Amerikai - Andrew Wiggins és a nyomasztó elvárások
Andrew Wiggins és a nyomasztó elvárások
Fotó: Europress/getty

Andrew Wiggins és a nyomasztó elvárások

HosszabbitásHosszabbitás
2014/11/06 06:43

A következő Michael Jordan. A kelleténél többen megkapták ezt a jelzőt a nyakukba. Volt, akinek csak fizikális paraméterei egyeztek a legek urával (Harold Miner, DeShawn Stevenson). Volt, aki ha a névre nem is szolgált rá, kevésbé húztuk a szánkat ezen szavak hallatán, hiszen játéka legalább annyi embert nyűgözött le saját korszakában, mint a főbikáé (Grant Hill, Penny Hardaway, Kobe Bryant). Valójában Michael Jordan csak egy volt és több nem lesz belőle.

Ennek ellenére a legújabb "következő MJ" titulust egy nálam 5 évvel fiatalabb kanadai srác kapta meg, ami meghökkentő, hisz még én sem tartom felnőttnek magam. Emlékszem, először egy nyirkos londoni hotelszobában, drága barátom (egyben utazótársam) laptopján láttam kosárlabdázni Andrew Wiggins-t. Hetekkel a tavalyi NCAA szezon előtt a Kansas tartott egy bohóckodásba torkolló bemutató meccset a szurkolóknak és a diákoknak, s habár a Jayhawks szokás szerint az egyetemi bajnokság egyik kiemelkedő alakulata lett végül, ez a nyurga, ellenállhatatlan srác már akkor kiugrott a monitorunkról. Már amikor kezeit épp nem kifordítva tette a csípőjére minden időkérésnél és büntetőnél.

Amit már akkor is tudtam, egy évvel később végleg bebizonyosodott. Mindene megvan, hogy sztárrá érjen. Felépítés, atletikusság, rugók, vajkéz (noha ezen még lesz mit csiszolni), védelem, fegyelem. Erre mondják a kinti szakírók, hogy ő a "complete package". Talán még egy kis karizma és rosszfiússág hiányzik belőle, de ezt már csak azért hiányolom, mert napjaink NBA sztárjai már a stadionokba se férnek be saját arcuktól. Ehhez képest, ha Wiggins ártatlan arcára nézünk, akkor legszívesebben meghívnánk egy túrórudira, nehogy elkeseredjen valami miatt.

Mikor egyetemi meccseket néz az ember, mindig próbálja eldönteni magában, hogy az igazán kiemelkedő tehetségek vajon melyik NBA csapatban mutatnának jól a következő évben. Mikor Wigginsre gondoltam egy-egy Kansas derbit nézve, akkor szerintem 5-6 franchise megfordult a fejemben. Azt garantálom, hogy egyik sem a Minnesota Timberwolves volt. Márpedig a Kevin Love-csere után úgy kötöttek útilaput a talpára (egyben küldték el a tundrára), hogy egyszer sem üthette le a labdát a Cleveland Cavaliers színeiben. 1/1-es újoncokkal ilyet nem csinálnak, a lovagok viszont megcsinálták kettővel is, noha ezzel a lépéssel jelenleg magukénak tudhatnak a liga húsz legjobb játékosából hármat, s így instant bajnokesélyesek lettek.

Nem tartottam túl fényesnek a kilátásait Minneapolisban. Szöges ellentéteként ott volt például az önző és egoista Shabazz Muhammad, aki bónuszként még a posztján is játszik . A csapattársak közül senkire nem lehet ráaggatni a vezéregyéniség jelzőt. És ehhez ott van még Flip Saunders, akinek idiotizmusáról elég annyit tudni, hogy a csapat általános igazgatójaként előbb meghallgatta az összes jelöltet a vezetőedző posztra, majd inkább egy svédcsavarral kinevezte saját magát. Nem épp optimálisak a körülmények, hogy valaki a következő Michael Jordan legyen.

Jó pár év el fog telni mire egy rájátszás meccsen ütheti le a labdát a parkettre, ráadásul úgy érzem, hogy sokat segített volna neki, ha első éveiben csak másodhegedűs szerepben vette volna fel az NBA ritmusát. Például James mögött Clevelandben. Helyette most vízzel kell főznie, az évek óta kilátástalan középszerűségben evező, játékostemetőnek hirdetett, nemzetközi médiát teljesen hidegen hagyó Timberwolvesban kell felnőtté válnia, kilépnie a szürkeségből és elindulnia a sztárság felé vezető úton.

Habár nem a kedvenc csapatomban játszik, a szemem sarkából figyelni fogom. Így tettem ma is. Figyeltem, ahogy Brooklynban karrierje negyedik meccsén végre 10 pont fölé jutott (17-tel zárt - kellett hozzá mondjuk, hogy Saunders kivételesen ne csak 20 percet adjon neki), ahogy úszik a levegőben, ahogy a félelmetesen jól 1-1-ező Joe Johnsonon védekezik, ahogy csapata meglepetésre ellop egy meccset a Netstől.

Amint felszed magára még egy kis önbizalmat, egyértelműen versenybe szállhat az Év Újonca díjért. Az önbizalom után már csak 5-10 kiló izmot kell magára kapnia, hogy jelenleg is kifinomult támadóarzenálja tudjon még pár dologgal gyarapodni.

Andrew Wiggins nem lesz a következő Michael Jordan. És a pesszimista énem azt mondja, hogy olyan karriert sem fog magáénak tudni, mint amit mondjuk Kobe vagy LeBron.

Ő Andrew Wiggins lesz. A maga nyugodt, szelíd tempójában.

Azért ne lepjen meg majd senkit, ha a kedvenc csapatának előrejelzés nélkül vág majd egy negyvenest a Wolves huszonkettese. Engem biztosan nem fog.

Kun Zsolt twitter

Hozzászólások