülöp-szigeteken él, ahol egy burgerezőt vezet. Rodman 2012-ben találkozott először az apjával, amikor az egykori NBA-sztárokból verbuválódott csapattal - többek között Scottie Pippennel, Horace Granttel - ellátogattak a szigetekre egy jótékonysági akció keretén belül. Ott találkozott egymással apa és fia, ám egy kézfogáson és egy telefonszám cserén kívül mást nem örökítettek meg a kamerák. A Rodman-rész a hétfői epizód talán legerősebb szegmense volt, ám aki egy kicsit jobban beleásta magát már korábban is Dennis Rodman életébe, munkásságába vagy esetleg látta a Hall of Fame-beiktatása során elmondott beszédét, az nagyon is tisztában volt Rodman érzékeny oldalával. 

A Pistons-legenda memoriája igencsak megkopott

A hétfői két epizód közül a készítők az egyiket a Chicago Bulls és a Detroit Pistons közötti legendás párharcokra hegyezték ki. A két gárda közti rivalizálás elképesztő méreteket öltött, a szó szerinti véres csaták odáig fajultak, hogy a két csapat játékosai az évek alatt valóban meggyűlölték egymást. A képkockákat elnézve nem csoda. Bill Laimbeer vagy Rick Mahorn alattomos, általában kegyetlenül durva húzásait nagyszerűen adták vissza a képkockák, érezhető volt Jordan vagy Pippen szenvedése, a feszültség és a gyűlölet szinte tapintható volt. Elhangzik többek között, hogy a Pistons-játékosok fizikai fájdalmat okoztak Jordanéknek időről időre, mert tudták, ha Jordan elhagyja a parkettet és a saját légterébe lép, akkor megállíthatatlan. Ezért a földön kellett tartani, bármi áron. Aki látta a Michael Jordan pályafutását feldolgozó korábbi filmanyag bármelyikét, az pontosan tisztában van azzal, hogy Jordan számára mennyi szenvedést okoztak a Detroit Pistons elleni párharcok és, hogy éppen ezért amikor végre sikerült túljutniuk rajtuk, akkor az mekkora elégtételt jelentett számára. 

Jordanről tökéletes jellemrajzot adott a Pistons elleni párharcokkal foglalkozó epizód. Egyszerre láttuk a hihetetlen győzni akarás által vezérelt, de olykor azért esendő szupersztárt, a fizikai fájdalmak, az ellenfelek alattomos támadásai ellenére is a sportszerűség alapszabályait betartó vezért és a sérelmeit nem feledő, olykor makacs, egyesekkel kapcsolatban a megbocsátás fogalmát nem ismerő embert. Az egyik legérdekesebb pontja a Bulls-Pistons párharccal foglalkozó epizódnak az volt, amikor Jordan és Isiah Thomas azt a pillanatot elevenítik fel, amikor a Bulls söpréssel, 4-0-ra verte a Detroitot a keleti konferencia döntőjében. Ez az a mérkőzés, amelyen a Pistons játékosai a vereség után kézfogás nélkül egyszerűen levonultak a pályáról, elsétálva a Bulls kispadja előtt, pedig még az óra sem pörgött le, nem csoda, hogy még a kommentátorok is döbbenten konstatálták mindezt. 

Ez volt az a pillanat, amely betette a kaput Jordannél és Pippennél és valószínűleg ez volt az a pillanat, amely eldöntötte egyben azt is, hogy ha Michael Jordanen múlik, akkor Isiah Thomas nem lesz tagja a DREAM TEAM-nek. Nem is lett. 

Mert Jordan elviselte azt, hogy időről időre szó szerint agyonverték Mahornék, ha nehezen is, de lenyelte a vereségeket is és minden vesztes mérkőzés végén kezet nyújtott és gratulált Thomaséknak, pedig kis túlzással egy kanál vízben meg tudta volna fojtani őket. Ám amikor neki járt volna a kézfogás, amikor neki járt volna a gratuláció, akkor azt nem kapta meg és ezt nem tudta lenyelni. Ez volt az a dolog, amely az utolsó szöget jelentette a Jordan-Thomas kapcsolat koporsójában, ez volt az a szituáció, amelyet bárhogy is igyekezett kimagyarázni Thomas, Jordan egyik verziót sem volt hajlandó elfogadni. 

Mert hogy Thomas-magyarázatból az évek alatt azért volt egy pár

Nézzük az elsőt. Isiah Thomas ezen verzióját a The Last Dance-epizód is megörökítette. A Pistons-legenda az 1988-as konferencia-döntőt hozta fel példának, amikor a Pistons a Bostont verte. Adrian Dantley büntetőt dobott a meccs utolsó pillanataiban, ám Larry Birdék meg sem várták a végső dudaszót, lebaktattak a pályáról, be az öltözőbe. Thomas még megragadta Kevin McHale-t, hogy legalább vele lepacsizzon, ám mással már nem tudott, senki sem maradt a vesztes csapatból a pályán. A kétszeres bajnok Thomas szerint számukra nem volt gond ezzel a magatartással, elfogadták, mert elmondása szerint bár ők nem így cselekedtek volna, abban az időben ez volt a megszokott magatartás. Vesztettél, eltűntél a lelátók alatt szépen csendben. 

Érdekes pillanat volt, amikor Jordan kezébe nyomtak egy tabletet és azon mutatták meg Thomas fentebb leírt magyarázatát. Jordan nem tudta és nem is akarta palástolni, hogy mit gondolt a Thomas által elmondottakról, már az arckifejezése elmondott mindent, de a biztonság kedvéért szavakba is öntötte véleményét. 

"Tudom, hogy mindez 'lószar'. Bármit is mond, akkor abban a helyzetben nem ezt gondolta, nem ez vezérelte. Most már volt ideje végig gondolni az egészet. Meg ott van a közvélemény reakciója is, hogy akkor és azóta hogyan reagált mindenki. Ez is nyilván alakított a nézőpontján. Bármit mutathattok nekem, nem fogtok meggyőzni, arról, hogy nem volt seggfej." 

Jordannek igaza volt és joggal háborodott fel a Thomas által elmondottakon, mert valóban, az évek során több alkalommal is előfordult, hogy máshogy emlékezett a történtekre. 

2013-ban a CBS Sports' munkatársának, Pete Blackburnnek például egyáltalán nem a kor divatjával, vagy az akkor bevett magatartással magyarázta sportszerűtlen cselekedetüket, hanem nyíltan kijelentette, hogy a Bulls játékosainak egyes számukra megalázó nyilatkozatai késztették őket arra, hogy kézfogás és gratuláció nélkül elhagyják a játékteret, egyszerűen faképnél hagyják ellenfeleiket. 

"Legyőztük a Celtics csapatát, letaszítottuk a trónról a Lakers-t, úgy éreztük és joggal éreztük úgy, hogy megérdemlünk egy kis tiszteletet, mint bajnokok. Bárki, bármelyik csapat játszhatott úgy, ahogy mi, mindenki átvehette vagy leutánozhatta a filozófiánkat és nem törtek pálcát a fejük a fejük fölött, mi voltunk az egyetlen kivétel. Amikor '91-ben a Bulls söpréssel vert minket, akkor emlékszem, Phil Jackson és Jordan is az egész sajtót végighaknizták azzal, hogy Laimbeer egy gengszter, hogy mi rossz emberek vagyunk. A saját városunkban tették mindezt, Detroitban. Tiszteletlenek voltak velünk szemben. Ezért döntöttünk úgy, hogy csak lesétálunk a pályáról. Akkor ott dőlt el."mondta abban az interjúban Thomas, és nem is kell nagyon a sorok között olvasni ahhoz, hogy érezzük szavaiban a sértettséget. 

Egy 1991-es interjúban ugyanakkor nem a sértettséget, sokkal inkább a dühöt és a csalódottságot lehet érezni a Thomas által elmondottakban. 

"A leballagással kapcsolatban ugyan miért kéne bocsánatot kérnünk? Legyőztek bennünket, ráadásul simán. Dühösek voltunk, csalódottak. Ha azt mondanám, hogy nem gondoltuk komolyan, ha azt mondanám, hogy nem szándékosan tettük, akkor hazudnék. Sportszerűtlenség volt? Az volt. Rossz dolgot csináltunk? Igen, azt. De abban a pillanatban úgy éreztük, hogy az a helyes döntés? Igen, mert abban a pillanatban az érzelmeink vezéreltek bennünket." - adta meg talán a legőszintébb választ Isiah Thomas. 

De a legőszintébb választ Dennis Rodman adta, aki szokás szerint nem is köntörfalazott, többek között ezért is olyan szerethető figura.

"Kezet sem fogtunk velük, csak lesétáltunk a pályáról. Basszátok meg srácok, köszönjük, hogy szétrúgtátok a seggünket."


Hozzászólások